Afganisztán, Pakisztán, na és aztán, hát aztán, mondta annak idején Pista bácsi a szövetkezeti italboltban, és ezzel a maga módján nagyjából fején is találta a szöget. Nem volt internet, sem világfalu, a hírek lassan jöttek, ha egyáltalán jöttek, és egyébként is iszonyatosan messze volt az egész cécó, és az ég egy adta világon semmiféle hatással nem volt Pista bácsi életére. A preglobalizmusban csendesen csordogált az élet, még a slow foodot sem kellett feltalálni, ment az magától, szépen.
Ami viszont most történik Afganisztánban, az pillanatok alatt begyűrűzik az amúgy is ezer sebből vérző Európába, minimum Röszkéig. A párhuzam a mostani Kabul és az 1975-ös Saigon között oly könnyen adja magát, mint az egyszeri lány a matrózkocsmában. Nézzük a képeket és a videókat, emberek kapaszkodnak fel repülőgépek szárnyaira és potyognak le onnan, a magasból. Tiszta Hollywood. Azzal az aprócska különbséggel, hogy nem kaszkadőrök és nem puhára huppannak, hanem mondjuk tolmácsok, és ha túl is élik a zuhanást, a szabadidejüket lefejezéssel és megkövezéssel töltő degeneráltak közé esnek.
Ami most Afganisztánban történik, az szégyen. Nem az első, és tartok tőle, hogy nem is az utolsó. És alighanem akkor sem járunk túl messze az igazságtól, ha a történteket nem az úgynevezett demokráciaexport csúfos bukásaként definiáljuk kissé kárörvendve, mert annak tán még eleje sem volt, legfeljebb lózungokban. Na jó, a mondat második fele ilyen sommásan nem igaz, az afgán nők borzalmas helyzetében például jelentős javulás volt tapasztalható, de az elejét fenntartom. A demokráciaexport a felszín volt, a háttérben a szokásos, legsötétebb hatalmi (titkosszolgálati) játszmákkal.
Amik természetesen folytatódnak, és valószínűleg a heroinszállítmányokkal kapcsolatban sem lesz fennakadás, legfeljebb már megint másokkal kell bizniszelni, de kit érdekel már, hogy ki ölt meg kit. A csaknem negyvenmillió nyomorult afgán további nyomorúsága meg aztán végképp senkit. A világnak meg az Iszlám Állam elnevezésű elmegyógyintézet „megszűnése” után nyilván égető szüksége volt egy korszerű amerikai fegyverekkel felszerelt Iszlám Emirátusra. Mindeközben nyilván lesz majd megint egy ikonikus címlapja a National Geographicnak. Nem nagy mutatvány, ami most ott történik, annak minden kockája ikonikus. Ez a jövő már megtörtént egyszer, körbefordul a múlt.
