Miközben nagyszerű sportesemények zajlanak Európában, így hazánkban is, valamint nyári vakációnkat tervezgetjük, a demens amerikai elnök és háború után ácsingózó külügyminisztere (Antony Blinken), valamint hadügyminisztere (Lloyd Austin) mindent megtesz azért, hogy ne legyenek béketárgyalások. Zsinóron rángatott kedvencük Kijevben garancia arra, hogy a felek még csak le se ülhessenek egymással a tárgyalóasztalhoz.

Az oroszok a győzelem napját ünnepelték május 9-én; ez alkalommal az orosz elnök ismét rámutatott a jelenleg zajló fegyveres konfrontáció elkerülhetetlen mivoltára és arra, hogy valójában kik szították a konfliktust. Putyin beszéde hangsúlyozta, hogy ez immár egy honvédő háború, amely hasonlít a nácik elleni honvédő háborúhoz. Csak ezúttal nem a németek, hanem az amerikaiak állnak a másik oldalon.

Lehet ezekkel a mondatokkal vitatkozni, de Biden elnök egyre erősíti nemzetközi elemzőkben azt a konklúziót, hogy ez az ő háborúja is. Semmiképpen sem akar kimaradni belőle. Sőt, a zavarodott és hamisan érvelő amerikai elnök naponta fokozza a háborús retorikát, amelyet konkrét cselekedetekkel is alátámaszt. A Moszkvában zajló győzelmi ünnepség napján ugyanis aláírta az Ukrajnára vonatkozó kölcsönbérleti jogszabályt, amely egy 1941-es rendhagyó háborús helyzet újjáélesztése. A törvény (angolul Lend-Lease Act), avagy teljes hivatalos nevén An Act to Promote the Defense of the United States, valójában fából vaskarika, hiszen itt egy percig sem az Egyesült Államok védelméről van szó. Az 1941-ben fogant jogszabály ugyanis lehetővé teszi az USA-nak fegyverek, hadianyagok és egyéb termékek korlátlan szállítását szövetségesei számára, lényegében ellentételezés, azaz fizetés nélkül. Mindezt az amerikai adófizetők kontójára.

A második világháborúban mindez elsősorban Nagy-Britanniát segítette nagy mennyiségű fegyverhez jutni, de később a Szovjetuniót is, valamint Franciaországot és Kínát. Ezáltal az USA végképp feladta rátarti, de pacifista külpolitikáját, ami korábban jellemző volt rá. Biden és vezérkara hasonlóképpen a háború mellett döntött. Rájöttek, hogy lényegében csak a háborús retorika, valamint az abortusz melletti szélsőséges kampány lehet az a maradék eszköz a kezükben, amely az amerikai gazdaság hanyatlásáról és a kognitív szempontból gyakran összevissza zagyváló és botladozó elnök gyér teljesítményéről eltereli a figyelmet. Az eredeti háborús kölcsönbérleti törvényt is egy demokrata elnök (Franklin Delano Roosevelt) írta alá, amely 1945 szeptemberéig maradt hatályban. Úgy tűnik, a demokraták szeretnek háborúzni.

A kölcsönbérleti törvény és az annak alapján meginduló hatalmas volumenű szállítások nagyban segítették a szövetségesek háborús esélyeit. Az Egyesült Államok elsőként a a hitleri Németországgal egyedül szemben álló Nagy-Britanniát segítette. Később az Egyesült Államok Franciaországra, Kínára és a Szovjetunióra is kiterjesztette ingyenes fegyverszállításait. Most, 81 évvel később éppen Ukrajnára alkalmazták a korábbi jogszabályt.

A program keretében 1941 és 1945 között mintegy ötvenmilliárd dollár értékű fegyvert és árut szállítottak a hadszíntérre. Ez az összeg az Egyesült Államok összes második világháborús kiadásainak a 17 százalékát tette ki. Ebből 31 milliárd értékű szállítmány jutott Nagy-Britanniának, 11 milliárd a Szovjetuniónak, hárommilliárd Franciaországnak és közel kétmilliárd Kínának. Az a Szovjetunió is kapott tehát amerikai segítséget, amely kommunista diktatúra volt, szemben a mostani Oroszországgal, amely cinikus vélekedéssel is csak erős kézzel irányított népképviseleti demokráciának nevezhető.

