Hatvanöt éve, 1957. február 16-án, Budapesten hunyt el Reviczky Imre ezredes, egykori zászlóaljparancsnok, később Világ Igaza és posztumusz tábornok. Ma utcák viselik nevét Budapesten, valamint az izraeli Cfaat, Beet Shemes és Haifa városában.
Ha magunk elé képzeljük Reviczky Imrének a kommunista diktatúra alatti sorsát, elképedünk, mert egyre érthetetlenebb és megmagyarázhatatlanabb a vele szemben alkalmazott bánásmód. Rávilágít arra a jellemtelen, becstelen magatartásra, amely a nem létező internacionalizmus iránt elkötelezett bolsevik rendszert jellemezte.
Reviczky történelmi küldetésének legizgalmasabb és számára legveszélyesebb időszaka 1943 tavaszán kezdődött, amikor kinevezték az ötven munkásszázadot magában foglaló erdélyi X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj élére, és Nagybányára küldték.
Az előzményekről Deák István történész többek között ezt írta a História című folyóiratban 2010-ben (Tisztesség és becsület a II. világháborúban): „Amikor a front 1942 telén összeomlott – és katonák, munkaszolgálatosok egyaránt pusztultak el a Don-vidék fagyos pusztáin –, addigra mérsékelt politikusok közbenjárására a kormányzó emberségesebb honvédelmi minisztert nevezett ki, aki azt az utasítást adta a tisztjeinek, hogy a munkaszolgálatosokkal se bánjanak rosszabbul, mint a honvédekkel. Reviczky Imre alezredes kinevezése 1943-ban a 30–50 ezer munkaszolgálatosból álló X. erdélyi munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokává a kormány azon törekvéséből fakadt, hogy megakadályozza az előző év borzalmainak a megismétlődését.”
Reviczky az erdélyi munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokaként hozzávetőleg húszezer zsidó (magyar, román stb.) munkaszolgálatost mentett meg a deportálástól. Óriási hatást gyakorolt rá Horthy kormányzó 1944. október 15-i kiugrási kísérlettel kapcsolatos rádiószózata.
Az alezredes ennek szellemében azonnali, gyakorlati intézkedéseket foganatosított. Ezzel kapcsolatban később, az eseményeket átélő Schreier Géza volt munkaszolgálatos írta: „Az alezredes azt mondta, hogy őt a kormányzóra tett esküje kötelezi. Annak értelmében a neki alárendelt, de embertelen intézkedéssel kényszerített munkaszolgálatosok ettől a perctől kezdve mind szabad emberek.”