Az ENSZ minapi jelentésében többek között a következő áll: az éghajlatváltozás olyan negatív spirálba került, hogy a természeti katasztrófa csak azonnali cselekvéssel, gyors kormányzati intézkedésekkel akadályozható meg. Jó reggelt kívánok! Jó néhányan ezt mantrázzuk már minimum tizenöt éve. Nem kellett hozzá nagy ész, csak egy kis figyelem. A sokasodó jelek összerakása. Hogy a progresszió jegyében túlhajszolt úgynevezett fejlődés fenntarthatatlan. Hogy mintha zavar támadt volna az erőben. A fizikaiban és a szellemiben egyaránt. Hogy a virtuális valóság – úgy is mint menekülési útvonal – maga a totális csőd.
Két rendkívül érdekes írás akadt a kezem ügyébe és a szemem elé néhány napon belül. Az egyik Maráczi Tamás interjúja Calum T. M. Nicholsonnal a Mandineren. Az interjú alanya szociálantropológus, humánföldrajzból doktorált. A beszélgetés során olyan felettébb érdekes és izgalmas témák merültek fel, mint hogy mi vár Európára, ha az ivóvíz- és élelmiszerhiány miatt elindulnak Afrika és a Közel-Kelet tömegei; valóban a klímaösszeomlás előtti utolsó pillanatban van-e a Föld; és hogy milyen szerepe van az emberek szellemi összezavarodásában a közösségi médiának. Nicholson szerint „a közösségi médiát működtető cégek azt mondják, hogy segítenek az embereknek egymással kommunikálni. És ez részben igaz is, hiszen ahogy a repülőgépek megjelenésével gyorsabban lehetett egyik földrészről a másikra utazni, úgy lehet a közösségi oldalakon gyorsan és azonnal beszélni, levelezni szeretteinkkel. Mindennek van azonban árnyoldala: a repülőgép hasznos technológia, ugyanakkor az általa biztosított globális átjárhatóság közrejátszott a mostani járvány gyors terjedésében. A közösségi médiában az ideológiai fertőzések terjednek hasonló gyorsasággal. A közösségi média alapötlete nagyon jó volt, de a gyakorlata meglehetősen szélsőséges lett. Ahogy a vírus ellen, úgy a közösségi média betegségei ellen is immunitást kell kialakítanunk.”
Pontos. Mint ahogy az interjú címe is: A közösségi média egy szekta, digitális szerzetesekké válunk. Így valahogy. Nicholson kiváló és egyben szomorú látleletet nyújt a modernitás végnapjaiban tévelygő emberiségről. Ahol a bizonytalanság az úr, az mérgezi a lelket és a testet. És olyan érzésem támadt, hogy ez még csupán a vég kezdete, avagy lesz ez még így se. Mark Zuckerberg ugyanis ismét felvonta a vitorlákat. Ő tudós kollégáival ellentétben nem a világűrbe készül, hanem egy metaverzum létrehozásán fáradozik, mindannyiunk örömére. Alighanem elavultnak, de legalábbis kissé unalmasnak tarthatja már a Facebookot, ezért egy igazi cyberpunk gesztussal víziója támadt.
