Ekkor jött el az a kegyelmi pillanat és egyben állapot, amikor felmerült, hogy akár én is kiszállhatnék a „közösségi” oldalról, már amennyiben ennek az egésznek köze van bármiféle közösséghez. Mit is veszíthetnék ezzel a gesztussal? Mondjuk tényleg falun élek, így aztán valóban nem engedhetem meg magamnak, hogy életvitelszerűen szaladgáljak különféle művészeti eseményekre, jó, ha a Boschra majd „feljutok”, mert róla hallottam a kultúrban, hogy ő találta fel a mosógépet, viszont a Facebookon ez ügyben is kitárul a világ. Elesnék továbbá számtalan vicces történettől, a határokon túli barátaim mindennapjaitól, a bárhol élő barátaim halálhírétől és rengeteg macskától. Ezek azért elég érzékeny veszteségek. És azt sem mondhatom, hogy cserébe rengeteg időt kapnék, mert nem használom túl a felületet. De lehet, hogy igen. Helyette inkább a papírra nyomtatott betűk felé fordulok, vissza tehát a könyvekhez.
Lám, az elmúlt napokban is így történt, ráadásul dupla élvezettel, mivel szeretek párhuzamosan olvasni. Shunmyo Masuno Nyugalom című könyve került sorra és Rod Drehertől a Hazugság nélkül élni. Shunmyo Masuno egy négyszázötven éves zen buddhista templom vezető papja, zenkerttervező, nyugati egyetemeken pallérozódott keleti elme. Rod Dreher a The American Conservative főszerkesztője. Előbbitől többek között az egyszerű élet művészetét próbálom elsajátítani (na, messze még a hajnal) utóbbitól, szintén többek között a keresztény másként gondolkodók kézikönyvéből meg azt, hogy a rombolás, az eltörlés kultúrájának apokaliptikus világában miként kerüljem el a rám törő kétségbeesést és az ebből következő főbűnök egyikét, a jóra való restséget (nos, ez sem könnyű kenyér).
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!