Nemzeti ünnepeink fontos helyet foglalnak el az életünkben, hiszen megannyi üzenetet, jelentést és tanulságot hordoznak önmagukban, meghatározva ezzel identitásunkat és a világról, azon belül pedig a magyarságról alkotott képünket. A XXI. század rohanásában mégis hajlamosak lehetünk elsiklani jelentőségük felett, pedig érdemes lassítani és átgondolni mindazt, amire ezen piros betűs napokkal maga a történelem emlékeztet mindannyiunkat. A kikapcsolódás mellett fontos, hogy átérezzük az ünnep üzenetét is, amely a magyarság eredményeivel, veszteségeivel, diadalával és tragédiájával együtt is azt hirdeti, hogy itt vagyunk konokul úgy, amilyennek az Isten megteremtett minket, és ez nem is fog megváltozni. Sokan próbálták meg elérni ennek az ellenkezőjét, de az ünnepelt hőseink ezt nem hagyták. Mi sem fogjuk!
Október 23-a olyan dátum, amely a nem is olyan távoli múltból ad nekünk útmutatást, hogy a világunkat jobban megértsük, és életünket a megfelelő, jó irányba tereljük. Miben szolgálnak példaképül ’56 hősei, mit tanulhatunk tőlük azóta is? Nem mást, mint a szabadságért mindvégig küzdeni tudást és áldozatvállalást; hogy egy nép az idegen elnyomással és az idegeneket vakon kiszolgáló kommunista hatalommal szemben is képes cselekedni, egyenes gerinccel és büszkén, Dávidhoz hasonlóan, megütközni Góliáttal. Mindezt úgy, hogy a forradalom minden résztvevője tudta, tettük miatt a szó szoros értelmében az életük forog kockán.
1956-ban szüleinkben, nagyszüleinkben ott volt a tűz, amely égett Hunyadi János várvédőiben, Rákóczi Ferenc kurucaiban, vagy 1848 idusán az elnyomást többé nem tűrő lelkes tömegekben. A különleges helyzetek különleges embereket emelnek fel, és különös adottságokat hoznak felszínre. A szív győzelme, amikor fegyvert vesz valaki a kezébe a túlerővel szemben. A hazájukért, nemzetükért, családjukért a végsőkig küzdeni kész magyarok mutatták meg elszántságukat és erejüket 1956-ban.
Nagyon sok tekintetben mondhatjuk, hogy a világjárvány ellenére 2021-ben jó helyzetben van Magyarország. Itt élünk Európa közepén, szabadságban. A Trianon után kivéreztetett hazánk újból magára talált, a határon túli nemzettestvéreinkkel a közjogi újraegyesítés is megtörtént. Fizikai és erkölcsi értelemben is kimutattuk együvé tartozásunkat a honosítás és az állampolgárság megszerzésének lehetőségével, a környező népekkel és országokkal pedig az elmúlt száz év talán legjobb viszonyát ápoljuk. Súlya van annak, amit ma Magyarország mond és tesz. Részesei vagyunk a legerősebb katonai és politikai szövetségeknek. Végre olyan pályán vagyunk, amellyel végleg kiheverhetjük a negyvenévnyi kommunizmus okozta lemaradást és a rendszerváltás utáni szocialista kormányok ámokfutásait.
