A politika és a termékenység

Ha a Fidesz tovább folytathatja jó „termékenységpolitikáját”, akkor belátható időn belül elkerülhetjük a nemzethalált.

Forrás: Pexels

A termékenységi rátát három tényező befolyásolja: a modernizáció antinatalista hatásából következő folyamatos csökkenés; véletlenszerű ingadozások; társadalmi-politikai hatások. Az első mindig negatív, a másik kettő azonban emelheti vagy csökkentheti is a termékenységi arányszámot.

A második világháború után minden hadviselő országban jelentős mértékben emelkedett a termékenység (baby boom). Sajnos Magyarországon ennek mértéke és időtartama sokkal rövidebb volt, mint Nyugaton. Ennek oka a Rákosi-rendszer kemény diktatúrája és azon belül az erőszakos kollektivizálás és iparosítás. A hiányzó posztháborús baby boomot a Rákosi-rendszer bürokratikus és diktatórikus eszközökkel próbálta kialakítani. A termékenységi ráta majdnem hármas termékenységnél tetőzött 1954-ben a Ratkó-korszakban.

A Kádár-korszak első hat éve a megtorlás időszaka, és ekkor a termékenységi arányszám is zuhant. 1963-ban Magyarországon volt a legalacsonyabb a születési és – feltehetően – a termékenységi arányszám az egész világban. A konszolidálódó Kádár-rendszerben a termékenységi ráta is emelkedett, és 1975-ben érte el a csúcspontját 2,34 gyerek/nő értéknél. A hanyatló Kádár-rendszerben a termékenység is hanyatlott, a mélypontot az 1983-as év jelentette 1,74 gyerek/nő értékkel. A gyed bevezetése 1985. január elsején egy tizeddel megemelte a termékenységet, ezután a csökkenés üteme sokkal mérsékeltebb lett.

1990-ben látható pozitív kiugrás, plusz 0,07 gyerek/nő értékkel, ami a rendszerváltással volt összefüggésben, és amit formálisan a Németh-kormányhoz rendelhetünk. A rendszerváltás után az amúgy is alacsony termékenységi arányszám tovább csökkent: 1,88 gyerek/nő (1991) értékről 1,28 gyerek/nő (1999) értékre. Tehát az első két szabadon választott kormány gyalázatosan rossz „termékenységpolitikát” folytatott.

A termékenységi arányszámok szabadesését az első Orbán-kormány állította meg. Ez természetesen nem magától következett be, hanem jelentős családpolitikai intézkedések eredményeképpen: újra alanyi jogúvá vált a családi pótlék, a gyermeknevelési támogatás (gyet) és a gyermekgondozási segély (gyes). A kormány újra bevezette a gyermekgondozási díjat (gyed) és a családi adókedvezményt, továbbá új otthonteremtési programot indított a fiatalok számára.

A következő nyolc év baloldali kormányzása alatt a szülési szokások ellentétes irányú hatások alatt álltak. Az első két évben, a Medgyessy-kormány alatt a termékenység alacsony értéken stagnált. Az első és a második Gyurcsány-kormány alatt, ha kismértékben is, de emelkedett a termékenységi ráta értéke: 1,27 gyerek/nő (2003) értékről 1,35 gyerek/nő (2008) értékre. Sajnos ezzel párhuzamosan az ország olyan mértékben túlköltekezett és eladósodott, hogy újabb megszorításokra volt szükség. A Bajnai-csomag a termékenységi ráta értékét egy év alatt 0,07-dal csökkentette és így a termékenységi ráta korábban soha nem látott mélységbe (1,25 gyerek/nő, 2010) esett. Tehát nyolc év baloldali kormányzás eredményeképpen az amúgy is alacsony termékenységi ráta összességében tovább csökkent.

A második–negyedik Orbán-kormány alatt a termékenység folyamatosan nő, jelenlegi értéke 1,55 gyerek/nő, vagyis az elmúlt évtizedben három tizeddel nőtt a termékenységi ráta. Az elmúlt százhúsz évben a termékenység ilyen hosszú növekedési ciklusára még nem volt példa. A többi kormány általában fel sem ismerte ennek a problémának a jelentőségét, de ha igen, akkor sem tudták megtalálni a kívánatos egyensúlyt: vagy a reprodukciós szabadságot korlátozták (Rákosi- és Kádár-rendszer), vagy a stabil gazdasági alapokat nem tudták megteremteni (Kádár-rendszer és Gyurcsány-kormányok).

Ezzel szemben a Fidesz felismerte a termékenységi arányszám fontosságát. A kormányfő több beszédében is hangsúlyozta, hogy a természetes reprodukció helyreállítása nemzeti ügy, nem egy nemzeti ügy a sok közül, hanem a nemzeti ügy. Maguk az adatok mutatják: jelenleg az Orbán-kormány képes arra, hogy a reprodukciós szabadság fenntartása mellett és az eladósodás veszélye nélkül haladjon a kettes termékenységi arányszám felé. Ha tovább folytathatja ezt a jó „termékenységpolitikát”, akkor belátható időn belül újra megközelíthetjük a kettes termékenységi arányszámot, vagyis elkerülhetjük a nemzethalált.

A szerző egyetemi docens

(Borítókép forrása: Pexels)