Mint közismert, Karácsony Gergely főpolgármester feljelentést tett a Városháza tervezett eladásával összefüggésben. De kezdjük az elejéről! Szerinte ilyen terv sohasem létezett, a hírt először megíró Indexről pedig nagyot toppantva, dúlva-fújva kijelentette, helyesebben, ahogyan az tőle megszokott, a Facebookon megírta, hogy soha többet nem fogja olvasni.

Azóta persze igen sok víz lefolyt a Dunán, de ami ennél is fontosabb, rengeteg újabb hangfelvétel is előkerült. Szegény Karácsony pedig azóta is csak kapkodja a fejét, és ijedten kukucskál ki a kettős fedezéke mögül, ráadásul (egyes iparági pletykák szerint) minden áldott nap, hajnali négy körül verejtékben úszva, sikoltozva szokott ébredni, miután olyan rémálmok kínozták, amelyeknek a középpontjában egy Anonymus nevű úr és különböző, egyre sokasodó hangfelvételek állnak. Ezek a filmecskék ugyanis rendre megcáfolják a majdnem baloldali miniszterelnök-jelölt állításait.

A forgatókönyv másfél hónapja az, hogy Anonymus bedob egy hangfelvételt, amit Gergő vagy szövegírója hatalmas mellénnyel, nagyképűen igyekszik megcáfolni, majd másnap a rejtélyes álarcos alak kuncogva előkap egy újabb rögzített beszélgetést, ami atomjaira zúzza a főpolgármester stábjának gyenge lábakon álló védekezését.

Itt jegyeznénk meg, hogy az első cikk után a Telex nevű ellenzéki propagandaportál mutatta be a témában a legkellemetlenebb Gergő-mentő mutatványt. A végtelenül független meg objektív médium egy olyan cikkel igyekezett segítő balt nyújtani a főpolgármesternek, amiben arról írtak, hogy a Városházát nyilvánvalóan senki sem akarhatta eladni, az ügy mindössze valami rosszul összerakott médiahack lehet, legrosszabb esetben is csak egy szélhámos szerencselovag próbálta átverni az aranyszívű, jólelkű, magas, vékony, jóképű, mindenre is alkalmas, és mindenhova is biciklivel járó, korán kelő, zöld, haladó és szélsőségesen szorgalmas Karácsony Gergelyt.

Még egy régi sztorit is előhúztak a bűvészkalapjukból: bemutatták azt a kevéssé ismert történetet, amelynek főszereplője egy igen ügyes svindler, bizonyos Victor Lustig volt, akinek olyan tulajdonságai voltak, hogy képes volt kétszer is sikeresen eladni az Eiffel-tornyot. Mármint a városi legenda szerint. A valóságban másodszorra nem tudta nyélbe ütni az üzletet, de első alkalommal valóban el tudta hitetni a vevővel, hogy ha kifizeti a vételárat, akkor viheti az egész tornyot.

Ezt a sztorit melegítette fel Dull Szabolcs lapja, mintegy azt bizonygatva, hogy a negyvenmillárdos épületegyüttes eladása legalább akkora marhaságnak tűnik, mint az Eiffel-torony értékesítése.

Nos, a cikket jegyző ellenzéki propagandista legrosszabb rémálma akkor vált valóra, amikor a műve elkészítése után néhány nappal Anonymus egy olyan felvételt kapott elő, amin a vagyonkezelő vezérigazgatója azt ecseteli a vevőt képviselő Berki Zsoltnak, hogy álláspontja szerint minden a legnagyobb rendben van, épp ezért felesleges is aggodalmaskodni, az üzlet sínen van, pontosabban lesz, de csak a választások után, mert addig az ügylet hordoz magában némi politikai kockázatot.

De tényleg mindenki nyugodjon meg, addig is telepítenek néhány fát, hogy úgy tűnjön, hogy a Városháza park a választási ígéreteknek megfelelően szépen ki lesz csinosítva. Aztán, ha a sok hiszékeny liberális leszavazott az ellenzékre, akkor már jöhetnek a munkagépek, a munkások meg a vevő aláírni a szerződést.

Egészen pontosan így fogalmazott: „Ha mi döntenénk, akkor így csinálnánk, de ugye van itt, van itt három kib…szott dátum. ’22-ben parlamenti választás, ’23-ban százötven éves lesz Budapest, és ’24-ben meg önkormányzati választás. Hát ki az a barom, aki megcsinálja a homlokzatot itt, aztán mélygarázst épít, aztán parkot csinál, aztán elkezd építeni?”

Meg ezt is mondta Barts Balázs, a vagyonkezelő elnök-vezérigazgatója: „És ha mindez megépül, akkor utána itt, ezen a sarkon meg lehet építeni az új Városházát. Tudod organizálni a többi területről, persze a parkot szétcseszed, az egy másik kérdés. Azért van ez ’24-ben egy ilyen mondás, hogy akkor kiderül, hogy van-e kellő bátorság vagy sem.”

Újabb fontos részlet következik, nehogy elfelejtsük, vagy elvesszünk a részletekben. Karácsony az első indexes cikk után ezt írta: „Megismétlem: sem döntés nem született a Városháza értékesítéséről, de annak érdekében lépéseket sem tett a fővárosi önkormányzat, így arra megbízást sem adott.”

