Mese a bölcs pásztoremberről és a nyíltszívű falusi fiatalról

Vannak emberek, akik állandóan azon mesterkednek, hogy megértsék, tanulmányozzák, kutassák a társadalmat. Ők nagyot csalódtak április 3-án, és most nem értik a vidéket. Aztán vannak olyan emberek vidéken, de sokan nagyvárosokban is, akik megélik a társadalmat, élik az életet, érzik a valóban lényeges dolgokat. Ők ünnepeltek a legutóbbi választáson. Utóbbiak közé tartozik a bölcs pásztorember és a nyíltszívű falusi fiatal is. Róluk fogok mesélni.

Jani bácsi egy pásztorember a csordaközösségünkben, melyet mi, nagyvázsonyi férfiak hívtunk életre közös jószágtartás céljából. Pásztorunk nem tagja egyetlen liberális elit kávéháznak sem, nem jár trendi helyekre; viszonylag ritkán használja a brainstorming, a releváns, a kompetens és a workshop kifejezéseket. Azt hiszem, hogy soha. Ő Jani bácsi, a pásztorember, aki nem tanult társadalomtudományt, de mégis sokkal jobban érti a társadalmat, mint a baloldal pesti társadalomtudósai, tanácsadói és politikusai. Sőt továbbmegyek: Jani bácsi bizonyos értelemben műveltebb, mint a Városliget szélén április 3-án döbbenten álló liberális egyetemisták, fővárosi ellenzéki fiatalok jó része.

Jani bácsi nem koptatta hat-nyolc-tíz évig a magát modernnek nevező világ egyetemi padjait, hallgatva rengeteg nagyon okos előadást a társadalomról. De ismer minden füvet a legelőn (melyik mire jó). Tudja, hogyan kell világra segíteni egy kisborjút. Ismeri a mezők vadjait, madarait, a faragások, motívumok világát, a bőrkikészítés tudományát. A konyhaművészet a kisujjában van, emellett faluja kortárs közösségének tagja, aktív szereplője egy karitatív szervezetnek, havonta elmegy egy neves fürdőbe, és tud beszélgetni az emberekkel (de tud hallgatni is), olvassa a megszokott sajtóját, rendszeres résztvevője bemutatóknak, hagyományőrző programoknak, hallgatója az ottani előadásoknak. Jani bácsiban azt szeretem a legjobban, hogy soha nem oktat ki, pedig hatalmas a teremtett világról megismert tudása, de azt úgy tudja elmondani, hogy soha nem leereszkedő vagy gőgös.

A közvetlen kollégáim átlagéletkora pár tized híján nincs harminc év, az intézményeink vezetőivel együtt is alig több mint harmincöt esztendő. Ők tehát falusi fiatalok egy közel kétezer fős községben. Közvetlen kollégáim közül kettőnek van diplomája, ötnek szakmája. Nem tanultak szociológiát, politológiát, médiatudományt. Viszont hallgatok rájuk sok kérdésben. Hallgatok rájuk, mert mindegyik amúgy ezermester: a burkolástól a laptopmegbütykölésen át a szalvéta ízléses összehajtásáig annyi mindenhez értenek, hogy néha csak ámulok. Hallgatok rájuk, mert látom, hogy sok mindent tudnak a világról (van okostelefonjuk, bármelyik oldalt meg tudják nyitni, bármily meglepő is ez az „ötkerben”).

Gyakran megdöbbenek, hogy milyen jó megfigyelők, néha úgy érzem, egy kis mikroszkóp is van a fejükben. Valószínű, hogy ők sokkal sokoldalúbb emberek, mint az ellenzéki eredményvárón picsogó momentumos egyetemisták. A legfontosabb „képességük”, hogy tele vannak jószívűséggel, szorgalommal, és reálisak tudnak lenni. Konkrét terveik, elképzeléseik, vágyaik vannak, és ami legalább ennyire fontos: a sok-sok falusi Jani bácsinak köszönhetően józan paraszti ésszel látják és értelmezik a világot. Bár nem tanítanak egyetemeken, de mégis, diplomákkal a zsebemben is sokat tanulok tőlük nap mint nap.

