Az április 3-i választás esetleges elvesztésétől pánikbetegnek tűnő balos és sértett főművésznek vélhetőleg kiadták a kényszerkoalíció pártközpontjában az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos értelmezési ukázt, ami szerint a magyarországi választást kommunikálja úgy, mintha az a csúnya Putyin és a szép arcú Nyugat közötti döntésen múlna.
Alföldi szerint „nem bal- vagy jobboldal, hanem alapvető emberi értékek között kell majd választanunk”. Az én állításom ezzel szemben az, hogy a bal- és jobboldal között vannak alapvető és jól megkülönböztethető értékválasztási különbségek, ennek megfelelően tetszik vagy sem, de igenis a bal- és jobboldal között kell választanunk Alföldi pátoszos „emberi értékekre” való ködös hivatkozása helyett.
Alföldi videós fanyalgásának következő végtelenül átlátszó csúsztatása, amikor azt mondja: „Az nem megy, hogy elítélek mindenféle agressziót, de közben üzletelek vele.” Európa közepén, a Nyugat és a Kelet satujában azt szeretném kérdezni Alfölditől, hogy a második világháború lezárása óta a Kelettel és a Nyugattal is a kölcsönös érdek alapján gazdasági kapcsolatokat ápoló Oroszország háborús agresszióját miért akarja egyedül a mostani magyar kormány nyakába varrni, mikor a geopolitikai adottságoknak megfelelve a jelzett időszakban minden magyar kormány kötött rövid és hosszú távú energetikai és egyéb tárgyú együttműködési szerződéseket az oroszokkal, például a KGST keretében ugyanúgy, ahogyan azt megtette számtalan nyugati partnerével is?
Alföldi művész úr, ha már az „üzletelés” pejoratív hangsúlyozásával él, kérdezni szeretném, hogy a mindenkori demokráciák művész úr szerint vélhetően legjobbikának tartott Gyurcsány-érát vagy az azt megelőzően a Szovjetunió fenekéből ki sem látszó MSZMP-s, majd a jogutód MSZP-s kormányok üzletelését az oroszokkal miért nem tartja most ugyanezen az analógián haladva aggályosnak? Hornék, Gyurcsányék, Bajnaiék éppen annyira tudtak a mostani háború kirobbanásáról, mint Orbánék, ezért ne próbálja az Orbán-kabinetet azzal vádolni, hogy a mostani háború kirobbanása előtti több évtizedes időszakban az oroszokkal történt stratégiai szerződések megkötéséért kizárólag Orbánnak kellene térden állva bocsánatért esedeznie! És eszetlenül megszüntetnie velük minden jelenlegi és jövőre szóló együttműködést. Nem beszélve arról, hogy az oroszokkal szemben hangoztatott energetikai „üzletelgetés” nélkül Európa egésze, azon belül Magyarország is úgy vágná képen magát, ahogy az a nagykönyvben van megírva. Erre mi lenne a válasza a Nemzeti Színházból távozni kényszerült és ezt azóta is feldolgozni képtelen, sértett igazgatónak?
Végtelenül felháborít Alföldi művész úrnak az a kijelentése is, hogy „szerintem aközött kell majd választanunk, hogy a világnak azon részéhez szeretnénk tartozni, amelyik tárgyalással vagy megértéssel vagy odafigyeléssel próbálja kezelni a konfliktusait, vagy próbálja a demokráciát valóban komolyan gondolni […], vagy a világnak azon feléhez szeretnénk tartozni, ahol csupa furcsa pszichével rendelkező diktatórikus vezetők vannak”.
Alföldi úr! A „furcsa pszichéjű diktatórikus vezetőkről” inkább nem szeretnék vitát nyitni, mert az csupán az ön narratívája, amit tiszteletben tartok, de el nem fogadok. Annyit kérdezek csupán: ön szerint kik azok, akik a demokráciát valóban komolyan gondolják? Ha videós bejelentkezésében erre tekintettel lett volna szíves legalább néhány bekezdést szentelni az amerikai demokráciaexport vietnami, iraki, esetleg afganisztáni stb. ,,tárgyalással vagy megértéssel és odafigyeléssel kezelt” helyzeteire, akkor talán értelmezhető lenne hevenyészetten odadobott sejtetése. Alföldinek és a hozzá hasonló sértetteknek a kettős mércéje sajnos azóta fennáll, amióta a magasművészetükön túl világnézeti irányultságukkal is megajándékozgatnak bennünket, ostoba, tudatlan konzervatívokat.
Ki kell ábrándítanom Alföldit, nem az általa felvázoltak szerint kell választanunk április 3-án, hanem például aszerint, hogy ez az ország nem akar háborút, és hogy melyik az a politikai csoportosulás hazánkban, amelyiknek ezt jobban elhiszik a tisztelt választók. A magyar érdek a szomszédban dúló háború sajnálatos poklában is az, hogy a magyar emberek élhető mindennapjai a végsőkig biztosítva legyenek, bárhonnan érkezzen ahhoz az energia, valamint arról is véleményt fogunk szavazatunkkal nyilvánítani, hogy a saját hatalmáért elvtelenül hazánkat a nyugat hiénáinak kiszolgáló liberális-balos kényszerszövetség semmiképpen ne juthasson kormányzati pozícióba. Az lenne csak Magyarország igazán pusztító „háborúja”, aminek veszteségeit nem szeretnénk elszenvedni se elméletileg, se gyakorlatilag. Természetesen mindeközben a segítségre szorulóknak a támogatásáról sem feledkezhetünk meg.
Alföldit megnyugtatom, hogy a konzervatív oldal tagjai teszik a dolgukat, ellenben nem állnak félóránként a kamera elé, és tolják az arcunkba a humanitárius jóemberkedéseiket. Abban is biztos vagyok, ahogyan számomra, úgy a számukra is elég volt Alföldi művész úrból és a sok hozzá megszólalásig hasonló, választási ukázt teljesítőből. Már nem kell sokáig várnunk ennek többségi megerősítésére.
Soraim zárása után olvasom Alföldi művész úr legújabb, Mandineren szemlézett posztját, amiben előző videós bejelentkezését megfejelve Orbán Viktor békemeneten elhangzott beszédét próbálja maga mellé lehúzni a sárba, valamint azt a több százezer embert, akik megtisztelték a miniszterelnököt azzal, hogy hitet tettek mellette a patrióta, konzervatív és háborúmentes Magyarországért. Alföldi úr, ismétlem, ön csak egy nyavalygó, sértett bábu a baloldal kontra jobboldal stratégiai sakkjátszmájában, és folyton azt hiszi, hogy gyalogként egy lépéssel mattot adhat az ellenfelének. Ahhoz távlatos gondolkozás szükséges, nem pedig az önérdekű ,,leszek én még a Nemzeti igazgatója” reménye, mert ez motiválja az összes enervált és kormányellenes megszólalását.
A szerző színművész
Borítókép: Alföldi Róbert William Shakespeare III. Richárd című előadásának fotóspróbáján a budapesti Radnóti Színházban 2018. február 15-én. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
