Vajon tudatos félrefordítás-e az Európai Unió újkori jelmondata: „Egyesülve a sokféleségben”? Sokat idézett mondat az angolszász demokráciatanokban a „we agree to disagree” kijelentés. Magyarul ez hozzávetőlegesen annyit jelent, hogy „egyetértünk abban, hogy jogunk van egyet nem érteni”.
Ma már mindenki ismeri az Európai Unió elhíresült jelmondatát, amely épp erre a tézisre épül, mármint az egyet nem értés áthidalására. Ez a kifejezés manapság több nyelven is meghatározó szimbóluma az EU működési elvének, ami magyarul a következőképpen szól: „egyesülve a sokféleségben”, angolul „united in diversity”. Az EU 2000 óta használja formálisan ezt a szlogent, amelyet húsz nyelvre lefordítva büszkén hirdetnek szinte minden hivatalos megjelenésükben.
Az eredeti jelmondat azonban nem így szólt, hanem úgy, hogy „in varietate concordia”, azaz a különbözőségben rejlik az egyetértés. De úgy is értelmezhetjük ezt, hogy egységesen elfogadjuk a különbözőséget. Viszont épp ez az, amit a mai európai föderalisták nem fogadnak el. A különbözőséget. Ezért is igyekeztek félrefordítani az eredeti alapgondolatot. Tudvalevő ugyanis, hogy a modern globalizmus talán legerősebb szimbóluma manapság a különbözőség, a diverzitás éltetése. Persze nem úgy, ahogy mi szeretnénk – különböző népek, kisebbségek és szokások formájában, hanem ők mindezt egy nagy tégelyben összeolvasztva kívánják megvalósítani. Ahogy Amerikában az olvasztótégely-politika is erre építette a kevert társadalom koncepcióját.
Az egybeolvasztásra építenek fel szinte minden kommunikációt és törvényi javaslatot a globalista erők, erre ketyeg az Európai Unió brüsszeli kommunikációs stratégiája és ezen koncepció mentén dübörög a gépezete. És persze ezt majmolja Gyurcsány Ferencné és a momentumos Donáth–Cseh páros is nap mint nap. Hogy egységet kell kierőszakolni a különbözőség kárára. Európának egyesülnie kell egy zászló, egy himnusz, egy erőközpont alatt. Nincs apelláta.
De mi is ennek a jelmondatnak a valódi története? Az EU szlogenjét – „Egyesülve a sokféleségben” – 2000 óta használja az Európai Unió, hivatalos zászlaja, himnusza mellett egyik legfontosabb jelképeként. Ez a kifejezés valójában nem az unió valamelyik alapító atyjához köthető, nem is az Európa Tanácstól elirigyelt szimbólum, mint a zászló vagy a himnusz. Ezt az ötletet diákok javasolták az EU-nak egy, az egész közösségre kiterjedő verseny során. Patrick La Prairie, a Ouest-France újságírója volt az, aki szorgalmazta, hogy bízzák a mottó kitalálását a fiatalokra. Az ötlet érdekes módon onnan származik, hogy 1998-ban megkérték az újságírót, készítsen fiataloknak szóló anyagot az euró közelgő bevezetéséhez kapcsolódóan. La Prairie-t a francia „devise” szó kettős értelme gondolkodtatta el először – ez ugyanis franciául egyben valutát és mottót is jelent. Ekkor vetődött fel benne, hogy mi lenne, ha diákok találnák ki az EU mottóját, amely akkor már rendelkezett közös zászlóval, himnusszal és közös valutával (bár még csak papíron).