Az „osztogatás-fosztogatás” szlogenjét nem én találtam ki. Néhány kortársam emlékezhet még Liska Tiborra, aki a nyolcvanas évek elején nagy vihart kavart a tanulmányaival, előadásaival, vitáival. A „maszek”, a „profit” még szitokszó volt, büszkén hirdették a teljes foglalkoztatottságot, sőt a munkanélkülieket közveszélyes munkakerülőként megbüntették – ami viszont nem jelentette azt, hogy minden állásban lévő embernek lett volna értelmes munkája. A rendszer már a hetvenes években repedezni kezdett, ezért felkértek néhány közgazdászt – közöttük Tibort –, hogy mondjanak valamit, s ebből lett az „új gazdasági mechanizmus”.
Tibor (atyai jó barátom) 1980–81-ben részt vett a „vállalati gazdasági munkaközösségek” (vgmk) létrehozásában, majd előállt egy kisvállalkozási modellel. Kiváló szónok volt, még úgy is, hogy meg kellett maradnia a szocialista szóhasználat szigorú korlátai között. Egyre nagyobb érdeklődés kísérte az előadásait, és ő egyre bátrabban mondta ki, hogy a fosztogatásra épített osztogatás nem értelmes gazdaságpolitika. Modelljét több helyen is kipróbálták, ám az rendre oly sikeresnek bizonyult, hogy gyorsan el kellett hallgattatni. Magam is részt vehettem egy kisebb kísérletében, ahol sok hozzám hasonló fiatallal együtt megértettük, miért nem működik a szocializmus. Az így rendezett KISZ-tábort megírtam riportban, jól ki is rúgtak…
Ez már a nyolcvanas évek ideje, ami a mai húszéveseknek természetesen történelem. Ezért is kell beszélni róla. Akkor alaposan belém égett Tibor fogalomrendszere, így azután mindig – na jó, többnyire – jól láttam, mennyire csak fosztogatnak, hogy osztogathassanak. Ezer meg ezer példát lehet felsorolni, itt most a közeljövőnk érdekében elmesélek párat.
Miután a napilaptól kirúgtak, a kétheti üzemi lapnál alig kerestem valamit. Mégis, az akkoriban igazságosnak nevezett – a baloldal által ma visszakövetelt – sávos adórendszer progresszivitása miatt a „hatalmas” jövedelmem valahogy mindig beleesett a legmagasabb adókategóriába, így mindig levonták a 20, 30, 39 százalékos adókat (érdemes rákeresni a NAV archívumában az 1988-as rendszerre). A munkaadóktól ugyanígy. Az állam tehát kétszer annyit keresett a munkám után, mint én. A takarékoskodás ismeretlen fogalom volt.