időjárás 1°C Adél 2023. január 29.
logo
A Bethlen-kormány újjáépítette a Trianonban gyakorlatilag halálra ítélt Magyarországot

„Az erő az, ami egyesít”

Faggyas Sándor
2021.09.28. 08:00 2021.09.28. 12:35
„Az erő az, ami egyesít”

Majdnem fél éve, április 14-én volt a Bethlen-kormány megalakulásának századik évfordulója. Ennek tiszteletére akkor a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos konferenciát tervezett, de a koronavírus-járvány harmadik hulláma miatt kénytelenek voltak elhalasztani. Ám ami késik, nem múlik: ma az Országházban megrendezik a konferenciát, amely a Veritas honlapján online is megtekinthető. 

„Tisza példája arra tanít, hogy ez a nemzet súlyos időkben egy erős és céltudatos akarat, egy kemény kéz vezetése mellett legfényesebb tulajdonságait képes kifejteni és olyan erényekről tesz bizonyságot, melyekkel kevés más nemzet vetekszik” – mondta Bethlen István 1926-ban a Tisza István születésének 65. évfordulóján tartott emléklakomán. Bár a vasgrófnál tizenhárom évvel fiatalabb, szintén református arisztokrata politikus hosszú időn keresztül Tisza ellenzékéhez tartozott, mégis a legnagyobb tisztelettel és bámulattal tekintett fel rá „mint a nemzet egyik legnagyobb fiára”. Ha Tiszáról joggal elmondható, hogy kevés olyan modern kori magyar politikus van, akiről annyira ellentétes kép alakult ki már kortársai szemében – imádták vagy gyűlölték –, lényegében ugyanez érvényes nagy utódjára, gróf Bethlen Istvánra nézve is. A szenvedélyek már életében magasra csaptak körülötte: hívei és barátai kimagasló államférfinak tartották és Széchenyihez hasonlították, ellenfelei azonban ravasz és kisstílű erdélyi grófot láttak benne, aki csak a taktikázáshoz és korrumpáláshoz ért. A második világháború után hatalomra került szélsőbaloldal történelemhamisító propagandája Bethlent is a (minimum) félfasiszta politikusok táborába sorolta, Horthy Miklóssal együtt.

Ma már a komoly, mérvadó történészek között (árnyalatoktól és eltérő hangsúlyoktól eltekintve) gyakorlatilag konszenzus van a tekintetben, hogy Bethlen István a 20. század első felének egyik legjelentősebb magyar államférfiúja, egyben a nemzeti szabadelvű konzervatív politika utolsó nagy alakja volt, aki hasonló kvalitású politikustársaival együtt talpra állította és újjáépítette a Trianonban gyakorlatilag halálra ítélt Magyarországot. Ahogy Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész, a Veritas főigazgatója a lapunknak fél éve adott interjúban fogalmazott, számára az a meghatározó és példaadó, hogy a Bethlen-kormány minden külső és belső nehézséggel megbirkózva 1921–1931 között felépítette azt a Magyarországot, amely a harmincas évek végére felzárkózott az akkori Európa középmezőnyéhez, és sikerült olyan gazdasági, szociális, kulturális, oktatási intézményeket létrehoznia, amelyek közül számos száz év múltán is létezik és működik.

