Mályusz Elemér így számol be a Magyarország ellen készülődő nagy bojkottról:
„A Magyarország elleni nagy akció még a koncentrikus sajtóharccal egyidejűleg vette kezdetét. Kiindulópontja ismét Bécs volt. Itt ülésezett 1920 február havában a »postás internationale«, a posta- és távíró-alkalmazottak nemzetközi konferenciájának előkészítő bizottsága, amely a »fehér terror« ellen tiltakozásának adott kifejezést, majd pedig február 8-án, egy szombat délután 13 és 14 óra között beszüntette a forgalmat Magyarország felé. A nemzetközi bizottság mentalitását és kapcsolatait nagyon jól fejezte ki az egyidejűleg Moszkvába küldött szikratávirat, amely »erélyes közbenjárásra hívta fel az orosz szovjetkormányt«.
E nyitány után az Amsterdamban székelő »Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség« (Der internationale Gewerkschaftsbund) következett.
Március 5. és 6-án tartott ülésében elhatározta, hogy felhívja az entente hatalmak kormányait, lépjenek közbe a magyar kormánynál és bírják szakításra eddig követett belpolitikájával. Egyszersmind kimondotta, hogy felszólításának hatás nélkül maradása esetén Magyarországot teljes bojkott alá fogja.
Értesítette ugyanekkor valamennyi ország munkásszervezetét, főleg pedig a tengeri szállítómunkásokat, a vasút-, posta- és távíró-alkalmazottakat, hogy legyenek készen adott jelre – a nemzetközi iroda utasításait követve – minden olyan munkát beszüntetni, amely közvetlen vagy közvetett módon a jelenlegi magyar kormány érdekeit szolgálja.
Az amsterdami, úgynevezett »sárga« internacionálénak ez az elhatározása titkárának, Edo Fimmennek legegyénibb tette volt. A sok millió munkásnak, kiknek nevében a központi iroda beszélt, nem volt része e határozat meghozatalában. A munkásság azonban idegenkedését az egészen különös és erőszakos lépéstől csak akkor árulhatta el, amidőn a parancs kivitelére került a sor. Ekkor derült ki, hogy az európai munkásságnak csak egy töredéke azonosította magát a központi iroda állásfoglalásával. Addig, amíg végrehajtásra került a sor, Fimmen szabadon fenyegetődzhetett és beszélhetett a proletariátus milliói, a dolgozók nevében; a szakszervezetek és a munkásmozgalom bürokratikus szervezete azt lehetővé tették számára.