Márton Áron a Székely Hadosztályban

Erdély nagy püspökéről viszont máig alig tudják, hogy egyházi pályája előtt komoly katonai múltja is volt.

Budapest, 2003. február 21. Márton Áron (1896-1980) címmel a gyulafehérvári püspök életét és munkásságát bemutató kiállítás nyílt a Terror Háza Múzeumban. A képen: korabeli fotó Márton Áronról a kiállításon. MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor

A Székely Hadosztályban, miként Stomm Marcel írja, a fegyelmi helyzet egészen másként festett, mint az 1918 őszén bekövetkezett „fellazítás” következtében más alakulatoknál tapasztalható volt: „Tisztikar és legénység között feltámadt a kölcsönös bizalom […], ha például székely vagy erdélyi magyar legénység székely vagy erdélyi magyar parancsnokot kapott, a fegyelem […] helyreállt. Ennek legfőbb biztosítéka a nagy cél, az Erdélyért való küzdelem volt, amelyet csak fegyelmezett csapatokkal lehetett megvívni. Ez volt az a láng, amellyel a hadosztály katonáinak lelkét sikerült melegen tartani és összeforrasztani.”

Itt nem csak szép hazafias szólam volt az összetartás, az „együtt a hazáért” szolidáris-hősies jelszava: íratlan törvénynek számított, hogy a bajtársak a legnehezebb helyzetekben is kitartottak egymás mellett. Ezért is történhetett meg, hogy még a 102 évvel ezelőtti, 1919. április 26-i demecseri fegyverletétel után is – a már igencsak reménytelen helyzetben – a hadosztály katonáinak jelentős tömegei vállalták együtt a harcot a több hónapos csucsai–királyhágói kitartás után az immáron tiszaivá lett fronton is, a velük addig ellenséges és teljességgel bajtársiatlan vörös csapatok odalán – hiszen az ellenség adott volt…

Közöttük harcol Márton Áron hadnagy is, aki többedmagával itt és ekkor esik román fogságba, és rövidesen a Székely Hadosztály már korábban elfogott és a brassói fellegvárba zárt tisztjei között találja magát. Közös raboskodásukról számol be az a Köpeczi Sebestyén József (1878–1964), aki heraldikusként elkészítette Nagy-Románia címerét, és akit neves képzőművészként és művelődéstörténészként tart számon az erdélyi magyar művelődéstörténet. Köpeczi is a Székely Hadosztály tisztje volt, neki köszönhetjük az egyetlen híradást a román rabságban hónapokat töltött Márton Áronról.

1919 őszére a románok – a parancsnok Kratochvil Károly és legszűkebb törzsének kivételével – a foglyul ejtett és internált Székely Hadosztály-beli katonákat kénytelenek elengedni. A sokat próbált, harcedzett ifjú hadnagy is hazaérkezik a Székelyföldre, és otthon földművesként, kaszásként dolgozik, később egy fakitermelő vállalat tisztviselője lesz. Ebben az időben érik meg benne a nagy elhatározás – „Egyetlen út, amelyen járnom szabad. Egyetlen hely, ahol beteg népemen segíthetek” –, és 1920 őszén a gyulafehérvári papneveldében végzendő teológiai tanulmányok ügyében levelet ír Mailáth Gusztáv Károly püspöknek. Aki mintha megérzett volna valamit az eljövendő idők fuvallatából, így válaszol a Székely Hadosztály hadnagyának: „Kitárt karokkal várlak, édes fiam.”

A szerző író, újságíró

A borítóképen: Korabeli fotó Márton Áronról a a Márton Áron (1896-1980) című, a Terror Háza Múzeumban 2003-ban rendezett kiállításon.

Forrás: MTI/Rózsahegyi Tibor