Értelmiségi szülők gyermekeként már a kezdetektől elit iskolában végezte a tanulmányait, ahol már akkoriban felkerült a dicsőségfalra kiváló eredményei miatt. Az érettségi után a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen szerzett közgazdász diplomát, tanulmányait azonban ezután is folytatta. Előbb a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán végzett, majd tanulmányi ösztöndíjjal jutott ki a politikai tanulmányok párizsi intézetébe. 

A szegedi egyetemen, ahol jogász diplomáját szerezte, Trócsányi László volt az alkotmányjogi professzora. A későbbi igazságügyi miniszter volt a vezetője a karon akkoriban induló francia jogászképzésnek is, amelyben Novák Katalin is részt vett, és amelyet Trócsányi professzor tudatosan épített tehetséges és szorgalmas diákjai számára. 

Mindemellett Novák Katalin külügyminisztériumi munkáján túl Párizsban részt vett egy uniós képzésen is. Mindezen ismeretek birtokában a jelöltséghez szükséges attribútumait redukálni a gyermekei számára kicsit sértő, nemdebár? 

Természetesen az általa képviselt életmód megegyezik a kormánypárt által propagált családmodellel, ez így igaz. De tényleg az a problémánk, hogy egy XXI. századi nő sikeresen össze tudta egyeztetni a karrierjét a gyermekvállalással? 

Nem ez a követendő példa a világ feministái szerint? Vagy mindjárt nem kívánatossá válik a gondolat, ahogy a Fidesz is pozitív színben meri feltüntetni? Őszintén azt kifogásoljuk valakiben, hogy három gyermeket mer nevelni a férjével? 

És még egy aprócska gondolat azok számára, akik szerint a jelölést Novák Katalin nem megérdemelte, hanem csak azért kapta, „mert nő.” A Betty Friedan lelkes rajongói által éltetett kötelező női kvóta nem éppen így működik? Az egyikért lelkesedni a másikat meg köpködni nem képmutatás és kettős mérce? 

Feltételezve, de meg nem engedve egy röpke pillanatig, hogy a vádak igazak, tegyük fel, hogy Novák Katalint semmi egyéb nem teszi alkalmassá a pozíció betöltésére, mint eladhatósága. 

Akkor viszont mit gondolunk, a piaci szereplők torkán erőszakkal lenyomott kötelező női kvóta nem éppen így működik? Mi különbözteti meg az egyik jelenséget a másiktól? Nem képmutatás diszkreditálni egy nő hozzáértését pusztán női mivolta miatt, ráadásul éppen azoktól, akik állítólag éjt nappallá téve ez ellen a kirekesztés ellen küzdenek?

A magukat feministának valló entitásoknak kellene most a leghangosabb üdvrivalgásokat hallatniuk, amiért Magyarország abszolválta ezt a feminista törekvést is. Egyesével kellene gratulációikkal elhalmozni Novák Katalint, aki nyíltan konzervatív világszemlélete ellenére nem találta kielégítőnek a főállású anyaszerepet, és akinek a pártja – egyes feministák vélekedésével ellentétben – végig támogatta az úton. 

Miért hát a csönd? A női egyenjogúság csillámló zászlaja alatt vívott küzdelem eredményei hirtelen megfakulnak, ha az általunk kevéssé kedvelt oldal prezentálja őket elsőként? Nincs mibe belekötni, marad hát a hallgatás?

A feministák ideológiai csatamezején a saját harcostárs nagyobb értékkel bír, mint az elérni kívánt eredmény. Ezen hozzáállással persze kevesebb baj lenne, ha az ezt vallók deklaráltan nyilatkoznának erről, mert akkor legalább a kettős mérce és a képmutatás vádja kivédhető lenne.

A szerző egyetemi hallgató

Borítókép: Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter beszédet mond a családpolitikához kapcsolódó szakmai elismerések díjátadóján a budapesti Haris Parkban 2021. december 13-án (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)