A késő tavaszi járványenyhülés idején és a választás előtt szűk egy esztendővel négy, a magyar politikai baloldalhoz köthető jogász Demokráciát és jogállami alkotmányosságot! címmel vitairatot tett közzé az egyik napilapban. A dolog a maga hangulatában kissé a 80-as évek úgynevezett demokratikus ellenzékének kiáltványaira, reformirataira emlékeztethetett sokakat. Bizonyára nem kevés embernek beugrott az egykor szamizdatkülönszámban bátran odapötyögött felszólítás: „Kádárnak mennie kell”, majd 1994-ben az ál-antikommunista SZDSZ ugyanezen liberális értelmiség támogatását élvezve a kádári diktatúra utódpártjával együtt vette át a kormányrudat.
Ami a mostani vitairatot illeti, annak szerzői, köztük Fleck Zoltán, illetve Vörös Imre szerint a következő Országgyűlésnek már az első ülésnapon több alapvető dologban döntenie kell, így legelsőként határozatot kell hoznia az új, negyedik köztársaság kikiáltásáról, illetve arról, hogy „Magyarország európai, demokratikus, jogállami köztársaság”. A 2022-ben megalakuló parlamentnek ezenkívül meg kell állapítania az alaptörvény és „az önkényuralmat kirívóan (sic!) biztosító törvényi rendelkezések” alkotmányellenességét és semmisségét is, és ehhez a vitairat szerint nem lesz majd szükség alkotmányozó, azaz kétharmados többségre, ezzel megnyitnák az utat az úgynevezett feles kormányzáshoz.
Az Alkotmánybíróság 1999-ben rögzítette, hogy a minősített többség egy olyan alkotmányos garancia, amelynek lényeges tartalma az országgyűlési képviselők közötti széles körű egyetértés. A minősített többséggel (értsd: kétharmaddal) elfogadott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni. Az 1/1999. (II. 24.) AB-határozat egyik aláírója Vörös Imre alkotmánybíró volt!
A baloldal mögött álló értelmiségi holdudvar egy része tehát még egy alkotmányos puccsot is megengedhetőnek tartana annak érdekében, hogy politikai favoritjaik önös hatalmi céljaikat szabadon érvényesíthessék. Mindezért képesek félretenni a jogállamiság alapvető követelményét arról, hogy a közhatalmi szervek csak a jog által meghatározott szervezeti keretek között és csakis a jog által megállapított működési rendben, vagyis szabályozott és demokratikus korlátok között fejthetik ki tevékenységüket; azaz a következő Országgyűlés is a jog – az alaptörvény és a hatályos jogszabályok – szerint kell hogy működjék, a jogszabályok elvárható betartásával.