idezojelek

Az igazi férfi és az igazi nő

Portland oktatási intézményeiben a fiúmosdókban is tampont kell elhelyezni.

Cikk kép: undefined
érzékenyítésmosdóLMBTQ 2022. 05. 11. 8:10

Egy kedves pszichológus ismerősömmel néhány nappal ezelőtt a házasságról beszélgettünk. Igaz, nem sok, de mindkettőnknek van tapasztalata e téren, így abban rögtön megegyeztünk: ahhoz, hogy két ember között a kapcsolat harmonikus maradjon, és ezt hosszú távon is fent lehessen tartani, mindkét félnek szűnni nem akaró vágya kell hogy legyen az együtt maradásra és a boldogságra való törekvés.

Sok minden szóba került, például hogy külön szabályrendszereink vannak, hogy nemcsak szerelmesek, hanem barátok, cinkos- és harcostársak is vagyunk, s ha kell, bonthatatlan egységként képviseljük azt a maroknyi, ám annál értékesebb közösséget, amit úgy hívunk: család. Ebben a közösségben pedig mindenkinek megvannak a feladatai, s hogy ezek miképpen alakulnak és változnak, az valóban csupán két ember közös döntése lehet.

Vegyük most a klasszikus példát, vagyis hogy egy férfi és egy nő él együtt, akik gyermekeket vállalnak, akiket anya dédelget a szíve alatt, majd később ő is hozza őket világra. S ahogy nőnek a gyerekek és megy az élet a maga útján, a feladataink egyre nehezebbek lesznek, a határaink pedig egyre inkább elmosódni látszanak: vajon attól lesz valaki „jó” anya, ha patika a lakás és a gyerekek brokkolin és C-vitaminon élnek? Ha anya dolgozik a gyerekek mellett, akkor nem törődik a családjával és elférfiasodott? Ha apa pelenkázza és eteti a babát, sőt még el is mosogat, akkor papucs és férfiatlan? Hogyan őrizze meg a nőiességét vagy a férfiasságát az ember egy házasságban, amikor a hosszú, társas kapcsolatok működőképessége és tartóssága valahol az önfeladás képességénél kezdődik? Egyáltalán, milyen egy „igazi” nő és milyen az „igazi” férfi?

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ilyen és ehhez hasonló dilemmák minden mai modern kapcsolatnak a szerves részei, és talán egy élethosszig tartó együttélés minden szakaszában előkerülnek újra és újra, ahogyan a kihívások is változnak, szinte halálunkig.

Ezek a dilemmák kavarogtak a fejemben, amikor megláttam a következő hírt: Portland oktatási intézményeiben a fiúmosdókban is kötelező lesz tampont elhelyezni. Igen, jól olvasták. Oregon kormányzója, Kate Brown még 2021-ben írta alá az úgynevezett menstruációs méltóság törvényét, amely minden iskolának előírja, hogy menstruációs tisztasági eszközöket helyezzenek el a mellékhelyiségekben, használati utasítással együtt. A Portlandi Közoktatási Szervezet (PPS) közleménye szerint a 2022–23-as évre ezek a termékek „minden mosdóban (férfi, női, all gender) elérhetők lesznek az összes PPS-épületben, ahol oktatás zajlik”.

Ugyanezen program részeként a 12. évfolyamig bezárólag minden diáknak részt kell vennie egy „menstruációs méltóság” nevű oktatáson, aminek négy alappilléreként a „magánélet, inkluzivitás, hozzáférés és oktatás” címszavakat határozták meg.

Az utóbbi időben elég sok (főként ellenzéki) fórumon zajlott vita arról itthon, hogy vajon van-e létjogosultsága a gyermekvédelmi népszavazásnak, hiszen itthon senki nem akar átműttetni egyetlen gyermeket sem, és az LMBTQ-lobbi nem terjeszt semmilyen propagandát sem az óvodákban, sem az oktatási intézményekben. Ezzel egyébként tudnék vitatkozni, de tény és való: a „haladó” nyugati országokhoz képest Magyarország ma még a béke szigete, ahol egyelőre nem kell felvérteznie magát egyetlen szülőnek sem a gyermekét érő szexuális átnevelés ellen.

Hiszen mi ez, ha nem a küszöb alatt átcsúszó befolyásolás? Csak képzeljék el a szituá­ciót, amikor 6–12 éves fiuk hazaér az iskolából és felteszi a kérdést: Anya, miért van tampon a vécében, mire használjam? Létezik erre normális válasz? Egy ennyi idős gyereknek a saját, biológiai nemével kapcsolatban felmerülő kérdéseire is nehéz a saját nyelvén, érthetően és úgy válaszolni, hogy értse és tudja, mi miért történik a testével. Hogy tisztában legyen azzal, milyen a jó és rossz érintés, hogy hogyan mondjon nemet, ha úgy érzi, valami nem komfortos számára, és hosszan lehetne még folytatni a sort a témában. Olyannyira nehéz életszakaszról és témáról van szó, hogy ezzel a pszichológiának is külön ága foglalkozik. Ennek az érzékeny időszaknak a (kora) kamaszkori közepébe vág bele a haladó szellemű Nyugat és a „mindenkinek joga van mindenhez” elv maroknyi képviselője egy tampon­automatát, végképp elmosva ezzel a normalitás határait már gyermekkorban.

