Kínzókamrába a magyarokkal!

Shada Islam szerint Magyarországnak „várószobába” kellene mennie, és addig ott maradnia, „amíg észhez nem tér”.

Véleményt mondott rólunk, magyarokról a húsz „legbefolyásosabb brüsszeli hölgy” egyike. Ettől a titulustól kivert a víz, mégsem akárki ő! Érdekelhetne, ki a többi tizenkilenc – de nem érdekel. Azt mondja a nagy hatalmú nő, hogy Magyarországnak „várószobába” kellene mennie, és addig ott maradnia, „amíg észhez nem tér”. Ő az angol „slot” szót használta, ami lehet várószoba, de inkább cella.

Most nem világos, hogy az egész népnek egyszerre vagy két-három főre bontva kellene bevonulnia. Esetleg csak a kormány. A „slot”, ahol az emberek észhez térnek, azt minden földlakó kínzókamrának gondolja. Ahol különféle eszközökkel „térítik észhez” az alanyokat. Lehet ütni-verni, kikötni étlen-szomjan, ha férfi, a heréjét vassal csapkodni (igen, ahogy az egyik James Bond-filmben, ott sem az író találta ki, ez rendes közép-amerikai módszer), ha nő, akkor szervet csonkolni vagy csapolni. De az is elég, ha jó meleg van, besüt a nap, és kezd megfőni az illető. Vagy nagyon hideg, és akkor az a baj. Megfagy. Néha belökni valami szürke löttyöt, vasárnap egy kis száraz kenyeret. Ezt érdemlik a magyarok a befolyásos hölgy szerint. Aki a brüsszeli bizottságok szakértője, saját, privát céggel vesz részt a munkában, gondolom, nem ingyen. Egy magát igazi európainak tartó valaki. Kínzókamrába egy néppel. Amíg észhez nem tér.

Nálunk akad még két-három vár (nyolcvanhét várunkat ugyanis a civilizált nyugati világ képviselői lerombolták, felrobbantották), ahol működnek még kínzókamrák, igaz, múzeumi jelleggel, de ha kell, pár perc alatt üzembe lehet helyezni őket. Ott vannak a béklyók, a láncok, a hevíteni való tüskés vas és még sok más hasznos dolog. Gondolom, ide kellene beterelni sorban a magyarokat. És aki észhez tért, és erről nyilatkozik, kijöhet. El fog tartani egy darabig.

A brüsszeli hölgy nem európai születésű. Pakisztánban látta meg a napvilágot, ne firtassuk, mikor, ez hölgyeknél nem illendő. Mindenesetre még azelőtt, mielőtt a fejlett civilizáció bele nem kezdett az újfajta gyarmatosításba. Ami kezdődött a líbiai diktátor és családja lemészárlásával, aztán az addig a turizmus csecsén boldogan lógó Tunézia ellehetetlenítésével, az egyiptomi vallási csoportok összeugrasztásával, a jemeni és a szíriai polgárháború kirobbantásával, és így szépen tovább a már régóta lerombolt és kirabolt Irakig, és azon túl, egészen a hölgy szülőhelyéig.

