Lelátói üzenetek Berlinből

A Hertha szurkolói fórumán visszataszítónak nevezik a törlés kultúráját.

Forrás: Hertha-Inside

A Hertha BSC évekkel ezelőtt büszkén zászlajára tűzte a a sokszínűséget, mint a berlini klub alapértékét, amiért tűzön-vízen át kiállnak. Ez az értékelkötelezettség annyira hatalmába kerítette a vezetőket, hogy gondolkodás nélkül elbocsájtották a hosszú éveken át kiváló teljesítményt nyújtó magyar edzőt, egykori kapust, Petry Zsoltot. Az ok, mint tudjuk annyi, hogy a sportember a Magyar Nemzetnek adott interjúban a klub hivatalos értékvilágától eltérő módon nyilvánult meg. A Hertha számára tűrhetetlennek bizonyult például az, hogy Petry Zsolt kijelentette, a társadalom többsége nem támogatja a szivárványcsaládokat.

Kérdés, hogy a berlini klub háza táján mi a helyzet. Vajon mindenki úgy értelmezi-e a sokszínűséget, a homoszexuálisok védelmét, mint ahogy azt a Hertha vezérkara deklarálja? Sokan – köztük a hazai média egyes képviselői is – hivatkoztak arra, hogy a berlini szurkolók liberálisak, teljes mellszélességgel kiállnak a klub számára fontos értékek mellett. Ez a kérdés azért rendkívül fontos, mert a szurkolók a világ minden pontján szerves részei az egyesületeknek, nem pusztán kívül álló nézőközönség. Így van ez a Herthánál is, a drukkerek véleménye ezért perdöntő.

A valós kép nem olyan idilli, mondhatnánk, nem olyan egyszínű, ahogy azt a klub sokszínűséget hirdető vezetői láttatni szeretnék, mert a Hertha rajongói – mint minden más szurkolótábor – sokfélék, több tízezer, akár százezer emberről van szó, éppen ezért nem egyöntetűen ítélnek meg társadalmi kérdéseket.

Idézzünk fel 2016 őszéről egy látványos akciót, amely elevenébe vágott a klubnak! A berlini olimpiai stadionban a Hertha-tábor az úgynevezett Ostkurve, azaz a keleti kanyar kapu mögötti szektorában feszítette ki azt a harmincméteres transzparenst, melyen az alábbi szöveg volt olvasható: „Inkább egy anya, mint két apa.” Az ultrák ezzel a Köln drukkereinek üzentek a Rajna-partiak egy korábbi „kedveskedésére” válaszként. A német sajtó természetesen felháborító, homofób megnyilvánulásnak ítélte a Hertha fanatikusainak transzparensét, a labdarúgó-szövetség vizsgálatot rendelt el, a berlini klub nem győzött elhatárolódni, és este már a közösségi oldalán terjesztette újra saját, korábbi, 2014-es homofóbia elleni nyilatkozatát. Nem is egyedi eset ez a Herthánál, 2013-ban a Schalke ultráit próbálták gyalázni hasonló módon, a gelsenkircheni ellentábort, némi szójátékkal, homoszexualitásnak nevezve: „Ultras Gaysenkirchen, fuck you!” feliratú transzparenssel. (A gay a homoszexuális férfi angol megfelelője.)

Látható tehát, hogy nem mindenki osztja a Hertha farizeus „toleranciabajnok” klubvezetésének sokszínűségről alkotott véleményét még az egyébként valóban jórészt liberális vagy baloldali berlini szurkolók köreiben sem. Nagy szerencséjük van a német futball korifeusainak, hogy a világjárvány miatt üresek a stadionok hétről hétre a Bundesliga mérkőzésein. A szurkolótáborok, az ultrák nagy többsége még az agymosást csúcsra járató Germániában is nemzeti érzelmű, és a férfiasság híve, annak természetes, eredeti értelmezésében. Borítékolható tehát, hogy sokan közülük az idézett berlini transzparenseknél is erősebb üzenetekkel reagálnának a lelátókon az LMBTQ-propagandára, amely egyre nagyobb nyomást gyakorol a német futball klubokra, hogy különböző kampányokban nyíltan álljanak ki a szivárványosok mellett.

