Bizony, a nyugati társadalmak egyes polgáraiban gyökeret vert az a gondolat, miszerint vezekelni kénytelen az ősei által elkövetett rémtettekért, pusztán azért, mert fehérnek született. Álljunk meg egy pillanatra, és időzzünk el ennél a gondolatnál, mert ennél őszintétlenebb és képmutatóbb elmeszülemény kevés hagyhatja el a fehér ember ajkát.

Hogy miért mondom ezt? Mert szilárd meggyőződésem, hogy a társadalmi igazságtalanságokat gyökerestül irtani kívánó kiváltságos fehér entitás, aki részben „ősei rémtetteinek” köszönheti kiváltságos helyzetét, soha nem mondana le a saját privilégiumairól egy nélkülöző javára. Igazságtalan, hogy más népeket elnyomva és leigázva építettük fel a társadalmainkat? Lehet. Ám a kérdés igazságtartalmának boncolgatása nélkül is beláthatjuk azt, hogy a kiváltságos helyzetét igenis mindenki élvezi. Vagy talán nem?

Létezik olyan ember, aki lelkesedéstől fűtve önként azt mondaná, hogy nem akar haszonélvezője lenni a nyugati kultúrának, orvoslásnak vagy tudományos vívmányoknak? Aki nem profitált az ősei által elkövetett borzalmas rémtettekből? Valóban létezik olyan woke-kultúrharcos, aki a másodperc törtrésze alatt odadobná kényelmes és kipárnázott életét valakinek, aki a fehér elnyomás miatt nem juthatott hozzá hasonló javakhoz? Mert én nem hiszem.

A kultúrharcosok teljes mellszélességgel támogatják a BLM-mozgalmat azzal együtt is, hogy ők lennének a legjobban felháborodva, ha meg akarnák fosztani őket a mindennapi kenyerüktől.

A szerző filozófia szakos egyetemi hallgató

Borítókép: a Black Lives Matter (Fekete életek számítanak) mozgalom egyik tüntetője Seattle-ben (Fotó: MTI/EPA/Stephen Brashear)