A déli harangszó ma is emlékeztet

Ahogy 1456-ban, 2021-ben is csak az öntudatos Magyarország állhatja meg a helyét.

Köln, 2016. július 31. Recep Tayyip Erdogan török elnök támogatói tüntetnek Kölnben 2016. július 31-én. A háttérben a kölni dóm. (MTI/EPA/Oliver Berg) Fotó: Oliver Berg

Éppen négy éve, 2017 júliusában Balatonfüreden vendégeskedtünk a barátainknál. Ekkor rendezték a veszprémi utcazene-fesztivált, amelyet a szervezők e szavakkal hirdettek meg, és hirdetnek azóta is: „A veszprémi utcazene-fesztivál kétségkívül a város legnagyobb látványossága. Néhány napra Veszprém egyetlen hatalmas nyílt színpaddá változik át. Minden sarkon zenélnek. A színpadokon nemcsak helyi, illetve magyar zenekarok lépnek fel, az egész világról érkeznek zenészek, hogy itt játszhassanak. A különböző zenei irányzatok közül mindenki megtalálja a neki valót – ezáltal ez a fesztivál nemcsak a fiataloknak, hanem egyszerűen mindenkinek tökéletesen megfelel.”

Magától értetődő volt, hogy magyar barátainkkal – Ildikóval, Lászlóval, Erikával és Ferivel – a nemzetközi fesztiválra autóztunk, ott pedig el voltunk ragadtatva. Számos nyelvet beszélő, a legkülönbözőbb bőrszínű művészek, ugyanúgy a világ minden tájáról érkező látogatók mutatták meg a maguk természetességében a földi lét sokszínűségét. A hangulat nagyszerű volt, nem voltak incidensek, fejkendők, késelések. Rendőröket alig lehetett látni. Olyan többnapos, életvidám utcai fesztivál volt ez, amelyet 2015 előtt Németországban is lehetett még tartani. Egy pillanatra sem kellett attól félni, hogy veszélyes helyzetek alakulnak ki. Ugyanebben a kellemes élményben volt részünk a Balaton csodálatos strandjain. Számos országból érkeztek a vendégek, nyoma sem volt incidensnek vagy veszélynek.

Egy jobb, biztonságosabb időkben tett utazás volt ez. Aki Németországból vagy más nyugat-európai uniós országból járt ott, nyomban felismerte, mit vettek el tőle az azt megelőző években: a többségi társadalom meghatározta szabályokat a saját szülőföldjén. Már Goethe is írt pedig a Wilhelm Meister vándoréveiben arról, hogy aki nem akar engedelmeskedni a törvényeknek, el kell hagynia a vidéket, ahol ezek a törvények érvényben vannak. Számos német – és számos nyugat-európai – elfelejtette ezt. Az ébredés márpedig kellemetlen lesz, ugyanis a helyzet ma már csaknem visszafordíthatatlan. Félreértés ne essék, védelmet kell adnunk mindazoknak, akiket politikai, faji vagy vallási alapon üldöznek! Az önmagukról adott leírást demokratikus jogállamainknak ellenőrizniük kell, de 2015 óta a bevándorlás ténylegesen ellenőrizetlen módon zajlik, és nemcsak védelemre szorulók érkeznek, hanem mindenekelőtt olyan emberek, akiknek vallási nézetei a kőkorszaknak felelnek meg.

Gyakran a védelemre szorulók üldözői is jönnek. Különösen a nők helyzete válik fenyegetővé az Európai Unióban. Veszélybe kerültek az elmúlt százötven évben kivívott női jogok, mégpedig kiváltképp az állítólagosan baloldali áramlatok hanyagsága miatt. Nem vagyok Orbán Viktor párthíve, továbbá túl keveset tudok a magyarországi politikai vitákról. Ezért óvatosan kell bánnom az értékelésekkel. Sem felületesen magasztalni nem szeretném mindazt, ami Magyarországon történik, sem felületesen bírálni. Egyet azonban biztosan tudok: számos uniós kormány és politikus rendkívül tisztességtelenül és hazug módon bánik általában is Magyarországgal, különösen pedig a magyar miniszterelnökkel. Olyan álnokság ez, amely engem – mint Magyarország barátját – az elmúlt években egyenesen Magyarország védelmezőjévé tett. E vonatkozásban Orbán Viktor legfontosabb döntése a déli határ 2015-ös lezárása volt Magyarország és az Európai Unió védelmében, a Merkel asszony hanyagságából beindult népvándorlással szemben. Merkel felfüggesztette a Dublin III menekültügyi rendeletet, az autópályákat pedig nyomban ellepték az ellenőrizetlen bevándorlók Németország felé tartó milliói.

