Nem túl szórakoztató az, amikor egy Farkasházy Tivadar, egy Niedermüller Péter vagy éppen egy Fischer Ádám nevű honfitársunk mondja meg nekünk, hogy milyen a jó magyar, meg egyáltalán, hogy Magyarország mitől és mióta magyar. Legutóbb a Kossuth-díjas karmester gondolta úgy, hogy provokálnia kell a jobb érzésű honpolgárokat, amikor is interjút adott egy osztrák lapnak. Többek között kijelentette: „sok-sok félreértés vezetett oda, hogy Trianonban Magyarország ellen döntöttek, és ezekhez a félreértésekhez mi magunk járultunk hozzá, a sok-sok hamisítással, legendával”.
Nem tudjuk, hogy a nagy művész a magyar történelemből mit tekint hamisításnak és legendának, azt azonban egyértelművé tette, hogy a Trianon előtti Magyarország – szerinte − nem volt magyar ország. A karmester úr okfejtése abból táplálkozik, hogy a történelmi Magyarország, vagyis a Magyar Királyság soknemzetiségű ország volt, ennélfogva becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, hogy az a mi hazánk volt.
Ha élne, biztos, hogy lenne néhány szava ehhez az épületes ostobasághoz Reményik Sándornak, az erdélyi magyarokkal sorsközösséget vállaló, tragédiájukat szívszorító őszinteséggel és bátorsággal ábrázoló erdélyi költőnek. Ő pontosan tudta, hogy a történelmi Magyarországot − miként Európa számos országát − hagyományosan sokféle nemzetiség lakta.
Reményik 1919 szeptemberében, hónapokkal a párizsi békediktátum megkötése előtt üzent azoknak a pesti költőknek, akik a tragikus végkifejlet időszakában sem akarták meghallani az elszakítással fenyegetett magyarság jajkiáltásait. Némely pesti poétának című, nyolc versszakból álló versét így indította:
„Szeretnék most a lelketekbe látni,
Hogy fáj-e néktek Erdély és a végek…”
A költemény minden sorából sugárzik Trianon előérzete, ami arra késztette Reményiket, hogy megszólítsa az anarchista baloldal kegyeit kereső, tehetségüket áruba bocsátó pesti költőket. A nagy költő − és sok millió magyar honfitársa − nem csapta be magát, amikor magáénak érezte Magyarországot és Erdélyt, s azt gondolta, hogy az a magyaroké is. Fischer Ádám, aki sokat hozzátett a magyar kultúra értékeihez, vajon nem tudja, hogy a magyar kultúra sok évszázadon keresztül virágzott a történelmi Magyarország határain belül, s nehéz időkben ezt a földet magyar vitézek százezreinek vére áztatta? És igen, virágzott itt másfajta kultúra, áztatta a földet nem magyarok vére is, de ettől Szent István országának létjogosultságát, a magyaroknak a történelmi hazához való ragaszkodását megkérdőjelezni, ezekkel kapcsolatban hamisításokról, legendákról beszélni felháborító.
