Ashraf Ghani afgán elnököt és a fővárost mintegy harmincezer afgán katona védi, amíg Amerika fizeti a zsoldjukat. Ami évi négymilliárd dollár. Nyilvánvaló, hogy ez sem tart már sokáig. A tálib erők már az ország területének közel négyötödén megjelentek, a nagyvárosok körül állomásozó csapataik az utolsó külföldi katona távozását várják. Ezt követően szinte biztosra vehető, hogy támadásba lendülnek. Túl nagy ellenállásra nem kell számítaniuk a kormányerők részéről, hiszen az ott szolgáló katonák döntő része csak kifizetőhelyként tekintett a hadseregre; sokan eddig is a tálibokkal szimpatizáltak, sőt kollaboráltak is. Az iszlám radikálisok magabiztosságát jelzi, hogy három hónapos tűzszünetet ajánlottak a kormánynak hétezer harcosuk szabadon bocsátásáért. Magyarul, legkésőbb az év végére Afganisztán tálib kézre kerül. Ami egyet jelent azzal, hogy terveik szerint újból bevezetik a saríát. A nők csak engedéllyel hagyhatják el az otthonukat, hűtlenségért megkövezés, homoszexualitásért halálbüntetés jár.

Attól tartok, hogy amit Szíriában és Irakban az Iszlám Állam megkísérelt a kalifátus kikiáltásával, az csak gyönge próbálkozásnak fog tűnni az „új” Afganisztán mellett. Fel kell készülni arra, hogy az ország rövid időn belül a radikális iszlamisták és terrorszervezeteik menedékévé, bázisává fog válni. Nem véletlen, hogy a szomszédos Tádzsikisztán húszezer katonát mozgósított az afgán határ védelmére. Oroszország azonnal támogatásáról biztosította szövetségesét. Kína szintén megerősítette az afgán határszakasz védelmét, és pragmatikus alapon tárgyalásokat kezdett az ottani nyersanyaglelőhelyek mielőbbi megszerzé­sére. Törökország, Irán és Pakisztán is élénk figyelemmel kíséri a fejleményeket.

Az afganisztáni helyzet messze nagyobb biztonsági kockázatot hordoz magában, mint amit az ország méretéből gondolnánk. Sajnos a szomszédos államokon túl ez a fenyegetés szinte az egész világot érintheti. Ezen belül is közvetlen hatással lesz az Európai Unió biztonságára. Egy radikális iszlám irányítás alatt álló ország olyan példává válhat, amely hatványozottan fogja erősíteni befolyását a jelenleg még mérsékelt vezetésű iszlám vallású országokban. Ezen túl a világban szétszórtan élő iszlám hitű diaszpórák radikalizálódását is erősíteni fogja az afgán tálibok sikere. Ki kell mondanunk, az Egyesült Államok demokráciaexport-politikája csődöt mondott. Húsz év alatt sem sikerült Afganisztán demokratizálása. Ahogy az arab tavasz országaiban is polgárháború, menekülthullám, növekvő nyomor és az iszlám radikalizmus térhódítása lett a szomorú végeredmény.

Ma még nem tudjuk, hogy az afganisztáni kivonulás/menekülés után mi fog történni az Egyesült Államokban. De az biztos, hogy a viet­nami kudarc után az afgán fiaskó is hasonló traumát fog okozni. Az amerikai vezérkar azt jelezte az elnöknek, hogy a jelenlegi anyagi keretből már nem tudja fenntartani globális erőfölényét. Ezért a költségvetésük emelését kérték, amit az amerikai gazdasági és belpolitikai helyzet aligha tesz lehetővé. Joe Biden mindeközben az amerikai fegyveres erők számára az egyik legfontosabb feladatként jelölte meg az LMBTQ-jogok védelmét, és költségvetési forrásból finanszíroztatja az amerikai veterán katonák nemváltoztató műtétjét. Itt tartanak 2021 nyarán.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

A borítóképen Mohammad Iszmail Hánnak, a nyugat-afganisztáni Herát tartomány mudzsahedjei volt vezetőjének fegyveresei állnak egy ellenőrzőponton Herátban 2021. július 9-én. Fotó: MTI/EPA/Dzsalil Rezaji.