Vannak állandó mutatók az univerzumban, és ezek közé tartozik a baloldali képmutatás. Ezt egyfajta mértékegységként is lehetne használni. Mondjuk egy baloldali képmutatás, azaz 1 BK egyenlő azzal a helyzettel, amely akkor áll elő, ha baloldali politikus nyíltan kerül magyarázhatatlan helyzetbe. Fogadjuk el ezt axiómaként. Korózs Lajos hazugságai, a DK és az MSZP támogatásával induló egykori kisnyilasok vagy éppen Cseh Katalin ügye azonban már minősített méréseket kíván, ahol sebtiben megalkotott mérőműszerünk majdhogynem kiakad. Mert ez a bizonyos baloldali képmutatás Cseh Katalin esetében kezd szinte komikus jelleget ölteni. Hol van Hadházy Ákos dühödt, tényfeltáró lendülete? Aki egy általa gyanúsnak tartott falusi strandon is vizsgálódni kezd, ha nem találja meg minden egyes napozóágy számláját három példányban? (Nota bene, nemrég egy közösségi oldalas bejegyzésében Hadházy leírta, hogy ő persze felvette a kapcsolatot a Cseh Katalinhoz kapcsolható cégekkel, amely vállalkozások mindegyike igencsak szívélyesen biztosította afelől, hogy minden szükséges információval ellátják. Milyen szép ez, igaz?) Hol vannak a korrupcióra oly érzékeny baloldali politikusok?
Az LMP szerint például addig nem kell kivizsgálni megfelelő mértékben ezeket az ügyeket, ameddig csak a jobboldali médiumok tárják fel. Önök el tudják képzelni, hogy valaha is elfogadnának olyan választ egy általuk érzékenynek vélt ügyre, hogy ugyan már, ez csak a 444-en jelent meg?
Cseh Katalin saját szavai szerint nevetségesnek tartja a vádakat. Képviselő asszony, ne nyugtalankodjék, ott még nem tartunk. Ez egyelőre csak gyanú. Én készséggel elhiszem, hogy Cseh Katalinnak akár igaza is lehet, csak ahhoz a szájtépésen túl mutatni is kéne valamit. Avagy azt sem muszáj, csak akkor ne lepődjék meg a reakciókon.
Jut eszembe, látták önök Molnár Zsoltnak, az MSZP országgyűlési képviselőjének sajátos érvelését a Pegasus-ügyről? Ő az ATV kamerái előtt kezdett érdekes fejtegetésbe. Ez nagyjából arról szólt, hogyha és amennyiben a kormány a megfelelő bizonyítékok hiányában nem foglalkozik a Pegasus-botrányocskával és azt leveszik a napirendről, az valójában beismerés. Hogy pontosan idézzem Molnárt, beismerésdefenzíva. Csodálatos új fogalom, igaz? Az orwelli világ tényleg itt kopogtat a kapunkon. A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő. A valótlanság be nem ismerése: velős beismerés.
No, akkor mi a helyzet Cseh Katalinnal, aki még cáfolatba sem igazán kezdett a balos közhelyek pufogtatásán túl? Baloldali narratíva szerint Cseh beismerésdefenzívát folytat. Persze a leghangosabb csöndet a Momentum produkálja. Az a Momentum, amelynek elnöke, Fekete-Győr András pár hónappal ezelőtt még azt mondta a Hír TV-ben, ha kiderülne egy momentumosról, hogy az a közösből vett el, akkor természetesen nem lehetne folytatása a karrierjének. Erre Cseh esetében még egy nyomorult vizsgálati paródiát sem képesek lefolytatni. Értik, ugye? Még előttünk lehet a kép, ahogy Fekete-Győr lángoló tekintettel, képzeletében kivont szablyával értekezik arról, hogy Magyarország mindeddig egy következmények nélküli ország volt, de majd mostantól…!
Igen, az ő sajátos „mostantól” értelmezése kimerül abban, hogy zavartan hümmög, ha kényelmetlen helyzetekről kérdik a véleményét, mint azt most is láthattuk.