Kis kitérő: Bagdadban zsűritag voltam hét évvel ezelőtt, nemzetközi színházi fesztivált szerveztek, mert Irak meg akarta mutatni a világnak, hogy ha térden is, de létezik, ha máshogy nem, művészeti területen. A szálloda erkélyéről nézhettem a bombatámadásokat, páncélozott harci járművekkel szállították a zsűrit a fesztivál helyszíneire. Nem tudom leírni szavakkal, milyen elképesztő volt látni az esztelen rombolás nyomait. Egy alkalommal elvittek minket az amúgy bezárt nemzeti múzeumba. Csupa üres talapzat, a talapzatokon felirat, hogy a „békefenntartók” melyik műkincset mikor vitték el a tengerentúlra vagy nyugat-európai műkereskedőkhöz, magánmúzeumokba. Csupa-csupa cédula. Döbbenetes látvány volt. Este aztán a színházakban ezrek mintha a kultúrába kapaszkodtak volna csontlelkeikkel. Mint a zsűri elnöke, a díjátadó után beszédet kellett volna mondanom. Kezemben a papír, mellettem az arab–angol tolmács. Lenéztem a nézőtérre. Zászlós, nemzeti színekbe (piros-fehér-zöld-fekete) öltözött közönség leste az amúgy arrafelé rokonnak tartott „madzsart”, ahogy ők mondják. Eltéptem a papírlapot. – Szeretlek, Irak – ez jött ki csak a számon. Hatalmas taps, felugráló emberek, a zászlók forogtak a levegőben. Ez is leírhatatlan volt. Én meg zokogtam, mint egy gyerek. Páran felrohantak a színpadra, ölelgettek.

Miért jutott mindez most eszembe? Mert a teremben, ahol a hölgy ezeket a szavakat mondta, mögötte díszként egy asszír szobrot véltem felfedezni…

Ez a hölgy tehát nagyjából erről a tájékról jött. Jó, Pakisztánt ne keverjük össze Irakkal, két más kulturális hely, de az irány ugyanaz. Az ember azt hinné, ha valaki onnan jön, az a kisemmizettek, a nyomorultak védelmezője lesz egy brüsszeli testületben. Abban a testületben, amely csak pár éve bólogató társa volt az arab világ kirablásának. És amely testület most olyan nagyon csodálkozik a migránsok megjelenésén, és amely mindenféle idióta elméleteket talál ki, hogy lehetne őket „hasznosítani”, a demográfiai helyzet esetében csődörként vagy a munkanélküliség csökkentése terén. Vagyis rabszolgáknak.

Felvilágosult nőről van szó. Alapítványoknak dolgozott, és tudjuk, ez milyen nagy dolog, ez előtt még egy buszsofőr is leveszi a sapkáját. Független alapítványi szakértő. Közös kutatásban vett részt az amúgy nagyon is emberi és valóban független Konrad Adenauer Alapítványnál, ki tudja, talán még egy időben az alapítvány magyarbarát képviselőit is elkísérte Magyarországra, lehet, hogy Kötcsén egyszer mellettem ült.

Ez a hölgy most abban a testületben, ahol a lábtörlőre is az van írva: „demokrácia”, „alapvető emberi jogok”, az eddigiekhez képest nagy lépést tesz előre. Nem azt mondja, hogy ki kell kényszeríteni a magyarokból az elvárt viselkedést, nem azt mondja, hogy egyszerűen térdre kell esni.

Slot. Ahol a magyarok majd észhez térnek. Egy cella. Egy kínzókamra, fizikai erőszak. Innen már nincs messze a fajelmélet. Pár év, és kitalálják, létezik az „európai faj”, és léteznek olyan Európában élő népek, amelyek nem ehhez a fajhoz tartoznak. Az európai faj a nemzeti identitásukat feladni kész népek egybeolvasztásával fog kialakulni, lesznek sajátos markerjegyei, általában egy felsőbbrendű faj. És lesznek félelemtől reszkető népek a cellákban. Ha hagyjuk.

De nem hagyjuk.

Később a hölgy finomított a szóhasználaton. A slot helyett waiting roomot mondott, de a mondandó változatlan maradt, vagyis olyan várószoba, ahol a magyarok észhez térnek.

Hogy ebben az egészben mi a legérdekesebb? Az, hogy a hölgy neve: Shada Islam. Vállalkozó kedvű internetböngészőknek ajánlom: a hölgyről szóló cikkeket, írásokat fordíttassák le a Google fordítójával.

Meg fognak lepődni. A hölgy neve tükörfordításban: Iszlám Állam.

Én beleborzongtam. Nem is merem továbbgondolni ezt az egészet…

A borítóképen: Shada Islam. Forrás: YouTube/Asia-Europe Meeting – ASEM