Európa valódi értékei – amelyekből civilizációnk nagysága és jóléte fakad – átfogó támadás alatt állnak. A globális neomarxista liberalizmus képviselői mindent megtesznek annak érdekében, hogy lerombolják társadalmunk alapjait: semmibe veszik – sőt, gyakran ki is gúnyolják – a keresztyén társadalmi hagyományokat, igyekeznek aláásni az állami szuverenitást, és elnyomni, vagy egyenesen kiirtani a nemzeti, lokális identitást. Nem túlzás azt állítani, hogy ma már a keresztyén tanításból fakadó társadalmi, politikai koncepció, de legfőképpen a keresztyén emberkép és az abból következő értékek védelemre szorulnak, mert a Jó és a ­Rossz közötti különbségtételt a „mindenkinek megvan a maga igazsága” tételmondata nevében elkezdték viszonylagossá tenni, a hagyományos nemi szerepeket támadva pedig magát a családot igyekeznek lebontani, „dekonstruálni”. A nyílt társadalom föderalista hálózata és vazallusaik szemrebbenés nélkül avatkoznak be országaink belügyeibe – nem egy esetben a választásokba is. Mindeközben pedig zsarolnak és fenyegetőznek, minden lehetséges eszközt bevetve akarják kiszorítani Európából a konzervatív világnézetet. Mi azonban nem fogjuk mindezt tétlenül végignézni.

Ma – sajnos – újra az ideológiai hidegháború korát éljük. De meggyőződésünk, hogy az európai civilizációt alkotó társadalmak nem lehetnek védtelenek a progresszió vírusával szemben. Kelet-Közép-Európában a történelem során, de különösen a XX. században erős immunrendszerre tettünk szert – képesek vagyunk felismerni a veszélyes totalitárius eszméket, és így ellen is tudunk állni azoknak. Az a konzervatív reneszánsz, ellenforradalom, amelynek a legfőbb motorja Magyarország, és amit az elmúlt években mindannyian megtapasztalhattunk Európában – és Észak-Amerikában is – tulajdonképpen egy olyan immunválasz, amit civilizá­ciónk nevében a kelet-közép-európai „blokk” a posztmodern, neomarxista baloldal támadására ad. Utóbbi ugyanis intézményes és ideológiai fronton támadva akarja maga alá gyűrni azt a rendet, amely alapján hétköznapjainkat szervezzük, éljük.

Ezen támadásokra adott válaszul, a jobboldali szellemi ébredés jegyében hoztuk létre a Szövetség a Közjóért-et (Alliance for the Common Good, ACG), amelynek eredeti gondolatát az Alapjogokért Központ és a lengyel Ordo Iuris évekre visszanyúló, sikeres együttműködése ihlette. Varsói partnereinkkel számos közös, európai szintű kampányon és konferencián vagyunk túl. Most pedig három kiváló konzervatív szervezet is csatlakozik hozzánk: az olasz Nazio­ne Futura, a cseh Szövetség a Családért és a szlovák Emberjogi és Családpolitikai Intézet. Együtt fogunk küzdeni közös, valódi európai értékeinkért, idővel pedig reméljük, hogy tovább gyarapodik majd a Szövetség, hiszen jól tudjuk: „együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség”. Az „Isten, haza, család” zászlaja alatt ugyanis csatába hívunk minden olyan szervezetet és polgárt, aki tenni akar és tud is annak érdekében, hogy Európa nemzeteit – visszavezetve azokat gyökereikhez, erkölcsi alapjaikhoz – ismét ­naggyá tegyük. Céljaink közé tartozik többek között a konzervatív szervezetek hálózatosítása, a családjogok és a házasság intézményének védelme, valamint az élet szentségének és a természetjogban gyökerező, elidegeníthetetlen jogok képviselete a nemzeti és nemzetközi színtéren.

