Ne becsüljük alá a baloldali kevert koalíció, turmixteam szellemi, intellektuális képességeit, mert egészen biztosan kiókumlálták, hideg racionális szempontok alapján betájolták, milyen tulajdonságai, szimpátiái vannak annak a tipikus balos választópolgárnak, akit meg kell célozniuk. Emiatt aztán nagy valószínűséggel egyáltalán nem véletlenszerűek a közös baloldali miniszterelnök-jelölt megnyilvánulásai, mivel tudatosan próbálja megszólítani az üzeneteire fogékony embereket, aktivizálva őket az országgyűlési választásokra.

Kíséreljük meg tehát ezt a Homo baloldalicust, az ideális liberálbalos választó karakterét megrajzolni az eddigi kampánymegnyilvánulásaik alapján. Mindenekelőtt a szivárványkoalíció véleménye szerint nem szereti a rezsicsökkentést, sőt undorral utasítja el az ilyen megalázó állami könyöradományokat. Értelemszerűen hasonlóképpen viszonyul a nyugdíjemeléshez, nyugdíjprémiumhoz és a 13. havi nyugdíjhoz. Ezzel szemben kimondottan kultiválja, ha öntudatosan sokkal többet fizethet a gázért, villanyért, vízért, hisz a magasabb rezsi számára olyan lételem, mint halnak a tiszta víz. Mondani sem kell, ugyanígy elutasítással viseltetik mindenféle családtámogatással kapcsolatban. Nem szereti, ha a magánszféráját megzavarják olyan beavatkozással, mint a családi adókedvezmények, adó-visszatérítések különféle fajtái. Ha van családja, gyermekei, azért, ha nincsenek, akkor meg amiatt, mert felesleges pénzkidobásnak, urizáló luxusnak tartja az ilyen könnyelműsködést a költségvetési pénzekkel. Természetesen hasonló okokból ellenez eme potenciális baloldali szavazó minden más részrehajlást is a családosok javára. Rosszallja, hogy a többgyermekes édesanyák bármilyen felesleges szja-kedvezményben részesüljenek, sőt a négygyermekeseknek elengedjék a személyi jövedelemadójukat. A nagycsaládosoknak járó autóvásárlási kedvezményt, a fiatal házasoknak a gyermekvállalás fejében járó otthonteremtési támogatásokat szintén a sürgősen lomtárba küldendő elemek közé sorolja nevezett polgár.

Mindebből következik, hogy az alacsony adókhoz is kifejezetten ellenségesen áll hozzá. Szinte tűkön ülve várják ezek a hűséges, elkötelezett balos szimpatizánsok, hogy végre bevezessék a többkulcsos személyi jövedelemadót, s így középosztálybelinek minősülve olyan magas adósávba kerüljenek, amelynek értelmében mindenkinek jóval nagyobb summát kell majd leperkálnia az adóhatóság részére. Talán felesleges hangsúlyozni mindezek után, hogy a minimálbért is káros, kiiktatandó rekvizitumnak tartják.

Összefoglalva megállapítható: az öntudatos baloldali voksoló a korrumpálás egyik bűnös formájának érzi, ha jobb életkörülményekkel meg akarják ingatni ideológiai szilárdságát, ezért elítéli az effajta kormányzati próbálkozásokat. Ugyanilyen alapon a rosszabb anyagi körülmények között élő baloldali ideál már alig várja, hogy a támogatásokat kérvényeznie kelljen a mostani áldatlan állapotoknak végét szakítva, amikor megalázó módon alanyi jogon járnak a rászorulóknak a szociális juttatások. Az eszményi balos delikvens igazságérzete ágál ez ellen, miután nem tud együtt élni azzal az elviselhetetlen gondolattal, hogy egyes családtámogatási formákat az is megkaphat, aki jobban él nála, vagyis tehetősebb. Előbbiek­ből logikusan következik, hogy kifejezetten örömmel üdvözölné a fizetős egészségügyet.

Nem csupán az anyagiak számítanak az ideális liberálbalos honpolgár szemében. A kutyulékkoalíció pontosan felmérte, hogy mi kell a népnek más, úgymond eszmei tekintetben is. Nem lehet vitás: széles a spektruma annak, mi mindent, s ki mindenkit utál eme balpolgár.

