A sárkány neve Hans-Georg Maassen, a fejei Konrad Adenauerre, Ludwig Erhardra, Franz Josef Straußra, Rainer Barzelre és Helmut Kohlra hasonlítanak, és képviselői mandátumért küzd a szeptember 26-i Bundestag-választáson. Ha nyer, akkor győz Adenauer, Strauss, Barzel és Kohl is. Ezt tudják a keresztény uniópártok (CDU/CSU) Merkel-szárnyában, és tudják az SPD-ben, a Zöldeknél és a Die Linkében is. Ezért a 196-os számú türingiai választókörzetben (Suhl-Schmalkalden-Meininge–Hildburghausen–Sonneberg vidékén) a választás éjszakájáig nem szűnik a legkönyörtelenebb és – a CDU jelöltje szempontjából – leginkább rágalmazó sárkányharc.
Nagy a tét: az elmúlt tizenhat év, azaz a Merkel-korszak feletti véleményvezéri szerep megőrzése, illetve az előttünk álló időszak vágyvezérelt politikája. Mindenki tisztában van azzal, mire megy ki a játék. Ha Hans-Georg Maassen győz, akkor veszítenek a zöld–baloldali jelmezbe öltöztetett, konzervatív szempontból kizsigerelt Merkel-féle uniópártok. Velük együtt pedig veszít a lakosság átnevelésének zöld–baloldali programja. Az ebben a választókörzetben születő eredmény baljós jel lehet Merkel és társai romboló tizenhat évére nézve. Merkel tizenhat éve az uniópártoknak csaknem összeomlást, a szövetségi köztársaságnak példátlan instabilitást hozott, az Európai Unióban pedig a felbomlás veszélyes csíráit ültette el Merkel a közép-európaiakkal szembeni nagynémet arroganciájának következtében. Maassen sikere esetén viszont az uniópártokon belül és kívül is számos embernek köteléket jelent egy olyan CDU/CSU-hoz fűzött remény, amely az alapértékeiben hasonlatos az 1998-ig felelősséget vállaló uniópártokhoz. Németországnak szüksége van egy erős konzervatív pártra! Ha Maassen egyéni Bundestag-mandátumot tudna szerezni, nem tudnák félreállítani az uniópártok frakciójában. Túl okos, túl kompetens, túlságosan is képviseli a 2015 előtti CDU-t.
Hans-Georg Maassent – aki akkor még a bevándorlási ügyekért volt felelős Otto Schily szövetségi belügyminisztériumában – parlamenti jelentéstevőként ismertem és becsültem meg 1998 és 2002 között mint a szabad, demokratikus államrend tárgyilagos képviselőjét. Ezért lehetett később szintén teljes joggal az alkotmányvédelmi hivatal elnöke. A fegyver, amelyet Maassennel szemben bevetnek, régi, ismert és nevetséges. A Merkel-szárny a jobbszélhez tartozónak bélyegzi őt, a 2015 előtti összes CDU/CSU programot pedig ezáltal utólagosan a jobbszél propagandájának. Ezzel ténylegesen igazat ad a keletnémet kommunista párt, az NSZEP 1989 előtti propagandájának, amely szerint a „bonni ultrák”, különösképp pedig a CDU/CSU retrográd revansisták és nagypolgáriak voltak. Vagyis: az NSZEP-nek „igaza volt”, a „régi nácik” Kohl és társai, az újak pedig Maassen és Friedrich Merz (konzervatív CDU-elnökjelölt, aki kétszer is sikertelenül indult a párt vezető posztjáért). Merkel asszony a véleményvezéri szerepet átadta az SPD-nek, a Zöldeknek, a Die Linkének és az Antifának. Az ajándékot szeptember 26-án lehet majd kicsomagolni – nemcsak Suhlban és környékén.
A második fegyvert a történelmüket felejtő szociáldemokraták eszelték ki: majd a sport legyőzi a politikát! Ez ugyancsak nevetséges elképzelés. Bundestag-képviselőket választunk, nem sportbizottságot. Ha sportról lenne szó, a valamikori biatlonista Frank Ulrichnak biztosan több esélye lenne, mint a politikus Hans-Georg Maassennek. Szeptember 26-án viszont arról lesz szó, ki képviselje a polgárokat a Bundestagban a következő négy évben. Egy kompetens, elkötelezett és tapasztalt ember, mint Hans-Georg Maassen, vagy a sportban ismert, ugyanakkor a politikában éppen annyira tapasztalatlan riválisa, aki az NDK-ban, majd a szövetségi köztársaságban is a víz felszínén maradt, most pedig még inkább ott akar maradni, és aki a reménybeli győzelmével pedig mintha csak a végső csapást mérné a korábbi, totalitarizmusellenes uniópártokra? Mindenesetre teljesen világos, hol állt volna 1989-ben a mai SPD: nem a békés forradalmárok oldalán, akik az utcára vonultak a bal- és jobboldali totalitarizmusok ellen. Egon Krenz (az NSZEP utolsó főtitkára) üdvözletét küldi.
Ami a híres sportolóknak a Bundestag-választási kampányban való bevetését illeti, talán bátorítani tudom Maassent. A kommunista utódpárt 1998-ban és 2002-ben is Gustav Adolf Schurt, az igen népszerű kerékpárost indította velem szemben. A gyűlésein ezt hirdette: „Megakadályozni Weissgerbert!” De a politikai sportpropagandista mindkét alkalommal egyértelmű vereséget szenvedett. „A politika több a kerékpározásnál!” – én erre építettem a kampányomat, amely mindkét esetben azt eredményezte, hogy egyéni mandátumot szereztem. Mégpedig azért, mert a választók pontosan tudták, ezúttal politikai képviseletről van szó. Ha Maassent is megválasztanák egyéniben, az nemcsak a magukat összeszedő uniópártoknak tenne jót. Egy felépült CDU/CSU fontos lenne Németországnak. Ebből a szemszögből a 196-os körzet választópolgárai nem csak a térségükben jelentőséggel bíró döntést hoznak.
Úgy vélem, ezzel tisztában is vannak, és az egységre, a jogra, valamint a szabadságra voksolnak.
A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Borítókép: Hans-Georg Maassen, a német szövetségi alkotmányvédelmi hivatal új elnöke kinevezése után Berlinben 2012. augusztus 1-jén (MTI/EPA/Kay Nietfeld)