Pedig ebben a legfontosabb – legalábbis az események mostani állásánál – nem is a büntetőjogi felelősség, hanem a sokadik, ám ezúttal jól dokumentálhatóan lebuktatott hazugság. Azé a hazugságé, amely szerint Magyarországon az elmúlt tizenegy évben kizárólag azok pályázhattak sikerrel uniós pénzekre, akik lekötelezettjei voltak a NER-nek. Erre fel teljesen egyértelműen kiderül, hogy egy baloldali párt elnökségi tagjaként működő vállalkozó sok-sok millió forintos támogatást remélhet. Mivelhogy senki sem nézi, ki fia-borja. Hiszen már azt is tudjuk, hogy amikor Cseh Katalin pályázott a Momentum elnökségébe, akkor konkrétan kiemelte, hogy ügyvezető. Nem múlt, hanem jelen időben.
Ilyen fokú képmutatást látva mégis mi lehet a helyes reakció? Mert politikailag kevésbé kiélezett helyzetben egy bizonyos fokú káröröm is beleférne, de most nem olyan korszakot élünk.
Mindennek a tetejében pedig ott van az OLAF, az ellenzék által rajongva körültáncolt Európai Csalás Elleni Hivatal. A szervezet, amely az Európai Ügyészség mellett a momentumos házi oltáron olyan helyet foglal el, amellyel maximum csak Macron vagy Trudeau arcképe vetekedhet. Az az OLAF, amely eddig a megkérdőjelezhetetlenség és a szakmaiság élő drágaköve volt. És most? Csak megmosolyogtató, hogy Cseh Katalint idézzem, az a tény, hogy Deutsch Tamás feljelentést tett. Mi több, jelen állás szerint négy szakhatóság kezdett nyomozásba az ügyben. Az EU nyilván így is megteheti, hogy csöndben marad, az Európai Parlament is eljátszhatja a hülyét, de mi, magyar választópolgárok egyre nyíltabban látjuk, mi a valóság: Cseh Katalin bebukott. Úgy politikailag, mint emberileg. Gazdaságilag az ismert okok ­miatt nyilván nem.
A helyzet a maga összekevertségében is meglehetősen egyszerű megoldóképletet kínál. Amennyiben 2022-ben ez a politikai galeri jut hatalomra, akkor a totális következményeknélküliség világa jön el. Az a világ, ahol a saját maguk által felkent emberek bármit megtehetnek és annak az ellenkezőjét is. Ahol semmi jelentősége sincs annak, ha a DK pár évvel ezelőtt még nácizta azt, aki náci módon nyilvánult meg, mára pedig Gyurcsány Ferenc fotózkodik és standol vele. Ahol az Apró klán vezénylése alatt munkálkodó szabadcsapatok kezdhetik meg hazánk kifosztását és kiárusítását. És amely rezsim bólogató kutyaként reagál bármilyen EU-ból vagy USA-ból érkező, elvtársi „felvetésre”.
Cseh Katalin ügye, annak baloldali kezelése, elhallgatása és elkenése jó lakmuszpapír mindarra, ami várható lenne még tőlük. Pláne, ha a kormányzás is a kezükbe kerülne. És ne feledjük azt sem – mert ezt sem lehet elégszer elmondani –, hogy ezek az erők azzal a céllal is lépnek fel ellenünk, hogy egzisztenciálisan, de még inkább személyes szabadságunkban is szorongassanak minket. Valójában nevetséges, hogy Gyurcsány Ferenc, ahogy megérkeznek a késő délutáni órák, egyre lelkesebben kezd posztolgatásba arról, hogy a börtönben miket lehet csinálni. Az is, ahogy erre csicskája, Jakab Péter lóhalálában reagál, hogy egy órával később ő is ugyanezt kiírhassa. (Azt azért elárulhatná Gyurcsány, hogy a csicskaságnak ezt a fokát miképpen érte el Jakabnál. Egyedülálló helyzet ez a magyar politikában, legalább erről az érdekességről rántsa le a leplet.)
Egymás közt mindent szabad nekik. Ez a klasszikus tétele a baloldali képmutatásnak.
A szerző újságíró, műsorvezető

(Borítókép forrása: MTI/Illyés Tibor)