Csak példaképp: először azt állította, hogy ellene van a rezsicsökkentésnek, majd később már bizonygatta, hogy a rezsicsökkentést nem akarja eltörölni. Először azt mondta, hogy az üzemanyagárak befagyasztása rossz irány, majd később cáfolta ezt. Korábban arról beszélt, hogy az áfacsökkentés azért nem jó megoldás, mert ezt a plusznyereséget a cégek megköszönik és zsebre teszik, miközben az árak nem csökkennek érdemben, miután azonban a napokban a kormány az alapvető élelmiszerek egy részének árát rögzítette, és nem az áfát csökkentette (helyesen), már arról beszélt, hogy inkább az áfát kellett volna csökkenteni – és így tovább, egészen odáig, hogy korábban bevándorláspárti szöveget mondott, most pedig már nem akarja lebontani a határkerítést.

Nyilvánvaló az is, hogy a „véleményváltozásai” mögött semmi más nem áll, mint a Gyurcsány-féle vezérkar, amelyik megértette vele, hogy azt a kőkemény neoliberális mantrát, amit eddig mondott, sürgősen el kell felejtenie, mert az „ostoba magyar emberek” képtelenek megérteni, hogy az a jó nekik, ami a multicégeknek jó. Ezért aztán hazudni kell nekik folyamatosan, beígérni azt, amit hallani szeretnének, s majd a választások után jöhetnek a neoliberális megszorító intézkedések, az állami szerepvállalás leépítése, a privatizáció a nagy szolgáltató szférákban, egészségügyben, oktatásban, jöhet a piac áldásos szerepvállalása.

Karácsonnyal ezt már korábban megértették, s ez a jóember volt annyira naiv, hogy minderről egy Die Zeitnak adott interjúban be is számolt: azért nem hirdethetik a választások előtt, hogy a bevándorlás hívei és a kerítés ellenségei, mert az „ostoba” magyar szavazó nem elég „európai” – ezért most még hazudni kell nekik, de majd a választások után…

A baj – mármint az ellenzék baja – azonban az, hogy már későn regulázták meg Márki-Zayt. Hősük az elmúlt három hónapban – amíg a többi ellenzéki vezető még nem tért magához a váratlan előválasztási eredménytől, és a sebeiket nyalogatták – végigrodeózta a nemzetközi médiumokat, az Európai Uniót, a magyar városokat és falvakat, és terjesztette a Milton Friedmant megszégyenítő, hajmeresztő elképzeléseit, az „Amerikából jöttem, mesterségem címere a piac és a profit”-szerű őrületeit.

Vagyis későn szóltak rá Márki-Zayra, hogy vegyen vissza. Rávették, hogy vonja vissza a téziseit, és ő ezt a maga módján most igyekszik megtenni. De ki a fene hiszi el ezt most már neki? Talán még a baloldali szavazók egy része sem olyan, hogy zokszó nélkül lenyelje. Vagyis vagy így, vagy úgy – de leginkább mindenhogy –, Márki-Zay hiteltelen lett a választók előtt. Ezért mondom azt, hogy ez már nem is pusztán a 22-es, hanem a 2022-es csapdája az ellenzék számára. Mi pedig azt mondhatjuk két és fél hónappal a választások előtt, hogy hátradőlhetünk, és kérhetünk egy kávét? Nem, erről szó sincs, sőt!