„Kabul rózsája” – mindig bírtam ezt a szókapcsolatot. Kissé frivol és vicces, ugyanakkor kedvesen gunyoros, csipetnyit szemtelen – egyszóval minden, ami Szabó Tímea (továbbiakban SZT) soha nem tudott lenni, egyetlen bánatos pillanatra sem.

Pedig biztosan szeretett volna.

Hiszen kommunikáció szakra járt (a magatartás-szorgalom szakra nem sikerült a felvételije), és ott feltehetőleg ezt tanították neki.

De ez már mindegy, ez már a múlt, míg SZT sajnos a jelen. (Még egy kicsit, nyugalom!)

De visszatérve a Kabul rózsájára, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy amerikai kém. Bár, ahogy ezt leírtam, fel is rémlett mindjárt az Egyesült Államok képességeit összefoglaló szakállas vicc, amely így szól:

A CIA kiképzi minden idők legtökéletesebb orosz kémjét. Tíz évig tanul, nem pusztán oroszul beszél anyanyelvi szinten és akcentus nélkül, de ismer vagy húsz oroszországi kisebb nyelvet és nyelvjárást, kívülről fújja a teljes orosz történelmet, a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét, és bármennyi vodkát képes meginni. Eljön az idő, s ejtőernyővel ledobják valahol Szibéria felett. Földet ér, de olyan szerencsétlenül, hogy eltöri a lábát. Már vagy két napja fekszik magatehetetlenül, majdnem halálra fagy, amikor egy anyóka megtalálja és hazahúzza a kunyhójába. Ott ápolgatja, etetgeti, s amikor pár nap múlva az emberünk erőre kap, és együtt ülnek a tűznél, egyszer csak az anyóka így szól:

– Mondd, fiam, nem vagy te véletlenül amerikai kém?

Az amerikai kém teljesen elképed, azt se tudja, hová legyen, s mondja:

– De bábuska, galuska galagonya, hát, hogy lennék én amerikai kém, Istenem, Istenem, miből gondolja ezt a szörnyűséget?

– Semmi, semmi fiam – így az anyóka –, csak tudod, nagyon ritka mifelénk a színes bőrű…

Ez rémlett fel bennem, amikor Gansperger Gyula szóba hozta SZT CIA-s kötődését. Szóval, hogy nagyon nagy lehet a baj, ha egy SZT képességű emberre van szüksége az amerikai titkosszolgálatnak, egyenesen a kommunikáció szakról.

S hogy ekkora azért nem lehet a baj.

Szóval én egyszerűen nem hiszem el ezt.

De nem SZT kikezdhetetlen erkölcsi integritása és megkérdőjelezhetetlen hazaszeretete miatt, hanem mert makacsul él bennem a hit (illúzió?), hogy azért kamaszkorom legszebb nyara, legszebb álma, Amerika egyszerűen nem tarthat itt.

Úgyhogy én a magam részéről ezennel elhessegetem magamtól ezt a lehetőséget, így pusztán saját szórakoztatásom miatt játszom el a gondolattal, vajon mi történne, ha kiderülhetne, hogy mégis.

Mi lenne a következő lépés, ha mondjuk előkerülne SZT CIA-s SZT-tisztjének, kapcsolattartójának, mifenéjének a neve, személye?

Például lemondana SZT?

S lehet-e egyáltalán képviselő az, aki egy másik ország titkosszolgálatának embere?

Nyugaton számos országban az sem lehet semmilyen befolyásos pozícióban, aki kettős állampolgár. (Márki-Zay Péter például kanadai is, esküt tett az angol királynőre, hát nem furcsa? Pár éve a jobbikosok, élükön azzal a mára brüsszeli csinovnyikká előlépett Gyöngyösi Mártonnal, még listázni akarták a zsidókat a parlamentben, azzal összefüggésben, hogy melyiküknek van izraeli állampolgársága is, most fel sem merül bennük ez a kérdés vajon?)

Mindegy, persze.

Hiszen SZT-ről úgysem fog kiderülni semmi, nyilván. Úgyhogy ezek afféle felesleges képzelgések csupán, ostoba kérdések.

Kabul rózsájával nem az a (legnagyobb) baj, hogy CIA-ügynök. Hiszen nem lehet az. Hanem a jelleme. Az a baj ővele. És azon úgysem segíthet semmi sem.

Borítókép: Szabó Tímea (Fotó: MTI/Kovács Attila)