A Momentum Donáth Annája kezd valamit kapiskálni, de már rosszul indít a Bocsánatot kérek című pamfletjében, amelyet április 3-a után fogalmazott meg. Idézzük őt! „Nem elég azzal elintézni, hogy a városokban informáltabbak az emberek, míg a »vidékre« nem jutnak el az információk.” A momentumos vezérhölgy úgy kér bocsánatot, hogy elkényeztetett fővárosi világából kapásból belerúg a vidékbe. Mondjuk még mindig elegánsabban teszi, mint a szélsőliberális Csáki Judit és a hozzá hasonlók, akik rettentő és tahó módon nyilvánulnak meg a kisvárosok, falvak világáról.

Falun – bármilyen hihetetlen! – minden tévécsatorna, hírforrás elérhető, még az RTL Klub is. Él itt vállalkozó, cégtulajdonos, gazda, mérnök, egyéb értelmiségi, kereskedő, szolgáltató, mesterember, melós, közmunkás. Majdnem mindenkinek van autója, eljár a Balatonra, moziba, szórakozóhelyre, sokan színházba, majd mindenki nyaralni, sokan a tengerhez, és sokan télen is üdülnek, síelnek. Jó páran dolgoztak Nyugaton több évet. Nem nyafogtak, hazajöttek, házat vettek, építettek vagy a nagyszülői örökséget átépítették, többen fő- vagy mellékjövedelmet termelő vállalkozást indítottak. Életcéljuk van. Nem megérteni akarják a társadalmat, hanem megérteni a teremtett világot és megtalálni benne a helyüket. Valahogy úgy, ahogy Tamási Áron fogalmazza meg, „hogy otthon legyünk benne”. Persze vidéken is vannak szellemi vagy egyéb értelemben igénytelen emberek. De megkockáztatom, közel nem olyan arányban, mint az elmagányosító városi lakótelepek világában.

Liberális értelmiségiek, társadalomtudósok, „zseniális” egyetemi oktatók és meg nem értett „muciológus” egyetemisták! Milyen képzés folyik a liberális szociológia tanszékeken, ha nem értitek a magyar társadalmat? Ha egy pásztor így végezné a szolgálatát, ha egy falusi fiatal így végezné a munkáját, hamar szétszéledne a nyáj, illetve senki nem venné őt komolyan.

Ha „lementek” vidékre „megérteni” a vidéket, így, ahogy olvasom a neten a donáthannákat, hát még a lekezelő, liberálnáci véleményeket, inkább ne tegyétek. Abból így, ezzel a hozzáállással sok jó nem sül ki, higgyétek el. A falusi fiatalok távolról megérzik, ha valaki nem őszinte, ha „lemegy megérteni” őket. Fővárosi felsőbbrendűséggel nem lehet közel kerülni hozzájuk, főleg nem a szívükhöz. Ahhoz megjátszástól mentes őszinteség, mesterkéltséget nyomokban sem tartalmazó nyíltság, érdek nélküli szeretet kell.

A Jani bácsikat sem érdemes lekezelni, mert a pásztorok úgy tudnak elküldeni a francba benneteket, hogy már alig várjátok, mikor indulhattok vissza szójalattés világotokba. Viszont ha rájöttök a vidék titkára, jól is járhattok. Az egyik titkot elárulom: a buli jó dolog, a haverok szintén; a barátság még jobb dolog; a szerelem pedig fantasztikus érzés. De a buli, a haverok, a barátság és a szerelem felett van valami. Egy természetes kapcsolat, a vidék lelkisége. Ha ezt megértitek, megértitek a vidéket. Igaz, ha ezt megértettétek, képtelenek lesztek ugyanoda szavazni, ahova eddig tettétek. Onnantól kezdve értitek, amit a kormánypárt vezetője (is) ért és képvisel.