A birodalom központjában csak rövid ideig haboztak. A magyar forradalom kitörésének napján már döntés született a megszálló katonai erők bevetéséről. Ezek Magyarországon állomásoztak. A kijelölt egységek október 24-én hajnalban bevonultak Budapestre, és elfoglalták a város néhány fontos csomópontját. Egyben döntés született arról is, hogy Nagy Imre vegye át a kormány vezetését, és próbálja politikailag kezelni a helyzetet.
Mind a szovjet megszállókat, mind Nagy Imrét váratlanul érte, hogy a 23-án délután és kora este még csak felvonulásnak indult események felkeléssé váltak, s a felkelők nemcsak a rádiónál lőttek vissza, de felvették a harcot a szovjet alakulatokkal is. Ilyesmire nem volt példa a birodalom egyéb forrongó provinciáiban. Ráadásul a bevetett szovjet alakulatok elégtelennek bizonyultak, és Budapesten megalakultak a szabadságharc legfontosabb bázisai. A kommunista párt „kemény magja” – élén Apró Antallal – a rendelkezésre álló fegyveres erő brutális alkalmazását szorgalmazta. Ennek volt tragikus következménye az október 25-i Kossuth téri vérengzés és a Corvin köz sikertelen ostroma október 27-én. Mindezek hatására a felkelés országos méretűvé vált, szétesett az állampárt, a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok radikalizálódtak.
Október 28-án Nagy Imre és kormánya olyan lépést tett, ami Hruscsovot a mielőbbi újabb, elsöprő erejű és kíméletlen katonai megoldásra ösztönözte. A kormány ugyanis tűzszünetet hirdetett, a felkelést nemzeti demokratikus megmozdulásnak minősítette (a fasiszta ellenforradalom helyett), s tárgyalásokat helyezett kilátásba a parlamentáris demokrácia és a nemzeti szuverenitás helyreállítására. Ebben a pillanatban megindultak a Szovjetunióból és Romániából a legmodernebb eszközökkel felszerelt friss szovjet csapatok Magyarországra. Lélegzetelállító napokat élt át világ. Még néhány napja (október 19.) a lengyelországi események miatt mozgósították a szovjet 7. légideszant gárdahadosztályt a Baltikumban. (Majd Veszprémben vetik be őket.) Nem lehetett tudni, engedik-e a szovjetek Gomulkát a hatalomba. Érződött, hogy Izrael az angolokkal és a franciákkal készül valamire Egyiptomban. (Ma már tudjuk, hogy az október 29-én megindított támadásról 22-e és 24-e között döntöttek.) Az amerikaiakat a küszöbön álló elnökválasztás foglalkoztatta, Európát az is, hogy a NATO-ba felvett Német Szövetségi Köztársaság – amely nem ismerte el a Német Demokratikus Köztársaságot – miképpen lép vissza az európai katonai térbe.