Először is rühelli a fideszeseket, vagyis a jobboldaliakat, akiknek szerinte még egy keresztrejtvény megoldása is gondot okoz. De ugyanilyen okok mentén nem bírja és lenézi a nőket, akiknek szintén az értelmi képességeivel van súlyos gondja. A vidékiek is a bögyé­ben vannak jelzett ideális balosunknak, mivel részegesek és észbeli kapacitásuk hatalmas hiányokat mutat. Nem szenvedheti ezenkívül a nyugdíjasokat, akik túlnyomórészt mind fideszesek. A zsidókat és a cigányokat szintén nem hordja a szíve közepén a baloldali elit kiválasztottja. A fogyatékkal élő honfitársaink­ról sincs valami nagy véleménnyel a típusbaloldali szavazó. Ha valaki azt hiszi, hogy az LMBTQ-imádat jegyében legalább a melegeket komálja az optimális balos, akkor téved: figyeli, ki szerinte a meleg a rivális politikai alakulatban, illetve a kormányban, s kilátásba helyezi, hogy lerántja a leplet róluk. Mégis leginkább az építkezést, a polgári fejlődést gyűlöli – no persze a kirekesztés elleni harc, az antirasszizmus és a liberális demokrácia nevében. Végül, de nem utolsósorban a megbízhatatlan, fideszesszekér-toló határon túliakat sem szereti az eminens balos – már természetesen csak akkor, ha magyarok. Akkor viszont, ha illegális migránsokról van szó, természetesen imádattal viszonyul hozzájuk.

Irgalmatlanul nagyot téved azonban az, aki botor fővel azt hiszi, hogy ennek az optimális balpolgárnak nem lakozik szeretet a szívében. Szó sincs róla! Szereti például a fasisztákat és a kommunistákat, miként arra megnyugtató módon egyértelmű utalást is tett minden balosok kormányfőjelöltje. Egyenesen él-hal azután a közlekedési dugókban való hosszadalmas ücsörgésért, a Guinness-rekorder szemetes utcákért, mint amit végre a fővárosban lehet újólag élvezni a Tarlós-éra riasztó pedantériája után, s alig várja, hogy ha a nekik kedvesek hatalomra kerülnének, ismét a Gyurcsány-kormány idején megszokott borzalmas közbiztonságban lehessen része. Ezért is tölti el melegség a szívét, ha az övéi összeverekednek egymással, ahogy legutóbb a DK-s önkormányzati képviselő és a koalíciós képviselőjelölt tették Dobrev Klára EP-képviselő és hoppon maradt kormányfőjelölt-jelölt fórumán. Reméli, hogy ezek a jelenetek a jövőben sokasodni fognak – immáron talán a vágybeli baloldali kabinet ülésein is. Szereti továbbá, ha nincs megfelelő végzettségük a ballib politikusoknak, illetve ha hazudoznak róla. Odavan a gyönyörűségtől akkor is, ha nevezett balos politikusok hazudnak, majd letagadják a hazugságaikat és toronyórát lánccal ígéretei­ket. Ebből logikusan adódóan helyesli, ha a liberóbalos politikusokról kiderül, hogy korruptak voltak és pénzt fogadtak el, s repesve várja, hogy végre eladják kellő kenőpénz fejé­ben például azt a nagy hodályt is, amely ma Városházaként funkcionál valami érthetetlen okból. A legvégére hagytuk az egyik legfontosabbat: szereti a balos eszménypolgár, ha a zagyvalékkoalíciós politikusok bele akarnak sodorni bennünket felelőtlen nyilatkozataikkal a szomszédban dúló háborúba.

A balos turmixteam legfőbb gondja éppen az iméntiekből következik: hiába a fentebb számba vett rengeteg szép, progresszív tulajdonság, ha meglehetősen kevés ember felel meg ezen kényes kritériumoknak és attribútumoknak hazánkban. Olyannyira ritka az ilyen ideológiailag fejlett személy, hogy valójában csak egyvalakire illik rá teljesen a leírás, s ez jelentős mértékben lerontja a választási esélyeiket.

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Teknős Miklós)