A tíz évig tartó vietnami háború végéről már számos hollywoodi film készült. De az eredeti felvételek, visszaemlékezések még ezeknél is sokkolóbbak voltak; az utolsó diplomaták, katonák, civilek kimenekítése a saigoni amerikai nagykövetségről. Megrendítő, de tanulságos képek, ám közben eltelt négy és fél évtized. 2001. szeptember 11-ét az egész világ megtanulta. Az al-Kaida Oszama bin Laden vezetésével megtámadta az Amerikai Egyesült Államokat. A World Trade Center ikertornyai örök mementóvá váltak. Nem túlzás azt álltani, hogy ez a profin megszervezett, összehangolt és hidegvérrel kivitelezett terrortámadás sokkolta az amerikai társadalmat, de a világ közvéleményét is. A dollármilliárdokból működtetett katonai, titkosszolgálati védelmi rendszer csődöt mondott.

Erre válaszul indult meg az amerikai hadi gépezet az afganisztáni bázisú terroristák kézre kerítésére, likvidálására, bázisaik felszámolására. A művelet kezdetben látványos sikereket hozott. Az al-Kaida meggyengült, 2011-ben sikerült likvidálni Oszama bin Ladent. Igaz, hogy az amerikaiakkal baráti viszonyt ápoló Pakisztánban bujkált évekig, de ezen a tényen gyorsan átsiklottak az újságírók, politikusok és szakértők is. A tálibok pedig visszahúzódtak az eldugott hegyi falvakba, és persze a városok tömegében is ott rejtőztek.

Közben pedig eltelt húsz hosszú év, és az Egyesült Államok elköltött több ezer mil­liárd dollárt, aminek az eredményeit nem igazán tudjuk hosszan sorolni. Joe Biden elnök a kivonulás végső dátumaként 2021. szeptember 11-ét jelölte meg, ami rossz választás volt. Húsz évvel az Amerikát ért támadás után ez a dátum egyenlő a vereség beismerésével. Valószínűleg a kommunikációs tanácsadók is érezték ezt, ezért augusztus 31-re módosult a céldátum. Ami mind katonai, mind logisztikai szempontból tovább nehezíti a feladatot. Így fordulhatott elő, hogy a fővárosi, Kabul melletti amerikai légitámaszpont kiürítése is rossz üzeneteket küldött a világnak. Az afgán kormány tájékoztatása nélkül, az éjszaka leple alatt hagyták el az amerikai katonák ezt a hatalmas bázist. Ezernél több járművet, fegyvereket, rengeteg lőszert hagytak hátra, amit az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) kissé meglepődve vett birtokba.

Ashraf Ghani afgán elnököt és a fővárost mintegy harmincezer afgán katona védi, amíg Amerika fizeti a zsoldjukat. Ami évi négymilliárd dollár. Nyilvánvaló, hogy ez sem tart már sokáig. A tálib erők már az ország területének közel négyötödén megjelentek, a nagyvárosok körül állomásozó csapataik az utolsó külföldi katona távozását várják. Ezt követően szinte biztosra vehető, hogy támadásba lendülnek. Túl nagy ellenállásra nem kell számítaniuk a kormányerők részéről, hiszen az ott szolgáló katonák döntő része csak kifizetőhelyként tekintett a hadseregre; sokan eddig is a tálibokkal szimpatizáltak, sőt kollaboráltak is. Az iszlám radikálisok magabiztosságát jelzi, hogy három hónapos tűzszünetet ajánlottak a kormánynak hétezer harcosuk szabadon bocsátásáért. Magyarul, legkésőbb az év végére Afganisztán tálib kézre kerül. Ami egyet jelent azzal, hogy terveik szerint újból bevezetik a saríát. A nők csak engedéllyel hagyhatják el az otthonukat, hűtlenségért megkövezés, homoszexualitásért halálbüntetés jár.

Attól tartok, hogy amit Szíriában és Irakban az Iszlám Állam megkísérelt a kalifátus kikiáltásával, az csak gyönge próbálkozásnak fog tűnni az „új” Afganisztán mellett. Fel kell készülni arra, hogy az ország rövid időn belül a radikális iszlamisták és terrorszervezeteik menedékévé, bázisává fog válni. Nem véletlen, hogy a szomszédos Tádzsikisztán húszezer katonát mozgósított az afgán határ védelmére. Oroszország azonnal támogatásáról biztosította szövetségesét. Kína szintén megerősítette az afgán határszakasz védelmét, és pragmatikus alapon tárgyalásokat kezdett az ottani nyersanyaglelőhelyek mielőbbi megszerzé­sére. Törökország, Irán és Pakisztán is élénk figyelemmel kíséri a fejleményeket.

Az afganisztáni helyzet messze nagyobb biztonsági kockázatot hordoz magában, mint amit az ország méretéből gondolnánk. Sajnos a szomszédos államokon túl ez a fenyegetés szinte az egész világot érintheti. Ezen belül is közvetlen hatással lesz az Európai Unió biztonságára. Egy radikális iszlám irányítás alatt álló ország olyan példává válhat, amely hatványozottan fogja erősíteni befolyását a jelenleg még mérsékelt vezetésű iszlám vallású országokban. Ezen túl a világban szétszórtan élő iszlám hitű diaszpórák radikalizálódását is erősíteni fogja az afgán tálibok sikere. Ki kell mondanunk, az Egyesült Államok demokráciaexport-politikája csődöt mondott. Húsz év alatt sem sikerült Afganisztán demokratizálása. Ahogy az arab tavasz országaiban is polgárháború, menekülthullám, növekvő nyomor és az iszlám radikalizmus térhódítása lett a szomorú végeredmény.

Ma még nem tudjuk, hogy az afganisztáni kivonulás/menekülés után mi fog történni az Egyesült Államokban. De az biztos, hogy a viet­nami kudarc után az afgán fiaskó is hasonló traumát fog okozni. Az amerikai vezérkar azt jelezte az elnöknek, hogy a jelenlegi anyagi keretből már nem tudja fenntartani globális erőfölényét. Ezért a költségvetésük emelését kérték, amit az amerikai gazdasági és belpolitikai helyzet aligha tesz lehetővé. Joe Biden mindeközben az amerikai fegyveres erők számára az egyik legfontosabb feladatként jelölte meg az LMBTQ-jogok védelmét, és költségvetési forrásból finanszíroztatja az amerikai veterán katonák nemváltoztató műtétjét. Itt tartanak 2021 nyarán.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

A borítóképen Mohammad Iszmail Hánnak, a nyugat-afganisztáni Herát tartomány mudzsahedjei volt vezetőjének fegyveresei állnak egy ellenőrzőponton Herátban 2021. július 9-én. Fotó: MTI/EPA/Dzsalil Rezaji.