Ami valószínűsíthető, hogy a patrióta nemzetek mindenáron meg fogják védeni magukat a nemzetközi agresszió ellen. Ne legyenek illúzióink afelől, hogy Oroszország is ezt fogja tenni. Mindeközben az amerikai elnök és stábja a nagy nyilvánosság előtt azzal dicsekszik, hogy az Egyesült Államok időről időre hatékonyan közreműködik orosz tábornokok meggyilkolásában, illetve hogy a Moszkva cirkáló elsüllyesztésében is szerepet játszott az amerikai hírszerzés. Mindez direkt provokáció és felelőtlen magatartás, amely a harmadik világháború előszobájába történő belépést jelentheti. Ez a gőgös kérkedés az amerikai hírszerzés mélyreható közbenjárásával csökkenti az ukrán erők képességeinek elismertségét. Megmagyarázhatatlan, hogy miért veri a mellét az amerikai katonai hírszerzés e tekintetben. Ugyanakkor mindez csak megerősíti Putyin elnök érvelését az amerikaiak háborús félként történő kezelésére vonatkozólag, amely kommunikáció egyúttal áldozatként tünteti fel Oroszországot. Putyin és Lavrov már egy ideje azt állítja, hogy Oroszország a gonosz nyugati szövetségesek támadása alatt áll. Mi értelme van tehát ennek a melldöngetésnek, amit Bidenék folytatnak?

Legutóbbi lengyelországi látogatása alkalmával az amerikai kongresszus vezető képviselője, Nancy Pelosi gyakorlatilag vállalta Amerika aktív szerepét ebben a háborúban. Kijelentette, hogy ez Amerika háborúja is, és mindvégig az ukránok mellett maradnak, egészen a győzelem pillanatáig. Egy másik demokrata kongresszusi képviselő, Jason Crow Kijevben szintén rákontrázott Pelosi szavaira: „Az Amerikai Egyesült Államok azért tenyerelt bele ebbe a konfliktusba, hogy megnyerje azt.”

Az amerikai kormány szinte minden megnyilvánulása a háborúban való részvételt és a végső győzelmet sulykolja. Putyin pedig azt válaszolja, hogy a Nyugat jelenleg neonácikat támogat Ukrajnában, amely kísértetiesen hasonlít az oroszok nácik ellen folytatott küzdelmére a második világháborúban. Ami rendkívül aggasztó, hogy a demokraták szintén elkötelezettek a háború kiszélesítésében és a végsőkig akarják feszíteni a húrt. Márpedig ez atomháborút hozhat magával.

Az amerikai elnök meg se próbál kommunikálni az orosz vezetéssel. Összehasonlításul érdemes emlékezni arra, hogy Kennedy elnök folyamatosan kapcsolatban állt a szovjet vezetéssel 1962-ben, a kubai rakétabázisok betelepítése alatt, miközben a nukleáris háború lehetőségét is kilátásba helyezte. Jómagam magyar–amerikai állampolgárként mélységesen szégyellem, hogy második hazám a demokrata vezetés alatt idáig süllyedt. Mentségemre legyen mondva, hogy nem rájuk szavaztam. A NATO európai tagállamai valamivel visszafogottabbak a kardcsörtetésben, nem feltétlenül kívánják Oroszország teljes pusztulását. Kijelenthető, hogy Biden és a jelenlegi amerikai vezetés agresszív politikát folytat a háborút illetően. Az európai térfélen talán csak maga az ukrán elnök és közvetlen beosztottai azok, akik harci kutyaként viselkednek. Zelenszkij a minap már a Krím visszafoglalásáról ábrándozott. Ambiciózus porkoláb ez a színész, akit az Egyesült Államok a keblére ölel. Az amerikai cowboymentalitásnak és a krakéler ukrán vezetőknek köszönhetően a béke esélye tehát egyelőre hiú ábránd.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Egy ukrán férfi megy egy megsemmisült orosz páncélozott harci jármű roncsa előtt a Kijevtől mintegy négyszáz kilométerre délnyugatra fekvő Trosztyanecben 2022. március 28-án (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)