Az úgynevezett érzékenyítés az állam immunrendszerének a tönkretétele

A nemesnek, tisztának tűnő szavak mögött valójában hideg, céltudatos művelet húzódik meg.

Tovább folyik az LMBTQ érzékenyítés. Fotó: Mirkó István

A tények azonban árulkodók. Nézzük a magyarországi érzékenyítési hadművelet néhány állomását! A folyamat – egyébként nem meglepő módon – 2002 után vált igazán láthatóvá. Még ha akkor kevesen is érezték ennek valódi súlyát és veszélyét. 2005-ben a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) szakmai kerekasztal-konferenciát szervezett az új büntetés-végrehajtási kódexről. Amelyen az illetékes állami szervek mellett részt vett még a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet is. A programot az EU és a Nyílt Társadalom Alapítványok támogatta. Ismerős szervezetek, csak más ügyekkel kapcsolatban.

2006-ban az Országos Rendőr-főkapitányság az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Magyar Helsinki Bizottság háromoldalú határmegfigyelő programot indított. A cél a nemzetközi védelemre szoruló külföldiek hozzáférésének elősegítése a menedékjogi eljáráshoz. Hol vagyunk még a 2015-ös menekültáradattól? De a tudatos felkészülés a fogadásukra már akkor megkezdődött.

2007-ben az ORFK és a Helsinki Bizottság közös programot indított az emberi jogok maradéktalan érvényesítése érdekében. Kutatási program indult a rendőri intézkedésekkel kapcsolatos panaszok elbírálásának gyakorlatáról. Szintén a Helsinki Bizottság képzéseket tartott a határőrizetben dolgozóknak az interkulturális kommunikáció és a menedékjog kérdéseiről. A bizottság értékelése szerint „a résztvevők nyitottak és lelkesek voltak, a képzés hozzájárult a menekültek védelmével kapcsolatos ismeretek fejlesztéséhez”. Magyarul: a határaink – és ezzel együtt az uniós határok – védelméért felelős hivatásos állományt az illegális migránsok érzékeny, megértő, sőt segítő kezelésére oktatták. Még csak 2007-ben járunk! Mindeközben a bizottság olyan menedékkérők jogi képviseletét is ellátta, akik ellen közokirat-hamisítás vádjával folyt eljárás. Ügyes, mondják erre a pesti flaszteren.

Az elmúlt évek híre volt, hogy az MHB és a TASZ bírák, ügyészek és igazságügyi dolgozók részére is tartott érzékenyítőtréningeket, amelyre az unió biztosított anyagi forrásokat.

Ha ezeket az eseményeket egységes egészként tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy csaknem húsz éve zajlik ez a folyamat. Különösen az állam alapvető intézményeiben. Rendőrség, határvédelem, büntetés-végrehajtás, bíróság, ügyészség. Érzékenyítés címszó alatt az illegális migráció, a betelepítés előkészítése. A társadalom alapjának, a családnak a relativizálása. Az LMBTQ-jogok kiterjesztése, dekriminalizálása. Ebben a folyamatban talán már érthető, hogy miért indult kemény médiakampány a magyar kormány ellen a határok lezárása, a család fogalmának férfi-nő viszonyra való „leszűkítése” miatt. Legutóbb pedig már a legfiatalabbak befolyásolása került a célkeresztbe. A Meseország mindenkié és a Micsoda család! című kiadványokkal már az óvodásokat akarják átnevelni. Bocsánat, újmagyarul érzékenyíteni. 2020-ban Donald Trump amerikai elnök rendeletben tiltotta meg, hogy érzékenyítőtréningeket tartsanak a hadseregben, kormányzati szerveknél, ügyészségeknél, sőt a kormányzattal szerződéses viszonyban álló cégeknél is. Persze azóta már más szelek fújnak Amerikában.

A radikális szélsőbaloldal és a radikális iszlamista szervezetek összefonódása, egymásra találása egyre komolyabb veszélyként jelenik meg Nyugat-Európában. A nemzetállamok bomlasztása, a zsidó-keresztény értékek trónfosztása zajlik érzékenyítés fedőnév alatt. Nem szabad hagyni, hogy a magyar társadalom és a magyar állam immunrendszerét tönkretegye ez a lassú, sokszor szinte láthatatlan művelet. Ebben talán az is segíthet, ha nevén nevezzük a dolgokat, és nem hiszünk el mindent, amit újmagyarul hazudni akarnak nekünk.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

(Borítókép: Illusztráció a Meseország mindenkié című könyvből. Fotó: Mirkó István)