Az ENSZ minapi jelentésében többek között a következő áll: az éghajlatváltozás olyan negatív spirálba került, hogy a természeti katasztrófa csak azonnali cselekvéssel, gyors kormányzati intézkedésekkel akadályozható meg. Jó reggelt kívánok! Jó néhányan ezt mantrázzuk már minimum tizenöt éve. Nem kellett hozzá nagy ész, csak egy kis figyelem. A sokasodó jelek összerakása. Hogy a progresszió jegyében túlhajszolt úgynevezett fejlődés fenntarthatatlan. Hogy mintha zavar támadt volna az erőben. A fizikaiban és a szellemiben egyaránt. Hogy a virtuális valóság – úgy is mint menekülési útvonal – maga a totális csőd.

Két rendkívül érdekes írás akadt a kezem ügyébe és a szemem elé néhány napon belül. Az egyik Maráczi Tamás interjúja Calum T. M. Nicholsonnal a Mandineren. Az interjú alanya szociálantropológus, humánföldrajzból doktorált. A beszélgetés során olyan felettébb érdekes és izgalmas témák merültek fel, mint hogy mi vár Európára, ha az ivóvíz- és ­élelmiszerhiány miatt elindulnak Afrika és a Közel-Kelet tömegei; valóban a klímaösszeomlás előtti utolsó pillanatban van-e a Föld; és hogy milyen szerepe van az emberek szellemi összezavarodásában a közösségi médiának. Nicholson szerint „a közösségi médiát működtető cégek azt mondják, hogy segítenek az embereknek egymással kommunikálni. És ez részben igaz is, hiszen ahogy a repülőgépek megjelenésével gyorsabban lehetett egyik földrészről a másikra utazni, úgy lehet a közösségi oldalakon gyorsan és azonnal beszélni, levelezni szeretteinkkel. Mindennek van azonban árnyoldala: a repülőgép hasznos technológia, ugyanakkor az általa biztosított globális átjárhatóság közrejátszott a mostani járvány gyors terjedésében. A közösségi médiában az ideológiai fertőzések terjednek hasonló gyorsasággal. A közösségi média alapötlete nagyon jó volt, de a gyakorlata meglehetősen szélsőséges lett. Ahogy a vírus ellen, úgy a közösségi média betegségei ellen is immunitást kell kialakítanunk.” 

Pontos. Mint ahogy az interjú címe is: A közösségi média egy szekta, digitális szerzetesekké válunk. Így valahogy. Nicholson kiváló és egyben szomorú látleletet nyújt a modernitás végnapjai­ban tévelygő emberiségről. Ahol a bizonytalanság az úr, az mérgezi a lelket és a testet. És olyan érzésem támadt, hogy ez még csupán a vég kezdete, avagy lesz ez még így se. Mark Zucker­berg ugyanis ismét felvonta a vitorlákat. Ő tudós kollégáival ellentétben nem a világűrbe készül, hanem egy metaverzum létrehozásán fáradozik, mindannyiunk örömére. Alighanem elavultnak, de legalábbis kissé unalmasnak tarthatja már a ­Facebookot, ezért egy igazi cyberpunk gesztussal víziója támadt. 

Amit erről tudni vélek, azt Virág Dánielnek az Indexen megjelent írásából tudom. Ezt olvasom benne, többek között: Zuckerberg „a közösségi hálózatot metaverzummá tervezi alakítani, amelyben lényegében élni lehet”. A tervek szerint az okostelefont kiváltja majd az okosszemüveg, és ezzel a sík képernyőnek annyi. Nézzük, csak felületesen persze, hogy mibe fogunk önként és dalolva, mint a birkák, belesétálni már megint, és még sok pénzt is adunk érte, tovább gazdagítva ezzel egy gátlástalan milliárdost. Azt ugye tudjuk, hogy egy mobilon vagy számítógépen megnyitott Facebook látja, mire kattintunk, mit kedvelünk és azt mennyi ideig nézzük. Egy okos­szemüveg „ezek mellé képes lenne adatokat gyűjteni arról is, miként viselkedik a felhasználó, merre néz, merre megy, milyen reakciót váltanak ki belőle egyes ingerek”. És persze dőlnek majd a reklámok. 

Tényleg megáll az ész. Legfőképpen attól, hogy ezt az embert senki és semmi nem állítja meg. Ez a metaverzum egy rezervátum lesz zombiknak. Már amennyiben létrejön, mielőtt egy világégés haza nem vágja a komplett játszóteret. Addig is eljátszogathatunk a nyelvvel. Mondjuk a totális átírásával konkrétan. Hiszen a rombolásnak immáron „kultúrája” van. Disneylandben pedig eltűnt a hölgyeim és uraim, valamint a fiúk és lányok mint megszólítás. Viszont akadnak, akik a világ legnagyobb problémáját a madárnevekben vélték megtalálni, és izomból át is neveznének vagy százötven fajtát, mert azok a fehér felsőbbrendűséghez és a rabszolgasághoz kapcsolhatók. Nem tudom, hogy mondjuk az, hogy Ne bántsátok a fekete rigót!, maradhat, vagy vége, kifújt. Totális téboly. Tényleg olyan lett már ez az egész, mint Lucas űrkocsmája a Csillagok háborújában.

Borítókép: MTI/EPA/Michael Reynolds