Sokat gondolkodtam azon, hogy az a rengeteg hátrány, ami például Ausztria keleti részén a helyben lakó és (nem annyira spontán folyamatok által) gyorsan asszimilálódó magyar közösséget érte az utóbbi száz esztendőben, az a többségi társadalomnak miként fog visszaütni. Sejtem a feladvány megoldását, de nem tölt el nagy örömmel a lehetséges magyarázat. Bécsújhelyen körülbelül a kisiskolások hetven (!) százaléka muzulmán származású. Persze felmérés nincs, az tilos, a szülőknek az iskolában megtiltották, hogy például lefényképezzék az osztálynévsort, mert fontosabb a diákok személyiségi joga.
Nem kell Berlinig menni tehát, hogy a hatóságok elsumákolják az iskolákban a gyerekek nemzetiségi összetételét, elég húsz kilométerre utazni a magyar határtól. Ausztria katolikus ország volt, az iskolák és a közelmúltig bármilyen közintézmény falán kereszt volt látható. A bécsújhelyi alapiskolákban ezeket például három éve vették le hatalmi szóval. Hogy ne zavarja mások érzékenységét. Nem lepődünk meg azon sem, hogy az iskolavezetők a magyar gyermekeknek azt tanácsolják, hogy ne válasszanak magyar oktatást ott sem, ahol lenne arra lehetőség.
Ausztriában, köszönhetően a lelkes kutatógárdának, a magyar a legjobban kutatott nemzeti kisebbség. A hatvanas és a hetvenes években a környékbeli falvakban (Alsóőr, Felsőőr, Őrsziget, Felső- és Középpulya) a még aktív magyar közösségek kultúráját gondos munkával feltérképezték, például Alsóőrön és Középpulyán elképesztően szép magyar népmesevilágot tártak fel és tettek közzé. Manapság másfajta mesék gyártását támogatja az Európai Unió. Ha a királyfi nem talál királylányt, akkor megleli a másik királyfit. És így élnek boldogan. Uniós pályázati forrásokból a kisiskolások korosztálya számára homoszexuális „érzékenyítő” mesékre van pénz.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!