Egmont gróftól a romlás virágaiig

Kinek van és kinek nincs keresnivalója az Európai Unióban: az itt a kérdés.

epa09155338 Dutch Outgoing Prime Minister Mark Rutte speaks to the press after the weekly Council of Ministers in The Hague, the Netherlands, 23 April 2021. EPA/PHIL NIJHUIS Fotó: PHIL NIJHUIS

Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy amikor 2001-ben, a magyar gályarabok megszabadításának 325. évfordulója alkalmából Orbán Viktor nagy ünnepségen megkoszorúzta Ruyter admirális sírját, a magyar miniszterelnököt a kíséretével együtt a holland kormány Hágában díszvacsorán látta vendégül. Akkor Wim Kok munkáspárti politikus vezette a hágai balliberális kormányt, amelynek „legnagyobb tette” az volt, hogy megszavaztatta az eutanáziát és az azonos ne­műek házasságát. Ezzel Hollandia a világ első ilyen országává vált, amely egyébként régóta az LMBTQ-közösség és ideológia egyik fellegvára, s Amszterdam úgy reklámozza magát, hogy Európa melegfővárosa.

Az az ország, amelyben a XVI. századtól a XX. század közepéig az istenhit, elsősorban a hétköznapi kálvinizmus átjárta a családok, a kis közösségek életét, az iskolarendszert, a kultúrát, a tudományt és a művészeteket, sőt az államéletet, ma már nem hasonlít az „aranykor” Hollandiájára, legfeljebb „papírmasé díszleteiben” (Huizinga kifejezése). Sőt már abban sem igen, aminek egyik pitiáner példája volt tavaly, hogy BLM-aktivisták követelésére kivonták a forgalomból a holland királyi család aranyozott hintóját, mert egyik oldaleleme fekete bőrű embereket ábrázol, amint meghajlással és ajándékokkal fejezik ki hódolatukat egy fehér nőnek, s ez a holland gyarmati időkre emlékeztet. Ami láthatóan ma is frusztrálja és bűntudattal tölti el a hollandokat, s lám, Amszterdam polgármestere egy hete, a rabszolgaság eltörlésének hollandiai emléknapján tartott beszédében bocsánatot kért a városnak a holland rabszolga-kereskedelemben való részvételéért.

Ez persze érthető, hiszen a kis Hollandia egészen a XX. század közepéig a világ egyik legnagyobb gyarmatbirodalmával rendelkezett, vagyis legendás gazdasága és jóléte nem csupán a derék honpolgárok szorgos munkájából, hanem a távoli, leigázott népek kifosztásából származik. Amszterdam polgármestere tehát bocsánatot kért a rabszolgaságért, a liberális miniszterelnök viszont a legutóbbi uniós csúcson kijelentette, hogy Magyarországnak nincs keresnivalója az EU-ban, ha kitart a pedofilellenes törvény mellett, mert szerinte elfogadhatatlan, ahogy az LMBTQ-közösséggel bánik, ezért térdre kell kényszeríteni a magyarokat. Mark Rutte diplomás történészként jól tudja (de persze soha nem fogja bevallani), hogy pontosan úgy viselkedik, ahogyan az egykori Holland Kelet-indiai és Nyugat-indiai Társaság cinikus és erőszakos gyarmattartó urai és rabszolga-kereskedői. Sajnos egyáltalán nincs egyedül. Ő (egyébként műkedvelő zongorista) csak megadta az alaphangot a hiénakórus vonításához, ami az Európai Parlamentet uraló baloldali söpredék szerdai „szeánszán” ért a csúcsára, amelyhez szégyenletes módon az Európai Bizottság német kereszténydemokrata elnök asszonya is csatlakozott.

Ezek a magukat demokratának és haladónak tartó álliberálisok, az „übermensch” nácikat és a „különös vágású” (vö. Sztálin) bolsevikokat is überelni igyekvő újtotalitárius-globalista sötét erők és aljas kis ügynökeik az új gyarmataikat Közép-Európában vélik megtalálni. Hát ez nem fog menni. De bármilyen jogos is a haragunk, az nem irányulhat a holland (sem más) nép ellen.

Számunkra a holland népet ugyanis nem a romlás virágait a balgaság, gőg és gyűlölet bürökpoharából öntöző „holland fickó” és megbízói, barátai, üzletfelei képviselik. Hanem például az Áprily Lajos gyönyörű versé­ben megörökített Aletta van der Maet, aki Utrechtben férjhez ment Apáczaihoz, és követte őt Erdélybe, a sírig. Vagy a száz éve elhunyt Abraham Kuyper, a híres kálvinista teo­lógus-lelkipásztorból lett miniszterelnök, akinek leányai Trianon után évekig szervezték a megcsonkított országban és az elszakított területeken élő szegény magyar gyerekek ezreinek hollandiai utazását és gondozását. Vagy az újkori Európa egyik legragyogóbb szelleme, Rotterdami Erasmus, akinek az volt a leghőbb vágya, hogy a nép egyszerű gyermekei is mindennap olvassák a Szentírást.

És természetesen Egmont gróf, aki Beetho­ven jóvoltából lélekben örökre összeköti a két szabadságharcos, térdre nem ereszkedő népet. Ezt üzenjük Hágába, Brüsszelbe, Strasbourgba, Berlinbe, Párizsba és az óceá­non túlra is.

(Borítóképen Mark Rutte holland miniszterelnök. Fotó: EPA/Phil Nijhuis)