Képzeljünk el egy mostani kórházi főorvosi értekezletet az Őrvidéken fekvő felsőőri kórházban! A főorvosok nagy része magyar (szám szerint tizenhárom magyar osztályvezető főorvos dolgozik itt), több honfitársunk naponta ingázik a határ menti itthoni településekről. A betegek egy része is magyar. Megtörtént eset, hogy a kórházigazgató hatalmi szóval megtiltotta, hogy a munkatársak egymás közt vagy éppen a magyar betegekkel anyanyelvükön beszéljenek.
Nem a kisebbségeivel amúgy pocsékul bánó Ukrajnában vagy éppen Csángóföldön vagyunk, hanem a magukat a tolerancia bajnokaként ismerő osztrák államban. De a Kismartonban (Eisenstadt) ülésező tartományi gyűlésben nagy ritkán előforduló helyi magyar képviselőket is folyamatosan érték a múltban atrocitások munkájuk során. Manapság a XIX. század vége óta az Angol beteg című filmből is ismert Almásy család által birtokolt Borostyánkő várában a hasonló nevű tulajdonossal is csak angol nyelven lehet értekezni, a magyar szó nemcsak a faluból tűnt el. A kilencvenes évek elején ha a turista végigsétált az ausztriai Alsóőr utcáin, még magyarul beszélő lakosokkal találkozott. A színmagyar faluban anyanyelvi népiskola, katolikus egyesület, valamint könyvtár működött a boldog emlékű Galambos Ferenc katolikus pap munkája nyomán.
Ha a hegymászó szeretne ebben a csodaszép országban a Grossglockner vagy valamelyik közel négyezer méteres alpesi csúcsról körbenézni, vagy éppen télen síelni vágyna, el kell haladnia Bécsújhely mellett. Ilyenkor a hazája történelmét szerető embert megrohanják a gondolatok. Hogy IV. Béla ide menekült a vesztes Muhi (Sajó menti) csata után, és oltalom helyett kirabolták (II. Frigyes herceg), tovább kellett menekülnie. Vagy Mátyás királynak az itt őrzött, húsz évvel korábban ellopott Szent Koronát innen kellett nagy nehezen, méregdrágán 1463-ban visszaszereznie a Habsburgoktól (III. Frigyes császár). Ez a hely lett a végzete Zrínyi Péternek és Frangepán Ferencnek, akiknek legfőbb bűnük az volt, hogy birtokokkal rendelkező gazdag magyar főurak voltak. De innen szökött meg a lefejezett Zrínyi Péter unokája, II. Rákóczi Ferenc is 1701 novemberében. Nála is felmerült a kivégzés lehetősége. Manapság azonban Bécsújhelyen már más szelek fújdogálnak.
Sokat gondolkodtam azon, hogy az a rengeteg hátrány, ami például Ausztria keleti részén a helyben lakó és (nem annyira spontán folyamatok által) gyorsan asszimilálódó magyar közösséget érte az utóbbi száz esztendőben, az a többségi társadalomnak miként fog visszaütni. Sejtem a feladvány megoldását, de nem tölt el nagy örömmel a lehetséges magyarázat. Bécsújhelyen körülbelül a kisiskolások hetven (!) százaléka muzulmán származású. Persze felmérés nincs, az tilos, a szülőknek az iskolában megtiltották, hogy például lefényképezzék az osztálynévsort, mert fontosabb a diákok személyiségi joga.
Nem kell Berlinig menni tehát, hogy a hatóságok elsumákolják az iskolákban a gyerekek nemzetiségi összetételét, elég húsz kilométerre utazni a magyar határtól. Ausztria katolikus ország volt, az iskolák és a közelmúltig bármilyen közintézmény falán kereszt volt látható. A bécsújhelyi alapiskolákban ezeket például három éve vették le hatalmi szóval. Hogy ne zavarja mások érzékenységét. Nem lepődünk meg azon sem, hogy az iskolavezetők a magyar gyermekeknek azt tanácsolják, hogy ne válasszanak magyar oktatást ott sem, ahol lenne arra lehetőség.
Ausztriában, köszönhetően a lelkes kutatógárdának, a magyar a legjobban kutatott nemzeti kisebbség. A hatvanas és a hetvenes években a környékbeli falvakban (Alsóőr, Felsőőr, Őrsziget, Felső- és Középpulya) a még aktív magyar közösségek kultúráját gondos munkával feltérképezték, például Alsóőrön és Középpulyán elképesztően szép magyar népmesevilágot tártak fel és tettek közzé. Manapság másfajta mesék gyártását támogatja az Európai Unió. Ha a királyfi nem talál királylányt, akkor megleli a másik királyfit. És így élnek boldogan. Uniós pályázati forrásokból a kisiskolások korosztálya számára homoszexuális „érzékenyítő” mesékre van pénz.
Sajnos a katolikus egyház társadalmi hatása is erősen visszaszorulóban van. A hagyományos családról már lassan egyházi berkekben is veszélyes beszélni. Egy pap ismerősömnek egy középső ausztriai tartományban a papíron katolikus országban saját püspöke tiltotta meg a kórházpasztorációs munkáját, mert teret kellett engedni a más vallásúak tevékenységének.
Ha minden így marad, a bevándorlás nem gyengül, és a helyi lakosság demográfiai mutatói sem változnak meg gyökeresen, akkor Ausztria napjai (évtizedei) meg vannak számlálva. Már a közeli jövőben multikulti, hagyományok nélküli ország lesz, a társadalmukban rövidesen számos keleti elem megjelenése várható. Ami a jövő kérdése marad, az az, hogy a szomszédunkban rohamosan terjedő iszlám miként lesz összeegyeztethető az ultraliberális családdal és a nemváltó felfogással. Ennek a laboratóriuma lesz Ausztria.
Remélem, tanulunk majd tőlük, de az itthoni lakosságon is múlik, hogy hozzáállásával, szavazataival milyen eszméket enged be mentális szempontból még viszonylag ép országunkba.
A szerző orvos
Borítókép: Kurdok tüntetnek a török nacionalista és iszlám csoportok agresszív fellépése ellen Bécsben, az egyikük Abdullah Calan bebörtönzött kurd vezető képét fogja 2020. június 27-én. (Fotó: MTI/AP/Ronald Zak)
