Majdnem fél éve, április 14-én volt a Bethlen-kormány megalakulásának századik évfordulója. Ennek tiszteletére akkor a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos konferenciát tervezett, de a koronavírus-járvány harmadik hulláma miatt kénytelenek voltak elhalasztani. Ám ami késik, nem múlik: ma az Országházban megrendezik a konferenciát, amely a Veritas honlapján online is megtekinthető.
„Tisza példája arra tanít, hogy ez a nemzet súlyos időkben egy erős és céltudatos akarat, egy kemény kéz vezetése mellett legfényesebb tulajdonságait képes kifejteni és olyan erényekről tesz bizonyságot, melyekkel kevés más nemzet vetekszik” – mondta Bethlen István 1926-ban a Tisza István születésének 65. évfordulóján tartott emléklakomán. Bár a vasgrófnál tizenhárom évvel fiatalabb, szintén református arisztokrata politikus hosszú időn keresztül Tisza ellenzékéhez tartozott, mégis a legnagyobb tisztelettel és bámulattal tekintett fel rá „mint a nemzet egyik legnagyobb fiára”. Ha Tiszáról joggal elmondható, hogy kevés olyan modern kori magyar politikus van, akiről annyira ellentétes kép alakult ki már kortársai szemében – imádták vagy gyűlölték –, lényegében ugyanez érvényes nagy utódjára, gróf Bethlen Istvánra nézve is. A szenvedélyek már életében magasra csaptak körülötte: hívei és barátai kimagasló államférfinak tartották és Széchenyihez hasonlították, ellenfelei azonban ravasz és kisstílű erdélyi grófot láttak benne, aki csak a taktikázáshoz és korrumpáláshoz ért. A második világháború után hatalomra került szélsőbaloldal történelemhamisító propagandája Bethlent is a (minimum) félfasiszta politikusok táborába sorolta, Horthy Miklóssal együtt.
Ma már a komoly, mérvadó történészek között (árnyalatoktól és eltérő hangsúlyoktól eltekintve) gyakorlatilag konszenzus van a tekintetben, hogy Bethlen István a 20. század első felének egyik legjelentősebb magyar államférfiúja, egyben a nemzeti szabadelvű konzervatív politika utolsó nagy alakja volt, aki hasonló kvalitású politikustársaival együtt talpra állította és újjáépítette a Trianonban gyakorlatilag halálra ítélt Magyarországot. Ahogy Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész, a Veritas főigazgatója a lapunknak fél éve adott interjúban fogalmazott, számára az a meghatározó és példaadó, hogy a Bethlen-kormány minden külső és belső nehézséggel megbirkózva 1921–1931 között felépítette azt a Magyarországot, amely a harmincas évek végére felzárkózott az akkori Európa középmezőnyéhez, és sikerült olyan gazdasági, szociális, kulturális, oktatási intézményeket létrehoznia, amelyek közül számos száz év múltán is létezik és működik.