Ismert, hogy minél nagyobb a termékenységi deficit, annál gyorsabb a demográfiai leépülés – és fordítva. Ezen a téren néhány tized különbség is perdöntő: nagyon alacsony (1,3 gyerek/nő) termékenység mellett az adott nemzet etnikai, nyelvi és kulturális értelemben is gyorsan eltűnik, miközben mérsékelten alacsony (mondjuk 1,8 gyerek/nő) termékenység mellett még fennmaradhat. Ezért minden kormánynak az ideálisnak tekinthető kettes termékenységi rátára kellene törekednie, ugyanis ez az előfeltétele az őshonos lakosság állandó létszámának és korösszetételének.
A demográfiai szakirodalom elsősorban az egyedi népesedéspolitikai és családpolitikai intézkedések demográfiai hatását vizsgálja. Magyarországon az elmúlt hetvenöt évben a legnagyobb termékenységnövekedés az 1973-as népesedéspolitikai intézkedéseket követő évben alakult ki, mivel 1,93-ról 2,27 gyerek/nő értékre nőtt a termékenység, ami 18 százalékos növekedést jelent. Ezt követi az 1954-es 11 és a 2012-es kilencszázalékos emelkedés. Az előbbi a Ratkó-korszak, míg az utóbbi a második Orbán-kormány családpolitikai intézkedéseinek a következménye.
Kutatásaim szerint a termékenységi ráta jelentősebb mértékű emelkedésének mindig van egy speciális oka: az esetek többségében családpolitikai vagy népesedéspolitikai intézkedés, ritkábban valamilyen pozitív politikai vagy gazdasági fordulat. Érdemes megemlíteni az elmúlt hetvenöt év három legnagyobb mértékű termékenységcsökkenését is: 1957, 1962 és 1996. Joggal feltételezhető, hogy az első kettő oka a forradalom leverése és az azt követő megtorlás, míg a harmadik oka az 1995-ben bevezetett Bokros-csomag volt.
Természetesen az egyes családpolitikai intézkedések nem önmagukban állnak, hanem részét képezik a kormányzati pozícióban levő párt politikájának. Tehát a termékenységi ráta változását nemcsak az egyes intézkedések (gyes, gyed, csok), hanem a politikai ciklusok és kormányzatok szempontjából is lehet vizsgálni. Ezzel kapcsolatban a következő módszertani probléma merül fel: a választások, illetve a rendszerváltás előtt a hatalomváltások év közben vannak, míg a termékenységi adatok naptári évre vonatkoznak. Ennek a problémának egy egyszerű, de jó megoldása, ha minden megkezdett év termékenységi arányszámát az évet megkezdő kormányzathoz számoljuk. E döntés mellett elsősorban az szól, hogy a gyerekvállalásra vonatkozó elhatározás után is minimum kilenc hónap kell a gyerek megszületéséhez. Ezzel a megszorítással már tanulmányozható a különböző kormányzatok hatása a termékenységre.