A Magyar Televízió székházánál történtek másik kulcseseménye az volt, amikor Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője (ma a Mi Hazánk nevű nemzeti radikális párt elnöke), a tüntetés vezérszónoka petíciót próbált eljuttatni a Magyar Televízió székházába, hogy azt ott felolvassák. Toroczkai­nak a fent említett Majoros ezredes segítségével sikerült bejutnia a székházba. Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke, továbbá helyettese a felolvasás engedélyezése ügyében hárította a felelősséget, így a máig ismeretlen felelős szerkesztő hozta meg a döntést, hogy a petíciónak nincs hírértéke, ezért nem olvassa fel. Magyarország 1990 utáni történetének a legnagyobb tüntetése és a Magyar Televíziónak a tüntetők egyik vezérszónoka által küldött petíció minden sajtószakmában járatos szerkesztő számára vezető hír. Amennyiben a petí­ciót beolvasták volna akkor, az MTV székháza előtt valószínűleg kevesebb rendőr és tüntető szenvedett volna súlyos sérüléseket.

2006 ősze kapcsán a szeptember 18-i tévéostrom és az október 23-i brutális rendőrattak van a köztudatban. A lakosság jelentős része elfeledkezik a 2006. szeptember 19–20. és szeptember 20–21. éjszakáján történtekről. Ezen időszakban a Blaha Lujza tér, az Oktogon és a Nyugati pályaudvar környékén voltak spontán tüntetések, a rendőrség egy-egy valóban előforduló, szórványos erőszakos cselekményre hivatkozva a demonstrálókat kiszorította, majd a tüntetők egy kisebb csoportját, illetve a Budapest belvárosában „rosszkor rossz helyen” tartózkodó fiatalok egy részét elfogta.

A Magyar Rádió székházában jogellenesen berendezett ideiglenes rendőrségi fogdában, a kerületi rendőrkapitányságokon, illetve fővárosi és vidéki büntetés-végrehajtási intézetekben töltött előzetes letartóztatások során a rendőrök, illetve bv.-intézeti munkatársak egy része brutális jogsértéseket követett el.

2006. szeptember 19–21. két éjszakáját Kormos Valéria tényfeltáró újságíró embervadászatnak nevezte. Az eseményeket a Morvai Krisztina és Völgyesi Miklós társelnökök vezette Civil Jogász Bizottság jelentése és a Miniszterelnökséget vezető jelenlegi miniszter, Gulyás Gergely vezette albizottságának a jegyzőkönyvei részletesen feltárták. Miután 2006-ban és azt követő években a Nemzeti Jogvédő Szolgálat együttműködő ügyvédjeként sok személyes tapasztalatot is gyűjtöttem, fenti tárgykörben nemrégiben könyvem is jelent meg a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány gondozásában.

Csak néhány példa: Csáki Lívia és Garamszegi Laura, a belvárosi utcákon találkozó fiatal lányok és barátjuk, Tarsoly Milán, Kanyó Bernadett, egy vidéki fiatal lány; őket több társukkal a Puskin utca környékén fogták el a rendőrök. Bálint Mihály erdélyi fiatalember, aki kislánya keresztelőjére pénzt szerzendő Budapesten dolgozott, majd szeptember 20-án narancssárga kabátban sörözött a barátaival, s a rendőrök később előállították.

Dukán Dániel szeptember 20-a emblematikus figurája, aki ismeretlen okokból vidéki börtönben töltötte előzetes letartóztatását, s ott valóságos kálvárián ment keresztül. Egyikük sem tüntetni ment szeptember 20-án éjszaka a pesti belvárosba, mégis ők és számos társuk is jogellenes szabadságkorlátozó kényszerintézkedések áldozatául estek. A fogdában a megalázó térdepeltetős „beavatási szertartáson” kívül sokan nem részesülhettek orvosi ellátásban. Néhányan, így Dániel is, a 2006. őszi önkormányzati választáson nem élhettek választójogukkal – pedig a jogerősen szabadságvesztésre ítéltekkel ellentétben az előzetes letartóztatottakat, éppen az ártatlanság vélelme miatt, megilleti a választójog.

A szeptemberben elfogottak előzetes letartóztatását a másodfokú bíróság megszüntette. A 2006. szeptember 20-i ügyekben az ügyészség legtöbbször csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt emelt vádat. Az esetek többségében egymást nem ismerő vádlottak a kizárólag a rendőr tanúk vallomására alapozott vád szerint csoportosan köveket dobáltak a rendőrök felé, volt olyan eset is, amikor tiltott rendőrségi fémbotot, „viperát” is birtokoltak volna. A vádlottak többségét a bíróság végül felmentette, másokat a semmisségi törvény. 2006 szeptemberének áldozatai közül az előzetes letartóztatás, a testi, lelki megaláztatás miatt sokan kártérítést nyertek, de Dukán Dániel kártérítési ügyében téves tényállási elemekre vezetett, jogilag erősen vitatható ítéletek miatt az igazság még nem aratott teljes diadalt.

2006. szeptember 20-án olyanok szenvedték el ezen sérelmeket, akik a nekik felrótt bűncselekményeket nem követték el, egy részük a békés gyülekezéshez fűződő alapjogával élt, mások véletlenül jártak akkor Budapest belvárosának az utcáin. Nem volt semmiféle ribillió. Szeptember 21-én Gyurcsány Ferenc elégedetten nyilatkozott: „Nincs türelem a rendbontókkal szemben, a leghatározottabban fel kell lépni ellenük.” Az akkori miniszterelnök szerint Budapesten és Magyarországon rend van, a rendőrség éjszaka megvédte az embereket. „Az elmúlt éjszaka és hajnalban a rendőrség példamutató határozottsággal és egyértelműséggel állította helyre a rendet.”

Gyurcsány és felesége, Dobrev Klára, valamint társaik a mai napig nem látnak semmi kivetnivalót a Magyarországon az emberi jogok ellen 1990 és 2021 között elkövetett legnagyobb jogsértéssorozatban. Gyurcsány rendszeresen olyan jogsértő, antidemokratikus cselekményekkel vádolja Orbán Viktort és a Fideszt, amelyeket maga készül elkövetni. A volt miniszterelnök választási veresége esetén erőszakos tüntetésekre, utcai zavargásokra, választási győzelem esetén a demonstrációk 2006-hoz hasonló módszerekkel való szétverésére készül. Például 2021. augusztus 27-én Gyurcsány Ferenc egy szegedi választási fórumon arról beszélt, hogy a szakembereik minden jogi, politikai és közbiztonsági forgatókönyvvel számolnak a 2022. áprilisban esedékes országgyűlési választásra.

Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a 2006. őszi események legfőbb politikai felelőse mindörökre ellenzékben maradjon. A jogszabályok megváltoztatásával azonban megakadályozhatjuk, hogy esetleges hatalomra kerülése esetén Gyurcsány könnyen elbánhasson a kormányellenes demonstrálókkal. A kulcs a gyülekezési törvény, amelyet haladéktalan alaptörvény-módosítással sarkalatos törvénnyé kell tenni, így egy egyszerű kormánytöbbség nem korlátozhatja e fontos szabadságjogot.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: MTI/Beliczay László