Nem szeretnék ünneprontó lenni, de épp a karácsonyi elcsendesedés alatt érdemes mindannyiunknak elgondolkozni azon, hogy az a biztonság, amiben ma itthon élhetünk, mennyire törékeny. Féltenünk, óvnunk kell a világunkat, értékeinket. Mert ha egy ajtót nem zárunk gondosan be, vagy nagyvona­lúan kitárunk, akkor beláthatatlan következményekkel kell számolnunk. A beleegyezésünk nélkül át akarják alakítani Euró­pát egy föderális, bevándorló, gender- és LMBTQ-jogokat preferáló szuperállammá. Az új német kormány programja több mint rémisztő. Persze ott már mecsetek épülnek, müezzinek hívnak imára. A karácsony már a négy fal között, szinte rejtegetve, félve megélt ünnep. Mint nálunk, a legrosszabb emlékű ötvenes években. Az unió most „csak” a hazánknak járó milliárdok visszatartásával zsarol.

Fogadjuk el a migránsok betelepítési és kötelező elosztási kvótáit, adjuk át az ország irányítási jogainak döntő részét Brüsszelnek, fogadjuk el azt, hogy férfiak is szülhetnek, és a gyermekeink nemi identitását átprogramozhatják. Ne akarjunk megfizethető energiát, önként vegyünk a nyakunkba ­uniós adókat. Ne kössünk üzletet olyan országokkal, amelyekre ők rámutatnak. Adjuk föl évezredes kultúránkat, nemzeti értékeinket. A nyugat-európai, elitnek aligha nevezhető értelmiség döntő része már önként megtette ezt. A balliberális agymosás, befolyásolás ömlik ránk a közösségi médiából, a kereskedelmi televíziós csatornákból, a multinacionális cégek hirdetéseiből. Minap a mobilszolgáltatóm sms-ben kívánt „Boldog ünnepeket!” – még véletlenül sem említve a karácsonyt. Egy pohár bor mellett nézzék majd ilyen szemmel a televíziós reklámokat is. Tanulságos lesz! Ez az alattomos, lopakodó támadás folyik ellenünk, az értékeink és életformánk ellen karácsonykor, Jézus születésének ünnepe alatt is.

Az írásomat azzal kezdtem, hogy a béke szigetén élünk. Ez igaz, de ellenfeleink, sőt ellenségeink szisztematikusan igyekeznek erodálni, lépésenként gyengíteni az ellenálló képességünket. Befolyásolás, fellazítás, szétzilálás. Majd pedig a hatalom átvétele a szép, új világ hamis ígérete nevében.

Ezért nagyon fontos, hogy ragaszkodjunk a karácsonyhoz, a feldíszített fához, a kis Jézushoz. Az ünnep ízeit és illatait gyermekeinkkel és unokáinkkal is meg kell szerettessük, hogy az életük részévé váljon. Azért, hogy ők is ezt akarják majd továbbadni az utánunk jövőknek. Bármilyen furcsa, de az ünnepeink megőrzése, tartalmának felvállalása, értéknek tekintése a biztonságunk egyik záloga. Amíg erre a stabil, keresztény kultúrára, a hagyományos családra épülő nemzetre, a magyarként élő Magyarországra vigyázunk, addig biztonságban fogunk élni.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: a bukovinai székelyek betlehemes játéka a csobánokról, azaz hegyi pásztorokról elnevezett csobánolás, amely szerepel a szellemi kulturális örökség nemzeti listáján (Fotó: MTI/Sóki Tamás)