Nyilvánvalóan nemcsak, nem is elsősorban a múltról, hanem a jelenről – és a jelennek – is szól, hogy a mindenkori magyar miniszterelnökök hogyan viszonyulnak előd­jeikhez. „Az élő generáció erénye letűnt nagy emberek kultuszából táplálkozik” – mondta Tiszáról Bethlen, mai utódjuk pedig azért tartja példaképnek és követendő mintának a Trianon utáni nagy magyar államférfi tízéves miniszterelnökségét, mert – ahogy Orbán Viktor 2013 októberében a budai Várban rendezett szoboravató ünnepségen elmondta – Bethlen István 1921-es hivatalba lépésekor Magyarország minden fronton vesztésre állt: egy külpolitikailag elszigetelt, a gazdasági összeomlás szélén álló és megalázott ország volt. Az új miniszterelnök azonban felismerte, hogy a legfontosabb erőforrás igenis a rendelkezésére áll, ezért kormányalakítása után a következőket mondta: „Magyarország sorsa jobbra fordulását nem idegen segítségtől, hanem saját szorgalmától és önfeláldozó munkájától várja.” Meggyőződése volt, hogy a magyar emberek alkotómunkája képes lesz új életet lehelni a világháború, a forradalmak és az európai összeomlást lezáró béke poklát megjárt országba. Szilárdan hitte, hogy „az alkotómunka egyúttal mindig helyes politika”. Egész életét ennek az alkotómunkának a szolgálatába akarta állítani, és ez a bátor és cselekvő politika meg is hozta a gyümölcsét. Egy évtized alatt az ország újra talpra állt, a rend helyreállt, a gazdaság megerősödött, a széthúzás helyébe az összefogás lépett, és létrejött egy olyan nemzeti egyetértés, egy olyan közös alap, amelyre erős bástyákat és nagy terveket lehetett építeni.

A 2010 májusában hivatalba lépett második Orbán-kormány feje nyolc éve arra intett: „Tudnunk kell, hogy Bethlen Istvánnak ma nemcsak egy szoborral tartozunk, hanem azzal is, hogy végre komolyan legalábbis megfontoljuk, ha nem is megfogadjuk, de legalábbis megfontoljuk a tanácsait.” És tudnunk kell azt is, idézte Bethlent, hogy „a jelen generáció csak akkor oldhatja meg feladatát, ha mindig szem előtt tartja Széchenyi István nagy tanítását, hogy az erő, az erő az, ami egyesít, és hogy félre kell tennünk mindazt, ami megoszthatja a nemzetet”.

Bár Bethlen István bő tíz év után távozott a miniszterelnöki székből, még majdnem tizenhárom éven át, az 1944. március 19-i német megszállásig a képviselőház, majd a felsőház tagjaként és a kormányzó egyik legközelebbi tanácsadójaként a legbefolyásosabb magyar politikusok közé tartozott. Mindent elutasított, ami szembement Magyarország ezeréves keresztény hagyományaival, így nemet mondott a nemzetiszocializmusra és a kommunizmusra is. Hazánk és egyúttal az ő személyes tragédiája, hogy a két gonosz birodalom halálos szorításában megmaradni próbáló, a nyugati nagyhatalmak által cserben hagyott Magyarországot előbb a németek, majd őket kiszorítva a szovjetek szállták meg. Bethlenre a nácik és a nyilasok is vadásztak, végül azonban a Vörös Hadsereg fogságába került, 1945 elején a Szovjetunióba szállították, s egy moszkvai börtönben hunyt el mintegy 75 éve, vélhetően 1946. október elején.

Mindent összevéve a „Bethlen-korszak” csaknem negyedszázadon át tartott. A jövő évi országgyűlési választásig tizenkét év telik el Orbán Viktor 2010 óta tartó kormányzásából, de a jelenlegi kormányfő a 2018-as, harmadik kétharmados Fidesz–KDNP választási győzelem után kijelentette, hogy ő egységes korszaknak tartja a 2010–2030 közötti húsz évet. Ezért akkor tizenkét évi időtávra szóló nagy nemzeti célokat tűzött ki, köztük azt, hogy Magyarország 2030-ra az EU első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni.

Egy másik nagy Bethlenről Krauss György nagyszebeni szász polgár azt írta majd négyszáz éve, hogy tizenhat évi fejedelemsége végén „teljes virágzásban hagyta Erdélyt és jobban felépítve, mint ahogy találta”. Hogy milyen lesz a húszéves „Orbán-korszak” mérlege, annak megvonásáig nekünk még nyolc és fél évet várnunk kell. Ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele, hogy a magyar választók 2022 tavaszán a következő négy évre is egyértelmű, legitim felhatalmazást adjanak a nemzeti, kereszténydemokrata kormányzás folytatására.

Borítókép: Gróf Bethlen István miniszterelnök (Gernyeszeg, 1874. okt. 8. – Moszkva, 1946. okt. 5.) portréja. Forrás: MTI/Reprodukció