És akkor térjünk vissza az aktualitásra, Petry Zsolt felháborító elbocsátásának berlini szurkolói visszhangjára. A Hertha fan fórumán több érdekes hozzászólást is találhatunk. A kép itt tényleg sokszínű, vannak a klub döntését pragmatikusan magyarázók, akik azt mondják, hogy egy alkalmazottnak tartania kell magát a munkáltató deklarált értékrendjéhez. Előfordul olyan elvakult is, aki már-már hazai DK-s kommentelőket idéző módon Magyarországot a buta emberek földjének nevezi, de az internetes fórumokon nem meglepőek az elvakult, provokatív vélemények. Ugyanakkor jó néhány józan komment is olvasható, köztük sokan kifejezetten Petry mellett érvelnek.

„Uram, nem osztom a véleményét, de rátenném az életemet, hogy elmondhassa” – idézi az egyik berlini szurkoló Voltaire gondolatait.

Többen ennél is konkrétabbak és mélyebb összefüggéseket fejtegetve már a német és a nyugati társadalmak kritikáját fogalmazzák meg. „A sokféleség és a tolerancia azt jelenti, hogy a katolikus egyház képviselőinek is helyet kell kapniuk az egyesületben. Petry nem képvisel mást, és egyértelműen toleránsabb, mint a törlés kultúra helyi képviselői.” A szurkoló azt is megjegyzi, hogy „a sikoltozók láthatólag azt sem tudják, mit mondott Petry,” ezért idézi a Magyar Nemzetben megjelent interjú ide vágó mondatait németül. Ezt követően azt írja: „lényegében Petry elbocsátásának követelése a német-nacionalista hozzáállás kifejeződése, mert azt követelik, hogy más kultúrákból származó emberek készséggel tagadják meg a saját értékeiket az állítólagos német mainstream vélemény javára.”

Tanulságos szavak, és azt jelzik, hogy a német emberek sem vakok, sokan pontosan látják, mi zajlik hazájukban. Az előbb idézett szurkoló azt is kifejti, hogy nem szabad mindent német szemüvegen át látni. Hozzáteszi, hogy a legtöbb EU-tagállamban, főleg a keleti országokban, sokkal kritikusabban tekintenek a migrációs politikára, mint a németeknél, például szerinte sem szabad szemet hunyni a bűnügyi statisztikák előtt.

Van olyan berlini szurkoló, aki még sarkosabban fogalmaz és hazánkat is élteti: „Szánalmas és undorító, ahogy az itteni jóemberkedők gyakorolják visszataszító törlési kultúrájukat. A szólásszabadságért, Petryért. Éljen sokáig Magyarország!”

Végül idézzünk egy hosszabb bejegyzést, ami igazán rátapint a probléma gyökerére. „A Petry-interjúnak a hátterét is figyelembe kell venni. Igen, aki Magyarországon szocializálódott, sok szempontból gondolkodhat másként, mint aki Németországban szocializálódott. Így tekintve ellenezheti a melegházasságot vagy a homoszexuálisok örökbefogadáshoz való jogát, attól nem lesz homofób. Éppen az utóbbi kérdésben például a gyermek érdekeinek szemszögéből is lehet érvelni.

De pontosan ez a probléma. Vannak olyan kérdések Németországban, amelyekkel vagy nem foglalkoznak, vagy nem lehet megvitatni anélkül, hogy azonnal ideologikussá válnának. A migráció hátrányait vagy korlátait sem lehet megvitatni anélkül, hogy a másik oldal ne lendítené rögtön a »náci furkósbotot«. Ebben az országban ez már egyszerűen nem működik. Elég csak rámutatni arra, hogy a migránsok között lehetnek bűnözők – akkor egyesek már egyáltalán nem vitáznak veled, hanem csak sértegetnek.”

Ez a helyzet most Európa közepén, a kontinens vezető államában. Nem mi mondjuk, hanem a liberális Berlin legnagyobb klubjának szurkolói, hogy Németországban cenzúra van, tobzódnak a „törlés kultúra” hivatásos szellemi terroristái és megbízóik. Mi csak azt üzenhetjük a józan eszüket még őrző német embereknek, hogy mindig van lehetőség a változtatásra, és ezúttal még falat sem kell dönteni Berlinben. Elég egy mély levegőt venni és kimondani az igazságot, jó hangosan. Ha sokan megteszik, le fog dőlni az a virtuális fal, amit a liberálisnak nevezett elnyomók az emberek köré építettek.

Borítókép forrása: Hertha-Inside