Mint közismert, Karácsony Gergely főpolgármester feljelentést tett a Városháza tervezett eladásával összefüggésben. De kezdjük az elejéről! Szerinte ilyen terv sohasem létezett, a hírt először megíró Indexről pedig nagyot toppantva, dúlva-fújva kijelentette, helyesebben, ahogyan az tőle megszokott, a Facebookon megírta, hogy soha többet nem fogja olvasni.
Azóta persze igen sok víz lefolyt a Dunán, de ami ennél is fontosabb, rengeteg újabb hangfelvétel is előkerült. Szegény Karácsony pedig azóta is csak kapkodja a fejét, és ijedten kukucskál ki a kettős fedezéke mögül, ráadásul (egyes iparági pletykák szerint) minden áldott nap, hajnali négy körül verejtékben úszva, sikoltozva szokott ébredni, miután olyan rémálmok kínozták, amelyeknek a középpontjában egy Anonymus nevű úr és különböző, egyre sokasodó hangfelvételek állnak. Ezek a filmecskék ugyanis rendre megcáfolják a majdnem baloldali miniszterelnök-jelölt állításait.
A forgatókönyv másfél hónapja az, hogy Anonymus bedob egy hangfelvételt, amit Gergő vagy szövegírója hatalmas mellénnyel, nagyképűen igyekszik megcáfolni, majd másnap a rejtélyes álarcos alak kuncogva előkap egy újabb rögzített beszélgetést, ami atomjaira zúzza a főpolgármester stábjának gyenge lábakon álló védekezését.
Itt jegyeznénk meg, hogy az első cikk után a Telex nevű ellenzéki propagandaportál mutatta be a témában a legkellemetlenebb Gergő-mentő mutatványt. A végtelenül független meg objektív médium egy olyan cikkel igyekezett segítő balt nyújtani a főpolgármesternek, amiben arról írtak, hogy a Városházát nyilvánvalóan senki sem akarhatta eladni, az ügy mindössze valami rosszul összerakott médiahack lehet, legrosszabb esetben is csak egy szélhámos szerencselovag próbálta átverni az aranyszívű, jólelkű, magas, vékony, jóképű, mindenre is alkalmas, és mindenhova is biciklivel járó, korán kelő, zöld, haladó és szélsőségesen szorgalmas Karácsony Gergelyt.
Még egy régi sztorit is előhúztak a bűvészkalapjukból: bemutatták azt a kevéssé ismert történetet, amelynek főszereplője egy igen ügyes svindler, bizonyos Victor Lustig volt, akinek olyan tulajdonságai voltak, hogy képes volt kétszer is sikeresen eladni az Eiffel-tornyot. Mármint a városi legenda szerint. A valóságban másodszorra nem tudta nyélbe ütni az üzletet, de első alkalommal valóban el tudta hitetni a vevővel, hogy ha kifizeti a vételárat, akkor viheti az egész tornyot.