De nem a fenti kitétel keltett figyelmet, hanem „az emberi méltóság”, ami a negyedik mondatban, amelyben a dokumentum célját ismertették, újból s imígyen került elő: „megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.”

A Közös nyilatkozatot elolvasó Gábor György, jövendő rabbik tanítója és a pártpolitikai aktivitását hitbéli kérdésekben sem levetkezni tudó közszereplő így fakadt ki: „Ez a 15 (valójában 14) tudós fő vajon tisztában volt-e azzal, hogy mit is ír alá; vajon felfogta-e a fenti mondat értelmét, avagy a hatalom hátfelének meghitt közelsége elég volt ehhez a szemenszedett ostobasághoz és embertelen hülyeséghez? Vajon tudták-e azt, hogy ezzel a mondattal milliók és milliók emberi méltóságát vonják kétségbe, beleértve a római pápáét, a teljes katolikus klérusét, az ilyen vagy olyan (bármilyen) megfontolásból házasságon kívül élőkét. Az Orbán-rezsim és kiszolgálói immár továbbléptek az újbeszél nyelven, s lerakták az alapjait a legcsekélyebb értelmet is nélkülöző neomakog halandzsának.”

December 12-én, vasárnap a Mazsihisz közgyűlést tartott, online. Kitört a balhé. A harmadik mondat miatt, amely az országos főrabbi szerint „sértő, kirekesztő azokra nézve, akik nem élnek házasságban” és „ellentétes a zsidóság értékrendjével, hagyományaival, tanításával.” E mondat szövegbe kerültét Heisler saját hibájának ismerte el. Másnap a Mazsihisz „Az emberi méltóság feltétel nélküli” címmel közleményt adott ki, megköveti, elnézést kér megbántott felebarátaiktól, s azt javasolja a többi aláírónak, hogy „ők is gondolják át a vonatkozó mondat értelmét.” Hitet tesz amellett, hogy „emberek csoportját nem helyes tisztátalannak minősíteni, nem szabad megkülönböztetni és különösen kriminalizálni csupán orientációja, identitása, boldogságkeresése okán”, már csak azért sem, mert „az ilyen minősítések rombolják a társadalmi kohéziót”, végül a humánum jegyében szolidaritást vállal „minden megkülönböztetett, démonizált közösséggel”. Hogy miféle közösségekre gondol, s hogy azok Pilátusként miért kerülnek a Credóba, nem magyarázza meg, de hamarosan az is előkerül. Befejezésül „társadalmi párbeszédet kezdeményez mindazokkal, akik a különböző platformokon kifejtették ezzel kapcsolatos véleményüket”, ám pro forma nem kéri aláírásának törlését, azt nem vonja vissza.

Két zsidó szervezet is elhatárolódott a dokumentumtól, de más miatt. A Hasomer Hacair ifjúsági szervezet közölte, hogy „teljes szimpátiánk és támogatásunk az a LMBTQIA+ közösség tagjai felé”, a Haver Informális Zsidó Oktatási Alapítvány – többek között olyan aláírókkal, mint Kende Ágnes, Komoróczy Szonja, Vásárhelyi Mária, Tordai Bence, sőt még Gábor György is – kifejezte szolidaritását a „kirekesztő nyilatkozat” által megkülönböztetett és diszkrimiált „LMBTQ-személyekkel és szivárványcsaládokkal”. Ez szerepzavar: részükről az adekvát kiállás a Síp utca ostroma és a Dohány utcai Zsinagóga elfoglalása lenne, az évezredek óta a kirekesztés, megkülönböztetés és diszkrimináció gyakorlatát folytató rabbik melegházasság-celebrálásra kényszerítése. Nem találtam nyomát, hogy e felvilágosult és hitüket aktívan gyakorló zsidó ifjak a Mazsihiszban, netán az EMIH-ben fentiek miatt vernék az asztalt. De ettől eltekintve mi közük van ahhoz, hogy ezt a kérdést miként látják mások, a keresztények, az egyháznak/felekezetnek nevezett keresztény civil szervezetek?

Befejezésül visszatérnék a harmadik mondatra, amely a Mazsihisz szerint „sértő, kirekesztő azokra nézve, akik nem élnek házasságban”, Gábor György szerint pedig az aláírók nem voltak tisztában azzal, hogy mit írnak alá, képtelenek voltak felfogni annak értelmét, ezért szemenszedett ostobasághoz, embertelen hülyeséghez és értelem nélküli neomakog halandzsához adták nevüket.

Valóban? Nézzük meg, mit is jelent a magyar nyelvben a „méltóság”!

E főnév a magyar nyelv értelmező szótára IV. kötetének 1243-1244. oldalán található. Három jelentéssel bír. Visszafelé haladva a harmadik: „Magas rang, előkelő állás v. társadalmi helyzet.” A második nem emberre vonatkozik: „Vmely állatnak, dolognak, természeti jelenségnek, cselekvésnek, állapotnak megjelenésével, nagyságával, erejével, nyugalmával, jelentőségével tiszteletet v. csodálatot keltő, es. tekintélyt parancsoló volta, mint jellemző tulajdonság; fenség.” Az első határozza meg az emberi méltóságot: „˂Az emberben˃ saját ember voltának, fontosságának, jelentőségének, értékének felemelő tudata; önérzet”.

Az emberi méltóság magyarul ezt jelenti. Ez „emberi méltóság” hatszor (a „méltóság” további háromszor) szerepel az alaptörvényben. Az kimondja, hogy az emberi méltóság az emberi lét alapja, sérthetetlen, ahhoz az embernek joga van, a véleménynyilvánítás szabadságának ott a határa, ahol mások emberi méltóságát sértené, amiért a bíróságtól elégtétel kérhető. A dokumentum azt mondja ki, hogy a zsidó és keresztény hagyományban a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése a házasságra lépő nőben és férfiban saját fontosságának, jelentőségének, értékének felemelő tudatát adja. Önérzetet ad, nem csupán egy polgárjogi és/vagy egyházjogi helyzetet ír le. Az neomakog halandzsa, hogy „az emberi méltóság feltétel nélküli”, mert az emberi méltóság az ember által és az emberben alakul ki, s számtalanféle forrása lehet. Amiről szó van, az ezek egyike: az Isten színe előtt kötött házasság, örök hűség, a másik mellett rosszban-betegségben való kitartás ígérete. Ez a házasságra nem lépők megsértése, kirekesztése lenne? Nem az. Egy ember méltóságát akkor éri sérelem, ha házasságát – vagy az attól való tartózkodását – kigúnyolják.

A szerző szociológus, közgazdász

Borítókép: Heisler András, a Mazsihisz elnöke (Fotó: MTI/Mohai Balázs)