A mostani, háborús körülmények között sem feledhetjük, hogy ezen a vidéken, Szabolcs, Szatmár és főként Bereg környékén két évtizeddel ezelőtt hatalmas elemi pusztítás zajlott le. Utólag a sajtó pontosan felsorolta, hogy Tarpán, Csarodán, Tákoson, Gulácson, Jándon, Vámosatyán és Gergelyiugornyán volt a legnagyobb pusztítás. A mindent elsöprő víz szinte pillanatokon belül milliárdos károkat okozott, az egyébként kellemes és békés szőke Tisza, mint az őrült törte át a gátot. Akkoriban éppenséggel az első Orbán-kormány intézte felső szinten az ország ügyeit.

Számos szakma fogott össze akkortájt a vízügytől az épülettervezésig, a pénzügytől az önkormányzatokig. Állami és magánemberek a kilátástalanság idején is arra törekedtek, hogy rendet teremtsenek a kormány irányításával és nem egyszer helyszíni, konkrét segítségével. A tájba illő tervek alapján végül mintegy hétszáz házat építettek újjá, 1500-at pedig helyreállítottak. Később milliárdokat költöttek az új gátrendszer, a beregi víztározó megépítésére is, amely egy esetleges nagy árvíz idején befogadja a hatalmas mennyiségű vizet, de később azt még öntözésre is fel lehet használni.

A központi államigazgatás és a helyi erők heroikus küzdelme ezer apróbb-nagyobb hétköznapi emléket hagyott maga után. Az Árpád kori templomáról Európa-szerte híres, hétszáz lelkes Csaroda községbe – ahol 2001 augusztusában kihelyezett kormányülés volt, majdan pedig az újjáépítési záróünnepség is lezajlott – máig is legendaként kering egy történt, amelyet a helybeliek egyhamar aligha fognak elfelejteni. Az árvízi szemle idején, amikor még a munka dandárját végezték, egy reggel gumicsizmás, árvízi öltözetű ember toppant be váratlanul abba a helyiségbe, ahol az irányítótörzs még éppen reggelizett. Az érkező nyomban meg is szólalt: „Jó reggelt, emberek! Mit csinálnak, szalonnáznak?” A válasz is rögtön elhangzott: „Szalonnázunk, miniszterelnök úr, magát is szívesen látjuk.”

Azt nem tudni, hogy a reggeli hogyan zárult, de az tény, hogy a helyszíni ellenőrzés, szervezkedés szinte egy percig sem szünetelt. Így juthattak el a résztvevők néhány év alatt a legfeljebb évtizedekként esedékes árvízi katasztrófa leküzdéséhez.

A Bereget most a vis maior újabb, nagyon súlyos esete sújtja, fenyegeti. A környéket már régről jól ismerő Orbán Viktor az elmúlt napokban is a helyszínen irányította az államigazgatás tevékenységét és ápolta a kapcsolatot a helyiekkel. Az ország főterén, a Kossuth téren elhangzott március 15-i beszédében a kormányfő azt mondta: „A mi érdekünk az, hogy ne legyünk gyalogáldozat valaki más háborújában. Ebben mi semmit se nyerhetünk, de mindent elveszíthetünk. Ebből a háborúból ki kell maradni.” Idővel ez a kijelentése is minden bizonnyal szállóige lesz.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Facebook)