Lépéseket sem tett. Aha…

Mondjuk innen nézve az, hogy a vagyonkezelő egy konkrét forgatókönyvet vázol fel a vevőnek az eladás menetéről, azt ecsetelve, hogy milyen dátumok és választások után lehet elkezdeni a műveletet, pont úgy tűnik, mintha Karácsonyék minimum tettek volna lépéseket az ingatlan értékesítésével kapcsolatban.

Ezekkel a bizonyos megtett lépésekkel kapcsolatban az a legsokatmondóbb, hogy a felvételek hatására Karácsony megtört – persze csak a maga módján, elégedetten és magabiztosan mosolyogva – és kénytelen volt beismerni, hogy valóban születtek különböző tervek a Városháza felhasználásával, illetve modernizálásával kapcsolatban. Ezért történhetett, hogy a tárgyalásokat vezető Barts Balázs vezérigazgató egy szóra sem érdemes ejnye-bejnyével felérő fegyelmin kívül nem is kapott más büntetést. Ma is a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. vezérigazgatója.

Ezzel egy időben pedig értő kezek beindították a ballib propaganda úthengert: ellenzéki megmondók kezdték el bizonygatni, hogy a Városháza igazából túl drága, egy kész vagyon fenntartani, arról nem is szólva, hogy vannak benne folyosók meg szobák, meg hát eredetileg lovardának készült.

A kommunistákról tudvalevő, hogy ilyen és hasonló érvekkel szokták elkezdeni megdolgozni a közvéleményt azzal kapcsolatban, hogy miért is kell azonnal eladni a stratégiai fontosságú állami cégeket bagóért, mondjuk a franciáknak vagy a németeknek.

Később a volt miniszterelnök, Bajnai Gordon is felbukkant, ami azért volt különösen mókás, mert Karácsony egy idő után kénytelen volt ejteni a „soha nem is akartuk eladni a Városházát, és még csak lépéseket sem tettünk az dologgal kapcsolatban” kezdetű hazugságát, és előszedett egy újabb védekezést. Egy idő után azzal jött, hogy igazából gonosz és ravasz fideszesek szerették volna eladni az ingatlanegyüttest.

Egészen bravúros, főleg úgy, hogy azt a Bajnai Gordont hallhattuk a felvételeken arról beszélni, hogy kapcsolatai révén minden segítséget meg fog próbálni megadni annak érdekében, hogy az ügyletet nyélbe tudják ütni, aki még 2009-ben a szocik rendezvényén Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila, Lendvai Ildikó társaságában énekelte átszellemülten a színpadon a „kommunisták himnuszát”, az Internacionálét. Meg ugye a baloldal miniszterelnöke volt. És aki azzal a kijelentésével zúzta porrá Karácsony és a főpolgármesterbe szerelmes ellenzéki sajtó védekezését, hogy az egyik nyilvánosságra került felvételen Gans­perger Gyulát régi harcostársaként jellemezte és arról beszélt, hogy „Gyulával a hősidőkben együtt harcoltunk a barikádokon”.

No és persze a felvételeken előkerültek városházi cápák is, akik a borsos jutalékok reményében azonnal elkezdenek körözni az eladni kívánt ingatlanok körül. Még később, egy másik felvételen Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes is szóba került, különböző leadandó pénzekkel összefüggésben.

Na, de úgy kezdtük, hogy Karácsony Gergely feljelentést tett. Igen ám, csakhogy a rendőrség meg elkezdett nyomozni, ami – lássuk be – teljesen indokoltnak tűnik, ha és amennyiben olyan felvételek kerülnek nyilvánosságra, amelyeken bennfentes és dörzsölt üzletemberek, volt és jelenlegi politikusok a főváros gyanús, korrupciótól bűzlő és cápáktól hemzsegő ingatlanértékesítési gyakorlatáról trécselnek. És ilyenkor bizony megesik, hogy a nyomozás során házkutatásokat is tartanak, esetünkben is ez történt, ami Karácsonyt – annak ellenére, hogy ő maga is tett feljelentést – rettenetesen felháborította. Arról posztolt, hogy a Fidesz átlépett egy vörös vonalat, azzal, hogy úgymond ráuszította a rendőrséget.

Persze valahol érteni véljük ezt a fajta sértettséggel vegyes meglepettséget, mert ha figyelembe vesszük, hogy a korrupciótól ragacsos Kispesten vagy spanyol villájában továbbra is nyugodtan pihengethet Kránitz Krisztián, és a fehér poros zacskóval százmilliókról mesélő, roppant tehetséges, felismerhetetlen alakváltónak bizonyuló Lackner Csaba most is zavartalanul bulikázhat, akkor Karácsony joggal gondolhatta, hogy ezt az ügyet is megúszhatja.

Csalóka balliberális buborék veszi ugyanis körül; az ellenzéki sajtó nem ellenőrzi a munkáját, hanem valósággal imádja, szereti, dédelgeti. És mindig megvédi. Pont mint a kispesti kollégáit. Karácsony és baráti köre azt szereti, ha a tetteiknek nincsenek következményei, de sajnálattal kell közölnünk, hogy ez nem egy ilyen ország. Lám, Völner Pál ellen is nyomozás indult, aki a gyanúsítás után azonnal lemondott. Így kellene minden esetben cselekedni.

Karácsony úr, mikor tervez lemondani?

Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: Havran Zoltán)