Mindehhez elengedhetetlen, hogy megvalósuljon a józan ész, a nemzeti és az egyéni szabadság egy olyan, dinamikusan növekvő politikai közege Európában, amely a szuverén államok vezetése alatt, jól működő jogi és politikai keretek között létezik, és annak a keresztyén kultúrának és örökségnek a talaján áll, amely az európai civilizációt megteremtette. Nem tűrhetjük, hogy a posztmodern baloldal letarolja Európát, és erőszakkal kényszerítse ránk saját – az euró­pai nemzetek történelmi hagyományaitól teljesen idegen – társadalommérnökösködő nézeteit.

Napjainkban azonban Észak- és Nyugat-Európában sajnálatos módon sok helyütt a baloldal már elérte célját. Magukat hivatalosan még „keresztyéndemokratának” nevező politikai erők sorra hódolnak be a liberális fősodornak, és simulnak bele a migrációpárti, LMBTQI-barát kánonba, megtagadva korábbi világnézetüket. Az elmúlt időszak eseményei – például a német választások – megmutatták, hogy nem ez a helyes irány, a választók „megbüntetik” a balratolódást. A nyugat-európai „jobbközép” először mindent elvét feladta a hatalomért – majd magát a hatalmat is elvesztette: ezt jól mutatja, hogy Bécstől nyugatra nincs hivatalban lévő konzervatív kormányfő. Ahhoz, hogy a nyugati jobboldal újra sikereket érhessen el, vissza kell térniük a valódi, pragmatizmust és világnézeti elkötelezettséget megfelelően kombináló konzervativizmushoz. A keresztyén értékrend elhagyása és megtagadása ugyanis nem csupán politikai, kulturális és társadalmi szempontból jár negatív hatásokkal, nem pusztán egy aktuálpolitikai vita a sok közül, hanem a civilizációnk fennmaradását a legközvetlenebbül érinti.

Tudjuk jól: az emberi jogok a természet rendjében gyökereznek, nem pedig a posztmodern baloldal ideológusainak irományaiban. Sőt, talán azzal is kevesen vannak tisztában, hogy alapvetően az ember szabadsága és szabadságjogai is az Európa alapját jelentő keresztyénségből erednek. Ma azt tapasztaljuk, hogy egyes rosszhiszemű egyének és szervezetek az új pszeudovallás, a „jóemberkedés” jegyében az emberi jogokat egy olyan politika szolgálatába állították, amely a szuverén európai államok leigázására tör. A Szövetség a Közjóért azonban tenni fog azért, hogy Európa ismét a keresztyén szabadság földrésze legyen. Ezt a keresztyén szabadságot fenyegeti kívülről a migráció, belülről pedig azok a liberálisok, akik fel akarják számolni Európa keresztyén gyökereit.

A Szövetség tagjai eltökélték, hogy határozottan fellépnek a valódi európai értékek védelmében: nemcsak konferenciákat, tudományos projekteket indítunk és menedzselünk, de „politikai akciózásra” is szükség van – csakúgy, ahogy azt már évtizedek óta műveli a nyílt társadalom hálózata, valóban profi módon. Meg akarjuk mutatni – amit a liberális erők mindig szkepszissel fogadnak –, hogy a nemzeti konzervatívok igenis együtt tudnak működni nemzetközi szinten is, ugyanis összeköt minket a hely szeretete, a teremtés rendjének elfogadása, szüleink, nagyszüleink által ránk hagyományozott szokások és hagyományok tisztelete.

Példátlan ellenszélben megvívandó, kemény harc vár ránk, éppen ezért a felelősségteljesen gondolkodó konzervatív embereknek, jogi és politikai kutatóközpontoknak össze kell fogniuk egymással. Meg kell védenünk mindazt, ami szívünknek kedves. Hiszünk ugyanis abban, hogy a XXI. század európai konzervatívjai meg tudnak felelni a kor kihívásainak. Közösen megóvhatjuk Euró­pa jövőjét, gyermekeink pedig egy szabad kontinensen, szabad országok állampolgáraiként érhetnek majd férfiakként és nőkként. Amennyiben jól végezzük a dolgunk, elmondhatjuk majd, hogy „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója; Párkányi Eszter az elemzője

Borítókép: Szövetség a Közjóért nemzetközi konzervatív szervezet