Szomszédainkkal a kapcsolatok rendezésére, a kölcsönös történelmi sérelmek feldolgozására törekszünk. Nemzeti érdekeinket helyezzük az előtérbe, de készen állunk a kompromisszumra is, mert elismerjük, hogy másoknak is lehetnek érdekei. Ebből az alapállásból kiindulva sikerült rendezni közös dolgainkat a szerbekkel, sokat javult a viszony a szlovákokkal, a helyzet javuló tendenciát mutat, de sok még a tennivaló a magyar–román kapcsolatok terén. Horvátországgal van ugyan néhány vitánk, de azokat úgy kezeljük és intézzük, ahogy az két, közel ezer éven keresztül szimbiózisban élő európai nemzettől elvárható.

Sajnos az ukrán féllel való viszony rendezése elsősorban nem rajtunk múlik, az alapvetően egy veszélyes geopolitikai játszma függvénye. Ha csak rajtunk múlna, biztosan megtalálnánk a megoldást, mert mi a kiszámítható és jó szomszédsági kapcsolatokban és a stabil Ukrajnában vagyunk érdekeltek. A visegrádi régió országaival összefogva formáljuk Közép-Európa jövőjét és arra törekszünk, hogy a régió tovább erősödjön, mint Európa egyik kulturális, szellemi és gazdasági központja. Érezzük magunkban az erőt, hogy az EU által magukat cserben hagyottnak érző nyugat-balkáni országoknak is irányt mutassunk, mert számunkra egyáltalán nem lehet közömbös, hogy mi történik a szomszédságunkban.

2010-et követően a magyar nemzetpolitikát is sikerült új alapokra helyezni, amire elsősorban azért volt szükség, mert a megelőző nyolc év baloldali vezetése rengeteg csalódást okozott és egyúttal ezen a területen is mély sebeket ejtett. Itt elég csupán a huszonhárommillió románnal való riogatásra vagy a 2004. december 5-i népszavazás nemzetárulással felérő kormányzati magatartására gondolni. Sikerült helyreállítani a bizalom és együttműködés légkörét és megvalósítani a nemzet határok feletti közjogi újraegyesítését. A tria­noni békediktátum kilencvenedik évfordulóján a külhoni magyarok lehetőséget kaptak arra, hogy megmaradva szülőföldjükön újra magyar állampolgárok lehessenek és abba is beleszólhassanak, hogy milyen irányba menjenek a dolgok az anyaországban.

A magyar kormány partnernek tekinti a külhoni reprezentatív magyar szervezeteket, párbeszédet folytat velük az őket érintő intézkedésekről. Nagyságrendileg sikerült emelni az identitás megőrzését támogató oktatási, kulturális, szociális és lelki élettel kapcsolatos támogatások összegét és új, korábban egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben kiemelt területek támogatása is megjelent. Ezek közé tartoznak a családokat és a gyermekvállalást, valamint a sporton keresztül való identitásmegőrzést célzó támogatási formák.

A gazdaságfejlesztési támogatások kettős célt szolgálnak. Hozzájárulnak a külhoni magyar közösségek gazdasági megerősödéséhez, ezáltal a nemzetpolitika fenntarthatóvá tételéhez, miközben az anyaországi gazdasági szereplőket is segíti abban, hogy fokozzák külpiaci tevékenységüket. A magyar gazdaságnak elementáris szüksége van arra, hogy akciórádiuszát Magyarország határain túlra is kiterjessze, ott kereskedelmi és befektetési partnerekre találjon. Ez a magyar gazdaság érdekeit szolgálja, hozzájárul az exporttevékenység fokozásához, a versenyképessége javításához. A határon túli magyarok lakta területek olyanok, ahol a magyar befektetőket szívesen látják és ahol számos eddig ki nem használt lehetőség található.

Ahhoz, hogy megőrizhessük az elmúlt évek eredményeit és azokat gyarapítani is legyen lehetőségünk, újból nemzeti összefogásra van szükség. Mivel immár a külhoni magyarok is részei a magyar nemzetnek, számukra sem lehet közömbös, hogy mi történik az anyaországban. Április 3-án minden határon belüli és határon túli szavazatra szükség lesz ahhoz, hogy a választások másnapján ne kelljen azzal szembesülnünk, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy Magyarország és a nemzet előre menjen és ne hátra!

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)

Borítókép: Fidesz kongresszus (Fotó: Havran Zoltán)