Régen történt már, hogy Donald Trump pénzzel is támogatta Chuck Schumer kampányát, mint egyik New York-i a másikét. Ám a Trump-elnökség kiélezte az ellentétet az amerikai politika fenegyereke és a simulékony demokrata szenátor között. Ma sem éppen felhőtlen a viszonyuk: Schumer afféle primus inter pares a washingtoni szenátusban, Joe Biden elnök első számú kongresszusi szövetségese, a továbbra is népszerű exelnök pedig akár vissza is térhet a Fehér Házba 2025 elején. Ez lenne az amerikai baloldal rémálma.
Mindez rendben is lenne, meccseljék csak le egymás között, tudunk hozzá egy jó helyet a manhattani Ötödik sugárút és a Harmincharmadik utca sarkán. De a láthatóan soha véget nem érő párharcukba – mindketten a nyolcadik ikszhez vezető utat tapossák – Schumer most Magyarországot is a szájára vette. Hogy Trumpot hiteltelenítse, azt mondta Orbán Viktorra utalva – akit az előző elnök nemrég ismét támogatásáról biztosított –, hogy ez az ember „lebontja, akármilyen demokráciája is volt Magyarországnak”. Az „akármilyen” jelző ugyan az előző MSZP–SZDSZ-világra sem vet éppen jó fényt, de nem ez a lényeg. Bizonyos értelemben hízelgő és felértékelő, hogy Magyarország Amerikában is téma lett. Szerettük, amikor első hivatalban lévő elnökként 1989-ben Budapestre jött az idősebb George Bush, noha valahogy sohasem emlegette a kampánybeszédeiben Kádárt, Grószt és Németh Miklóst. Tavaly viszont a szélesebb amerikai közvéleményben is feltűnést keltett a konzervatív médiasztárok, Tucker Carlson és Dennis Prager, valamint Trump minisztere, Jeff Sessions magyarországi útja. Az Orbán-kormányra a jobboldal modelljeként tekintenek.
Az amerikai belpolitikai vonatkozások persze lényegesebbek Washingtonban. A demokraták ugyanis tartanak Trumptól. Az a maroknyi republikánus képviselő, aki az előző elnök ellen szavazott az impeachment, a megbuktatását célzó közjogi felelősségre vonási eljárás során, megütötte a bokáját. Trump továbbra is uralja az amerikai jobboldalt, és ha visszatérésre készül, vele szemben mind a gyengélkedő Biden, mind pedig az alelnöki képességeit sem bizonyító Kamala Harris verhető ellenfélnek tűnik. Utóbbi poszton amúgy sincs magasan a mérce: ha Dan Quayle jó volt Bush alelnökének, Harris is megteszi – viszont Quayle legalább nem akart elnök lenni. Schumer javára legyen írva, hogy ő sem: egész életét a New York-i, majd a washingtoni törvényhozásban töltötte, a meggyőzésen alapuló folyosói lobbimunkával, akárcsak évtizedeken át előzőleg Biden is. Beérte a Capitoliummal: noha New York, az egyik vezető szövetségi állam rangidős szenátoraként régóta az amerikai politika fontos alakja, ügyvezető pozícióban nem volt – leszámítva a piszoár előtt töltött időt.
Guilt by association – ez a neve annak az érvelési hibának, amellyel Schumer Trumpot az Orbánra való hivatkozással akarta hitelteleníteni, épp a Capitolium ostromának évfordulóján. Morális alapon aligha tehette ezt. Magyarországon a Fidesz–KDNP pártszövetsége 2010-től három alkalommal kapott kétharmados felhatalmazást a kormányzásra a választóktól. Aki ezen változtatni akar, három hónap múlva újabb lehetőséget kap rá. A kialakult helyzetet eddig az ellenzéki szavazók is tudomásul vették. Az Egyesült Államokban mindez máshogy történt. A 2020-as elnökválasztás eredményét a republikánus szavazók kétharmada nem fogadta el; ez több tíz millió embert jelent. Csak a jéghegy csúcsa volt a Capitolium tavaly januári ostroma, amelynek évfordulóján Biden most Trump-ellenes tirádát tartott. Francis Fukuyama, akinél pedig kevés hűségesebb védelmezője van a liberális demokráciának – már három évtizede a liberalizmus győzelmét és ezzel a történelem végét hirdette – tavaly január nyomán akkor is keserűen mond most búcsút az amerikai demokráciaeszménynek, ha ezért Trumpot tartja felelősnek. „Amerika hitelessége a jó demokratikus gyakorlat fenntartásában cafatokra szakadt” – írja.
Szeretjük a mindig kemény Chuck Norrist a mozivásznon és Magyarország barátjaként is. De ez a másik Chuck – nem túl eredeti módon, papagájként lépve John McCain és Hillary Clinton nyomdokaiba – ezúttal olyan verbális bumerángot engedett el, amelyet valahol a Capitolium környékén szedhet össze. Csak vigyázzon, fejbe ne vágja!
Borítókép: Chuck Schumer (Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew)
