A lengyel alkotmánybíróság előző hét csütörtökön meghozott határozata után a nyugat-európai elit óriási felháborodásának lehettünk szemtanúi. „Újabb szög a lengyel demokrácia koporsójába” – gondolhatták sokan, miközben éppen csak arról feledkeznek meg, hogy az Európai Unió szerződései nem adnak korlátlan felhatalmazást az európai intézményeknek. Sőt egyértelműen meghatározzák, mely területeken érvényesül az uniós jog és melyeken a nemzeti alkotmányok.
A varsói taláros testület az előző hét csütörtökén kimondta, hogy az uniós szerződések egyes rendelkezései nincsenek összhangban a lengyel alkotmányos berendezkedéssel. A lengyel alkotmánybíróság többségi véleménye szerint ugyanis az uniós tagságból még nem következik, hogy az Európai Bíróság felülírhatná a nemzeti alkotmányokat vagy hogy Lengyelország teljes mértékben az Európai Unióra ruházta volna át szuverenitását. A balliberális véleményvezéreknek és „self-made jogászoknak” természetesen több se kellett, farkast kiáltottak, megkongatva a jogállamisági bajnokok vészharangját. Úgy tűnik azonban, közülük még senkinek se volt szerencséje közelebbről megismerni az Európai Unióról szóló szerződéseket.
Hiszen ha olvasták volna azokat, talán tisztában lennének vele, hogy a szerződés 1. cikke értelmében az Európai Uniót maguk a tagállamok hozták létre annak érdekében, hogy közös célokat valósítsanak meg. A célok hatékony megvalósítása érdekében ugyan a tagállamok bizonyos hatásköröket átruháztak az unióra, vannak mégis olyan hatáskörök, amelyeket a tagállamok megőriztek maguknak. Logikusan következik ebből, hogy az unió és az uniós intézmények nem vonhatnak el a tagállamoktól olyan hatásköröket, amelyeket a tagállamok soha nem is ruháztak át nekik. Tovább bontva így az is kijelenthető, hogy a tagállamok beleegyezése nélkül az unió és annak intézményei nem kreálhatnak maguknak új hatásköröket sem.
Ha pedig ez mind nem volna még elég ahhoz, hogy kipukkasszuk a balliberális politikusok kényelmes kis buborékát, ne felejtsük el, hogy nem elszigetelt esetről van itt szó. Tavaly a német alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) is hasonló következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a hatáskörmegosztás elvét a demokrácia védelmének érdekében mindenképpen tiszteletben kell tartani. A német bíróság szerint az európai integrációs menetrend milyensége nem áshatja alá ezen alapelv alkalmazását. Az uniós jog alkalmazási elsőbbségéből tehát nem következik a szuverenitásról és az alkotmányos identitásról való lemondás.
A német és a lengyel döntés egyaránt világos vélemény az európai uniós intézmények rossz gyakorlatáról. Sokadszorra sérül ugyanis a hatáskör átruházásának elve még annak ellenére is, hogy a korábban említett szerződések világosan meghatározzák, mely területeken rendelkezik az uniós jog primátussal és hol érvényesülnek mindenekelőtt a nemzeti alkotmányok. Eljött az idő, hogy végre az eurokraták is elfogadják: nincs korlátlan hatalmuk, és egy tagállamot se zsarolhatnak vagy hitelteleníthetnek csupán azért, mert az ragaszkodik saját nemzeti önazonosságához, kultúrájához és értékeihez. Az uniós jog kizárólag olyan területeken érvényesülhet, ahol arra a tagállamok felhatalmazást adtak. Ilyen példának okáért a belső piac, a környezetpolitika vagy a versenyjog. E hatásköri megosztásnak a keretei pedig mind le is vannak szépen fektetve az uniós szerződésekben.
Láthattuk, hogy az elmúlt időszak európai eseményeit a neomarxista hangok nemzeti törvények és értékek elleni példátlan támadásai uralták. Ennek a kampánynak a keretében ráadásul pont azon tagállamok, amelyek a valódi európai menetrendet követik és ragaszkodnak a szerződésekben foglaltakhoz, kerülnek a szégyenpadra és kiáltatnak ki rosszfiúnak. Mindeközben azok persze, akik az egyre szorosabb uniót és az uniós hatáskörök lopakodó átruházását szorgalmazzák, az európai értékek és a közösség egészének őrangyalaiként tüntetik fel saját magukat. Ezek után már csak egy kérdésünk maradt: ma, amikor közösségünk a világjárványoktól a digitális technológiáig oly sok kihívással néz szembe, vajon hogyan képzeli el az európai értékek védelmét a balliberális elit, ha az egyetlen mód ennek eléréséhez szerintük maguknak az értékeknek és a szerződéseknek az áthágása?
Magyarország álláspontja világos: a jogállamot nem lehet a jogállam sérelmével megvédeni!
A szerző igazságügy-miniszter
Borítókép: MTI/Mohai Balzs