Nyilvánvalóan nemcsak, nem is elsősorban a múltról, hanem a jelenről – és a jelennek – is szól, hogy a mindenkori magyar miniszterelnökök hogyan viszonyulnak előd­jeikhez. „Az élő generáció erénye letűnt nagy emberek kultuszából táplálkozik” – mondta Tiszáról Bethlen, mai utódjuk pedig azért tartja példaképnek és követendő mintának a Trianon utáni nagy magyar államférfi tízéves miniszterelnökségét, mert – ahogy Orbán Viktor 2013 októberében a budai Várban rendezett szoboravató ünnepségen elmondta – Bethlen István 1921-es hivatalba lépésekor Magyarország minden fronton vesztésre állt: egy külpolitikailag elszigetelt, a gazdasági összeomlás szélén álló és megalázott ország volt. Az új miniszterelnök azonban felismerte, hogy a legfontosabb erőforrás igenis a rendelkezésére áll, ezért kormányalakítása után a következőket mondta: „Magyarország sorsa jobbra fordulását nem idegen segítségtől, hanem saját szorgalmától és önfeláldozó munkájától várja.” Meggyőződése volt, hogy a magyar emberek alkotómunkája képes lesz új életet lehelni a világháború, a forradalmak és az európai összeomlást lezáró béke poklát megjárt országba. Szilárdan hitte, hogy „az alkotómunka egyúttal mindig helyes politika”. Egész életét ennek az alkotómunkának a szolgálatába akarta állítani, és ez a bátor és cselekvő politika meg is hozta a gyümölcsét. Egy évtized alatt az ország újra talpra állt, a rend helyreállt, a gazdaság megerősödött, a széthúzás helyébe az összefogás lépett, és létrejött egy olyan nemzeti egyetértés, egy olyan közös alap, amelyre erős bástyákat és nagy terveket lehetett építeni.

A 2010 májusában hivatalba lépett második Orbán-kormány feje nyolc éve arra intett: „Tudnunk kell, hogy Bethlen Istvánnak ma nemcsak egy szoborral tartozunk, hanem azzal is, hogy végre komolyan legalábbis megfontoljuk, ha nem is megfogadjuk, de legalábbis megfontoljuk a tanácsait.” És tudnunk kell azt is, idézte Bethlent, hogy „a jelen generáció csak akkor oldhatja meg feladatát, ha mindig szem előtt tartja Széchenyi István nagy tanítását, hogy az erő, az erő az, ami egyesít, és hogy félre kell tennünk mindazt, ami megoszthatja a nemzetet”.

Bár Bethlen István bő tíz év után távozott a miniszterelnöki székből, még majdnem tizenhárom éven át, az 1944. március 19-i német megszállásig a képviselőház, majd a felsőház tagjaként és a kormányzó egyik legközelebbi tanácsadójaként a legbefolyásosabb magyar politikusok közé tartozott. Mindent elutasított, ami szembement Magyarország ezeréves keresztény hagyományaival, így nemet mondott a nemzetiszocializmusra és a kommunizmusra is. Hazánk és egyúttal az ő személyes tragédiája, hogy a két gonosz birodalom halálos szorításában megmaradni próbáló, a nyugati nagyhatalmak által cserben hagyott Magyarországot előbb a németek, majd őket kiszorítva a szovjetek szállták meg. Bethlenre a nácik és a nyilasok is vadásztak, végül azonban a Vörös Hadsereg fogságába került, 1945 elején a Szovjetunióba szállították, s egy moszkvai börtönben hunyt el mintegy 75 éve, vélhetően 1946. október elején.

Mindent összevéve a „Bethlen-korszak” csaknem negyedszázadon át tartott. A jövő évi országgyűlési választásig tizenkét év telik el Orbán Viktor 2010 óta tartó kormányzásából, de a jelenlegi kormányfő a 2018-as, harmadik kétharmados Fidesz–KDNP választási győzelem után kijelentette, hogy ő egységes korszaknak tartja a 2010–2030 közötti húsz évet. Ezért akkor tizenkét évi időtávra szóló nagy nemzeti célokat tűzött ki, köztük azt, hogy Magyarország 2030-ra az EU első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni.

Egy másik nagy Bethlenről Krauss György nagyszebeni szász polgár azt írta majd négyszáz éve, hogy tizenhat évi fejedelemsége végén „teljes virágzásban hagyta Erdélyt és jobban felépítve, mint ahogy találta”. Hogy milyen lesz a húszéves „Orbán-korszak” mérlege, annak megvonásáig nekünk még nyolc és fél évet várnunk kell. Ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele, hogy a magyar választók 2022 tavaszán a következő négy évre is egyértelmű, legitim felhatalmazást adjanak a nemzeti, kereszténydemokrata kormányzás folytatására.

Borítókép: Gróf Bethlen István miniszterelnök (Gernyeszeg, 1874. okt. 8. – Moszkva, 1946. okt. 5.) portréja. Forrás: MTI/Reprodukció

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.