Magyarországon van egy rettentően hangos politikai kisebbség, amely négy éven át azt mantrázta, hogy „mi vagyunk a többség”. Aztán jött a hideg zuhany és a kijózanító, minden eddiginél nagyobb Fidesz-győzelem.
A baloldali politikusok számtalan módon próbálták megfejteni a vereség okait, először nevetséges módon az időjárást hibáztatták, aztán Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter rögtön Márki-Zay Péterre mutogatott, aki pedig – szokásához híven – Orbán Viktorra. Az egyszerű jobboldali szavazó kéjes mosollyal nézhette, hogyan próbálják megmagyarázni a bizonyítványukat azok a politikusok, akik fél nappal korábban még a Fidesz történelmi bukására tettek nagyobb összeget a nemzetközi fogadóirodákban. A legmegdöbbentőbb indoklás azonban nem a nagyot bukó elittől, hanem az ellenzéki szavazók soraiból érkezett. Balliberális honfitársaink ugyanis nem az összefogásban, de még csak nem is az elbénázott kampányban látták a megsemmisítő vereség okait, hanem új bűnbakot kiáltottak ki: a magyar népet, azon belül is a vidékieket.