Újra háború dúl Európában, miközben hírek vagy hírnek álcázott hazugságok, dezinformációk özöne áraszt el bennünket. Azt sem tudjuk, mi is történik valójában, egyáltalán kik harcolnak egymás ellen. Oroszok és ukránok vagy oroszok és amerikaiak, netán ez már a harmadik világháború előszobája. Csak remélni tudjuk, hogy minél hamarabb vége lesz a vérontásnak, győz a józan ész és újra béke lesz. Később majd lehet elemezni, gondolkodni, hogy mi is vezetett ide. Aztán meg kitalálni, hogyan lehet és kell majd élni ezután. Mert az a legfontosabb, hogy el tudjuk kerülni az újabb kataklizmát Európában és bárhol a Földön. De addig is van már néhány dolog, amit nem árt az eszünkbe vésni.
Az Európai Unió vezetése ismét tehetetlen szemlélője az eseményeknek. Mint válsághelyzetekben már oly sokszor, csupán erőtlen szóvirágok, elcsépelt nyilatkozatok születtek Brüsszelben. Az „Európai Egyesült Államok” hamis illúziója a szemünk előtt porlad szét. Csak a szuverén nemzetállamok szövetségeként lehet értelme az uniónak. Válsághelyzetekben ugyanis a végső döntést a nemzeti kormányok hozzák − mindegy, hogy egy vírus támad, az energiaárak szabadulnak el, vagy valódi háború dúl a határaink mentén. Mindezekre a fenyegetésekre csak erős, felkészült államok tudnak megfelelő választ adni. Persze csak akkor, ha olyan kormányaik vannak, amelyek képesek gyors döntéseket hozni, messzebbre nézni. A „több Európa” jelszava totálisan kiüresedett. Olyan napokat, heteket élünk, amikor a kérdések végképp leegyszerűsödnek. Háború vagy béke, fűtés vagy hideg, működő gazdaság vagy közeli csőd? Ezekre a kérdésekre a jó választ csak a nemzeti érdekeinket szem előtt tartó kormány adhatja meg. Mert Brüsszel, Berlin, Párizs (vagy régebben Moszkva) számára sosem a mi érdekeink voltak az elsődleges szempontok. Aki ma azt mondja Magyarországon, hogy legyünk még európaibb magyarok, adjuk át a döntési jogaink még nagyobb részét Brüsszelnek, az hazárdjátékot játszik. Olyan rulettet, amelynek tétjét mások teszik meg, de a mi jövőnk forog kockán. Szuverén magyar gazdaság, saját valuta, önálló és erős honvédség, okos külpolitika kell nekünk. Erre világít rá a maga brutalitásában ez a háború. Aminek ha vége is lesz, a tapasztalatai és következményei velünk maradnak. A döntés jogát most nem adhatjuk ki a kezünkből. Az a politikus, aki „Európai Egyesült Államokat” kínál nekünk, európai ügyészséggel, az euró gyors bevezetésével, közös európai gáz- és kőolajbeszerzéssel hiteget, az lejárt szavatosságú portékát árul. A történelem épp most mutatja meg a maga véres valóságában, hogy minden döntésünknek súlya van.