Mindeközben a politikai alvilág tagjai közül, nem kevesen, viselt dolgaik alól felmentve sétálhattak ki a tárgyalóteremből. A köznép pedig tehetetlen, hisz a honatyákat legalább négyévente le lehet cserélni, alkalmatlan, hatalmával visszaélő kormánytagot ki lehet tessékelni miniszteri székéből, de mit lehet kezdeni az elborult agyú, helyzetét és hatalmát félreértő bírókkal? Különösen akkor, ha a bírák etikai ügyeit vizsgáló testület is időnként – politikai értelemben – presszió alá kerül. A legmeghökkentőbb, hogy az elmúlt 12 évben éppen a politikai szerepét sajátosan értelmező ellenzéki politikai erőtér igyekezett megdolgozni a bírói testületeket. Ők és segédcsapataik, a külföldről pénzelt NGO-k voltak képesek (a regnáló hatalom orra előtt) „érzékenyíteni” jó néhány bírót – nem is beszélve a joghallgatókról –, ily módon megnyerni őket politikai céljaikhoz. S ha ez nem lenne elég, már ott tartunk, hogy egyes szervezetek arra szólítják föl a magyar szavazópolgárokat, hogy április 3-án az „igent” és a „nemet” együttesen jelöljék be, ezzel téve érvénytelenné a népszavazást. Akik pedig mindezt hirdetik, az Amnesty Magyarország és a Háttér Társaság. Beszédes elnevezések: „Amnesty”, vagyis törvények fölötti, és persze a „Háttér”-ből irányítottan.

A jogszabály szerint az ügyészség és a bíróság is köteles eljárást indítani olyan esetekben, amikor nyilvánvaló törvénytelenség jut a tudomásukra. Szóval itt a remek alkalom, hogy a bíróságok, amelyek illetékesnek érzik magukat, eljárjanak. A jelzett NGO-rendszerhez tartozók arra akarják rávenni a polgárokat, hogy előre megfontolt szándékkal kövessenek el üldözendő cselekményt, de legalábbis ne éljenek jogaikkal. Teszik ezt – mármint a háttérerők szervei – olyan ügyben, amikor a népszavazás a morális élet alapigazságait hangsúlyozza, és nem irányul senki ellen.

Egyes bírói döntést is befolyásoló erők nem véletlenül özönlik el mindmáig élhető világunkat. Könnyen lehet, és rövidesen bizonyságot nyer, létezik egy negyedik, vagy még inkább „valódi” hatalmi ág, melyet nem érdekelnek a választások eredményei, a parlamentek összetétele, a kormányok identitása vagy éppenséggel a jogszolgáltatás fórumainak tiszteletben tartása. Mert azt tesznek, amit akarnak. És mi, a többség csupán megszeppenve pislogunk, hogy akkor most mi a helyzet. Ki a választó és a választott? Hol a törvény, és ­miért vannak olyanok, akikre – úgy tűnik – nem vonatkoznak a szabályok? A jó ízlést, egyfajta úri modort már régen túllépett korunkban a minimum betartásának mégis fontos igazodási pontnak kell lennie. Például az, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, és csak az elkövetett cselekedetek képezhetik a bírói állásfoglalás tárgyát.

Amennyiben folytatódik a bírókat is magával rántani képes őrület, érdemes lenne elgondolkozni az úgynevezett „ügynöktörvény” megalkotásán. Az Egyesült Államokban, Izraelben és Írországban létező ügynöktörvény szabályozza a lobbizás és másféle érdekérvényesítés módozatait. A jogszabály kijelöli, milyen határok között és milyen átvilágított feltételek mellett történhet az akkreditált cégek működése. Mert bármit tenni – figyelmen kívül hagyva a törvényi tényállásokat – csak a káosz felé vezető úton lehet. Az érdekérvényesítés pedig csak a többség jogait erősítheti, a kisebbség érdekeinek tisztelete mellett. Nem lehet előbbre való a háttérből előmerészkedő érdekkörök igazsága a valódi emberi értékekkel szemben.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)