Hitelesség és bizalom hiányába nem marad más, mint a gyermeteg sértődés, a vagdalkozás, a vádaskodás és a Magyarországon is idegenül csengő, nyugatról importált politikai közhelyek pufogtatása a külhoni magyarok előtt is. Az Amerikából hazahozott tanácsadók és MZP sincs azonban tisztában azzal, hogy ezeknek a semmitmondó politikai lózungoknak a befogadására a határon túli magyarok még annyira sem fogékonyak, mint az anyaországiak. Azt is saját bőrükön tapasztalják, hogy Brüsszelben az olyan kisebbségek, az őshonos nemzeti közösségek, mint ők, egyáltalán nem számítanak és bármilyen kezdeményezésüket már az előtt lesöprik az asztalról, hogy azt egyáltalán megtárgyalnák. Számukra az is sokatmondó, árulkodó és tanulságos, amikor a filmbeli Sir Robin szintű „bátorságról” tanúbizonyságot tevő MZP kijelenti, hogy a felvidéki magyarságot máig súlyosan érintő Beneš-dekrétumok és a kettős állampolgárság ügye kizárólag szlovák belügy. Ez sokunkat Kádár János és Grósz Károly tempójára emlékeztet.

A baloldali progresszívek szempontjából ugyanakkor nagy szerencse, hogy határon túl is akad egy-egy, a helyét csak nehezen találó „haladár”, legyen az a Transindex újságírója vagy a román állami rádió magyar adásának riportere, akik rendkívül illedelmesen végighallgatják és teret is adnak a sok bornírtságnak és böszmeségnek. Ahhoz sincs ellenvetésük, amikor a „lánglelkű européer” eljut odáig, hogy a Fidesz semmi jót nem tett a külhoni magyarság érdekében, mert az csak korrupcióból, zsarolásból állt, és Orbán Viktor egyébként is csak akkor szereti őket, ha neki azt Putyin megengedi. Nem tudom, hogy a nagyon is amerikai ízű Putyin-fóbiában szenvedő MZP 2000 előtt éppen hol élt, de mi és a határon túli magyarok java része is emlékszik arra, hogy Orbán Viktor akkor is szerette a magyarokat és tett is értük, elég csupán a státustörvény előkészítésére vagy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítására gondolni.

Végső soron felmerül a kérdés, hogy mire fel a nagy igyekezet, hogy MZP mögött határon túli magyar támogatókat is fel lehessen sorakoztatni. Egyre inkább az az ember érzése, hogy számára egyáltalán nem a külhoni magyarok fontosak, és nem is az ő voksaikra hajt, mert az az ő hátterével egyébként is reménytelen vállalkozásnak tűnik. A produkcióban a külhoni magyarok csupán statisztaszerepet töltenek be, a valódi célközönség az anyaországi ilyen-olyan okokból elbizonytalanodott nemzetiek tábora, akit ezzel a performansszal akarnak megvezetni. Ugyanezt a célt szolgálja MZP egy másik, a jobboldaliak körében népszerűségre számot tartó topik erőltetése, amikor a magyarokhoz hasonlóan szerinte pillanatnyilag szintén „diktatúrában” élő lengyelek iránti szimpátiájáról értekezik. Soha többé baloldal!

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)