Ennek a kicsi, ám annál erőszakosabb és hangosabb kisebbségnek a tyúkszemére lépett rá a szerencsétlen J. K. Rowling is annak idején, le merte írni ugyanis a Twitteren, hogy a nők menstruálnak. Ekkor rázúdult a teljes liberális népharag, élen azzal a Daniel Radcliffe-fel, akinek szinte szó szerint aranyat érő karakterét, Harry Pottert ő maga teremtette meg.

De nem áll meg a világ ennél, egy skó­ciai egyetemen azt tanítják az orvostanhallgatóknak, hogyan segítsék azokat a vajúdó embereket, akiknek vannak férfi-nemiszerveik is. Sőt, a The Practising Midwife nevű magazin egy korábbi címlapján, egy transz férfi a kezében tartja kisbabáját, és még összeköti őket a köldökzsinór. A fotón a férfi magasba emeli az öklét, az alkarján pedig egy szivárványtetoválás látható. A magazinban egy átfogó beszélgetés is olvasható, melyben igyekeznek rávilágítani arra, hogy a transzmaszkulin anyaságot és az anyasági ellátást befogadóbbá kell tenni.

Kérdem én: miért nekem kéne idomulnom a kisebbséghez, hovatovább miért kell kiképeznem ugyanígy a gyerekeimet is? És ha már házasság és szerepek: a férfiak egy része a mai napig (kis túlzással) meginog férfiasságában attól, ha például házimunkát kell végeznie – vajon hogyan éreznék magukat egy szülés után?

Visszatérve Rowlingra, annak idején próbálta megvédeni magát, és hosszú posztjában igen pontosan fogalmazta meg, mi is a probléma veleje: „… Azért aggódom a transzmozgalom új vonulatai miatt, mert féltem a szólás­szabadságot, és aggódom amiatt, hogy túl sok fiatal lány dönt a nemváltás mellett. Nem vagyok biztos abban, hogy ők valóban mindannyian transzneműek, inkább azt feltételezem, hogy más pszichés okokból hoznak visszafordíthatatlan testi változásokkal járó döntéseket.”

A probléma valóban az, hogy ezek a szexuális tartalmak, oktatóvideók, ingerek pontosan abban a korban érik a fiatalabb generációkat, amikor még azzal sincsenek tisztában, hogy a saját biológiai nemüknek mik a sajátosságai, mire, hogyan reagálnak, mi az, ami számukra kényelmes és biztonságos, és egyáltalán, mi az, aminek a saját életükben már eljött az ideje. Azt hiszem, ebben a legautentikusabb személy, akitől egy gyermek tanácsot kérhet, az édesanyja vagy az édesapja, de legalábbis az, akinek a szárnyai alatt nevelkedik, és akibe maximális bizalmát helyezi – legyen szó bármilyen problémáról vagy kérdésről, ami ezzel kapcsolatban benne felmerülhet. Semmiképpen sem egy LMBTQ-embereket képviselő civil szervezet valamely tagja, aki óvodásnyelven tart gyorstalpalót gendertanokból.

S hogy ennek a veszélye fenyegeti-e Magyarországot? Igen. Aki azt gondolja, hogy mindez szélsőség, ami hozzánk úgysem ér el és csak az aktuális kormány találta ki, hogy riogasson minket, súlyosan téved, ezt a fenti példák is igazolják. Sőt az ilyen típusú befolyásolás már beszivárgott hozzánk a Netflixen, a különböző filmeken és sorozatokon keresztül, anélkül, hogy tisztában lennénk vele, valójában mi is a pontos cél. Gondoljanak csak bele: miért ne nevelhetném anélkül a „másság” tiszteletére a gyermekemet, hogy fiú létére tampont adok a kezébe? Miért ne élhetnének átlagos életet a homoszexuálisok Magyarországon (is), ha nem tesszük kötelezővé a Pride-on való részvételt? Ezeknek semmi közük nincs egymáshoz, csak színtiszta manipuláció, védelmet pedig például az jelenthet nekik, hogy a kormány alaptörvénybe foglalta: az anya nő, az apa férfi.

Egyébként abban is szinte biztos vagyok: J. K. Rowlingnak lassan jobb helye van közöttük, mint a „normális” világban.

A szerző újságíró

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pexels)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Hatszáz napnyi gyötrelem

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.