Vannak emberek, akik állandóan azon mesterkednek, hogy megértsék, tanulmányozzák, kutassák a társadalmat. Ők nagyot csalódtak április 3-án, és most nem értik a vidéket. Aztán vannak olyan emberek vidéken, de sokan nagyvárosokban is, akik megélik a társadalmat, élik az életet, érzik a valóban lényeges dolgokat. Ők ünnepeltek a legutóbbi választáson. Utóbbiak közé tartozik a bölcs pásztorember és a nyíltszívű falusi fiatal is. Róluk fogok mesélni.
Jani bácsi egy pásztorember a csordaközösségünkben, melyet mi, nagyvázsonyi férfiak hívtunk életre közös jószágtartás céljából. Pásztorunk nem tagja egyetlen liberális elit kávéháznak sem, nem jár trendi helyekre; viszonylag ritkán használja a brainstorming, a releváns, a kompetens és a workshop kifejezéseket. Azt hiszem, hogy soha. Ő Jani bácsi, a pásztorember, aki nem tanult társadalomtudományt, de mégis sokkal jobban érti a társadalmat, mint a baloldal pesti társadalomtudósai, tanácsadói és politikusai. Sőt továbbmegyek: Jani bácsi bizonyos értelemben műveltebb, mint a Városliget szélén április 3-án döbbenten álló liberális egyetemisták, fővárosi ellenzéki fiatalok jó része.
Jani bácsi nem koptatta hat-nyolc-tíz évig a magát modernnek nevező világ egyetemi padjait, hallgatva rengeteg nagyon okos előadást a társadalomról. De ismer minden füvet a legelőn (melyik mire jó). Tudja, hogyan kell világra segíteni egy kisborjút. Ismeri a mezők vadjait, madarait, a faragások, motívumok világát, a bőrkikészítés tudományát. A konyhaművészet a kisujjában van, emellett faluja kortárs közösségének tagja, aktív szereplője egy karitatív szervezetnek, havonta elmegy egy neves fürdőbe, és tud beszélgetni az emberekkel (de tud hallgatni is), olvassa a megszokott sajtóját, rendszeres résztvevője bemutatóknak, hagyományőrző programoknak, hallgatója az ottani előadásoknak. Jani bácsiban azt szeretem a legjobban, hogy soha nem oktat ki, pedig hatalmas a teremtett világról megismert tudása, de azt úgy tudja elmondani, hogy soha nem leereszkedő vagy gőgös.