„Jobb állva meghalni, mint térden csúszva élni.”
(Emiliano Zapata)
Az elmúlt hetekben Nyugat-Európában olyan súlyos bűncselekmények történtek, amelyek ismét az illegális migráció valós veszélyeire döbbentették rá az embereket. Würzburgban egy 2015-ben érkezett, állítólag Szomáliából származó, állítólag huszonnégy éves férfi három nőt halálra késelt, többet pedig súlyosan megsebesített. A rendőrség alig fél órával a támadás után már „tudta”, hogy az elkövetőnek nem volt iszlamista indítéka. Egy pszichésen zavart ember szörnyű tettének minősítették a történteket. Igaz, hogy a szemtanúk szerint „Allah akbar!” felkiáltással gyilkolt. Igaz, hogy a házkutatás során az Iszlám Államhoz köthető anyagokat találtak nála, és a telefonjáról is ilyen adatokat rögzítettek. Valójában tömeggyilkosság történt, aminek elkövetője úgy tartózkodhatott hat éve Németországban, hogy semmi biztosat nem tudtak róla. Évek óta élhet a német adófizetők pénzéből, amit most meg is „hálált”.
Ausztriában négy fiatal afgán migráns bedrogozott, megerőszakolt és meggyilkolt egy kislányt. Az elkövetők korát itt is csak feltételesen fogadhatjuk el. Hiszen bemondás alapján rögzítették a hatóságok, amit ellenőrizni akkor sem tudnának egykönnyen, ha lenne rá igény. De nincs. Főleg azért, mert a fiatalkorúnak regisztrált migránst nem lehet kiutasítani. Az idősebbik férfit egyébként ismerték a hatóságok mint kábítószer-kereskedőt. De amíg nem gyilkoltak meg egy gyereklányt, nem léptek fel ellenük.
Két szörnyű bűncselekmény, de valójában már alig éri el a média és a politikusok ingerküszöbét. Sőt az osztrák közszolgálati televízió azt vetette a kormány szemére, hogy azért történt a gyilkosság, mert nem törődnek kellő odafigyeléssel a súlyosan traumatizált menekültek integrációjával. Vagyis a bűn relativizálása, a bűnösök felmentése szinte azonnal kezdetét vette.
A német és az osztrák politikusok természetesen élesen elítélték a két támadást. Megdöbbenésüknek adtak hangot, bejegyzéseket írtak a világhálóra, nyilatkoztak, együttérzésükről biztosították az elhunytak hozzátartozóit. Ahogy már oly sokszor az elmúlt évek során. Szinte rutinszerűen döbbennek meg, éreznek együtt. Valószínűleg úgy gondolják, hogy ezzel megtették a kötelességüket. Egyébként is vannak fontosabb feladataik. Sokkal súlyosabb veszélyek leselkednek Európára, a demokráciára, mint néhány pszichésen sérült, súlyosan traumatizált migráns akciója.