A briteknek ez volt a jelzés, hogy végérvényesen hagyják el az EU-t. Ha Magyarország nem zárta volna le a határokat – és ebben kifejezetten Orbán Viktort illeti a köszönet –, az Európai Unió ma már történelem volna.

Nincs olyan ország a földön, amely elviselné a kultúrájától teljesen idegen emberek millióinak hirtelen beáramlását. Angela Merkel politikája nagy bizonytalansághoz és az Alternatíva Németországnak (AfD) felemelkedéséhez vezetett.

Orbán Viktor politikája lélegzetvételnyi szünetet adott Merkelnek és társainak, és végső soron visszafogta az AfD felívelését. Ez nem a célja volt Orbán politikájának, hanem stabilizáló lépéseinek következménye.

Merkelnek európai érdemrenddel való kitüntetésre kellene felterjesztenie Orbánt! III. Callixtus pápa, ha élne, feltétlenül bullát állítana ki erről. Ehelyett Magyarország szövetségesei mindent megtesznek, hogy kiutálják az EU-ból – így a britek után már senki más nem háborgatná a Brüsszelben irányító köröket. Mindamellett fennáll a veszély, hogy a magyarok után a baltiak is soron következnek, sőt a dánok is kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy a szigorú bevándorláspolitikájuk miatt többé majd nem szívelik őket.

Mindezekről az összefüggésekről beszélgettünk 2017-ben Balatonfüreden a barátainkkal.

Érintőlegesen szóba kerültek az Oszmán Birodalom ellen folytatott magyar szabadságharcok. A kulcsszavak a következők voltak: Eger (Egri csillagok), devsirme (gyermekadó), sok magyar település kiirtása, az, hogy soha többé muszlim uralmat Magyarországon, és még sok minden más. Ezt követően az 1456-os nándorfehérvári győzelem és a déli harangszó is szóba került.

Mi, a feleségem és én sem tudtam, miért szólnak délben az európai harangok 1456 óta. III. Callixtus pápa (1378–1458) ezt Nándorfehérvár ostroma idején rendelte el bullájában. Ezt követően délben mindörökké zúgniuk kell a harangoknak a keresztény országokban a magyarok győzelmének, ezáltal a Nyugat muszlim uralomtól való szabadságának emlékére. Hunyadi János vezetésével a magyarok 1456. július 22-én vívták ki függetlenségüket a következő hetven évre. Az akkori kereszténység hálás volt, a mai kereszténység azonban elfelejtette ezt, de akkor is teljesen közömbös lenne a számára, ha még tisztában lenne vele.

Idézzük fel, hogy 2016. november 7-én Reinhard Marx bíboros, a német katolikus püspöki konferencia elnöke és Heinrich Bedford-Strohm, a német evangélikus egyház tanácsának elnöke egyedülállóan szolgalelkű gesztussal vetették alá magukat az iszlám uralmi igényének. Egyikük sem viselte a nyakában a keresztet a muszlim elöljárók jelenlété­ben. Nem is várták volna el fordított esetben a hasonló gesztust a muszlim vezetők részéről. Ekkor mindketten gyáván elárulták a származásukat, a hitüket, és elárulták Callixtus pápát, Hunyadi Jánost, valamint 1456 magyarjait is. Kedves magyarok, legyenek biztosak abban, hogy 2021-ben Brüsszelre is csak akkor számíthatnak, ha erősek, öntudatosak és ezáltal tisztességesek maradnak.

Az Európai Unió nagyon értékes eszme. Esélye csak a tagállamok népeinek kölcsönös tiszteletében, tapasztalataik megbecsülésében van. Ez nemcsak a déli harangszóra, hanem 1939. augusztus 23-ra is vonatkozik. Közép- és Kelet-Európa számára ezen a napon kezdődött a második világháború. A Molotov–Ribbentrop-paktummal Sztálin és Hitler felosztották a tortát, öltek és raboltak. Ugyanúgy, ahogy a muszlimok tették ötszáz évvel korábban.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból.

(Borítókép: Török zászlókat lengető tüntetők Kölnben a háttérben a kölni dómmal. Fotó: MTI/EPA/Oliver Berg)