A magánegészségügy demokratikus vívmány. Kormányzati felelősség hagyni jól működni. Vége a korszaknak, amikor nem volt választás, és ha sokkolót írt elő valaki egy neurotikus betegnek, tolták át a zöldre meszelt falú, emberidegen boncterembe, és rángott a test, amíg bírta. És amíg a lélek megjuhászodott.
Ma választhatok. Ha a Covid idején olyan hülye vagyok, hogy este lemegyek a társasház ismeretlen kertjébe sünöket etetni, és egy ferdére süllyedt lépcső miatt elvágódom, összetöröm a csuklómat, akkor keresek magánklinikát, mert a járvány miatt nem javasolnak mást. És kifizetem. Vagy ha a Covid előtt egy kerékpárútra figyelmetlenül hajtó autós fellök kerékpárral együtt és elrepülök, majd az autós látva, mit tett, gyorsan elhajt, és bevisznek a Jánosba könyöktöréssel. Ahol az újjáépített traumatológián nagyszerű orvosoktól és kiváló személyzettől a legjobb ellátást kapom, akkor úgy. Ha akarok egy teljes labort, és a legjobb felszereltsége egy magánlabornak van, akkor oda megyek.
Ha oltás kell, a Kapás utcában az egész nap dolgozó orvos beadja, és előtte megkérdezi, hogy milyen kell: az utazás a munkámmal jár-e vagy nem, és egyéb szempontok. Ha a háziorvosom tapasztalt, jó szakember, és szereti a munkáját (az enyém hál’ istennek az), akkor ingyen, szeretetből hozzá fordulok egyéb bajaimmal. Eddig mindig igaza volt. Ha a kormányzat épít egy szuperül felszerelt intézményt, oda fordulok. De tudva, hiába a felszereltség, a tipp-topp környezet. A lényeg az ember ismét. A lényeg, hogy az orvos és a személyzet elhivatott legyen. Nehéz megérteni az igazi elhivatottságot. Maga az elhivatott sem érzi. Micsoda szó ez: elhivatott. Valaki, akit elhívtak a szakmai megszállottságba. Akit nem a pénz érdekel, hanem a hivatás. Hívják, várják, ott van benne az ige. Hívják, akiknek szükségük van elhivatott emberekre.
Egy magát tévedésből embernek nevező valaki azt mondja, hogy milyen jó, hogy sok öreg halt meg a járvány ideje alatt, mert azok úgyis a kormánypártra szavaztak volna. Ez a lény nem elhivatott. Elhivatott csak ember lehet. Akinek ilyen gondolat elő sem kerülhet az agyából. Ezt a lényt „nem hívta el” senki. Ki hívta? Tömegek? Emberi körülmények között élni vágyó fiatalok, családok, idősek? Senki. De itt van és hamisan énekel. Most a magánegészségügyről. Hogy a kormány hasznot húz a magánegészségügy fejlesztéséből. Egy köztestület hasznot húz a magánszférából. Biztos, hogy erről van szó? Most nem a demokratikus jogok kiterjesztését látja ez a lény a magánegészségügyben? Miért nem?