idezojelek

Az igazi férfi és az igazi nő

Portland oktatási intézményeiben a fiúmosdókban is tampont kell elhelyezni.

Cikk kép: undefined
érzékenyítésmosdóLMBTQ 2022. 05. 11. 8:10

Egy kedves pszichológus ismerősömmel néhány nappal ezelőtt a házasságról beszélgettünk. Igaz, nem sok, de mindkettőnknek van tapasztalata e téren, így abban rögtön megegyeztünk: ahhoz, hogy két ember között a kapcsolat harmonikus maradjon, és ezt hosszú távon is fent lehessen tartani, mindkét félnek szűnni nem akaró vágya kell hogy legyen az együtt maradásra és a boldogságra való törekvés.

Sok minden szóba került, például hogy külön szabályrendszereink vannak, hogy nemcsak szerelmesek, hanem barátok, cinkos- és harcostársak is vagyunk, s ha kell, bonthatatlan egységként képviseljük azt a maroknyi, ám annál értékesebb közösséget, amit úgy hívunk: család. Ebben a közösségben pedig mindenkinek megvannak a feladatai, s hogy ezek miképpen alakulnak és változnak, az valóban csupán két ember közös döntése lehet.

Vegyük most a klasszikus példát, vagyis hogy egy férfi és egy nő él együtt, akik gyermekeket vállalnak, akiket anya dédelget a szíve alatt, majd később ő is hozza őket világra. S ahogy nőnek a gyerekek és megy az élet a maga útján, a feladataink egyre nehezebbek lesznek, a határaink pedig egyre inkább elmosódni látszanak: vajon attól lesz valaki „jó” anya, ha patika a lakás és a gyerekek brokkolin és C-vitaminon élnek? Ha anya dolgozik a gyerekek mellett, akkor nem törődik a családjával és elférfiasodott? Ha apa pelenkázza és eteti a babát, sőt még el is mosogat, akkor papucs és férfiatlan? Hogyan őrizze meg a nőiességét vagy a férfiasságát az ember egy házasságban, amikor a hosszú, társas kapcsolatok működőképessége és tartóssága valahol az önfeladás képességénél kezdődik? Egyáltalán, milyen egy „igazi” nő és milyen az „igazi” férfi?

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ilyen és ehhez hasonló dilemmák minden mai modern kapcsolatnak a szerves részei, és talán egy élethosszig tartó együttélés minden szakaszában előkerülnek újra és újra, ahogyan a kihívások is változnak, szinte halálunkig.

Ezek a dilemmák kavarogtak a fejemben, amikor megláttam a következő hírt: Portland oktatási intézményeiben a fiúmosdókban is kötelező lesz tampont elhelyezni. Igen, jól olvasták. Oregon kormányzója, Kate Brown még 2021-ben írta alá az úgynevezett menstruációs méltóság törvényét, amely minden iskolának előírja, hogy menstruációs tisztasági eszközöket helyezzenek el a mellékhelyiségekben, használati utasítással együtt. A Portlandi Közoktatási Szervezet (PPS) közleménye szerint a 2022–23-as évre ezek a termékek „minden mosdóban (férfi, női, all gender) elérhetők lesznek az összes PPS-épületben, ahol oktatás zajlik”.

Ugyanezen program részeként a 12. évfolyamig bezárólag minden diáknak részt kell vennie egy „menstruációs méltóság” nevű oktatáson, aminek négy alappilléreként a „magánélet, inkluzivitás, hozzáférés és oktatás” címszavakat határozták meg.

Az utóbbi időben elég sok (főként ellenzéki) fórumon zajlott vita arról itthon, hogy vajon van-e létjogosultsága a gyermekvédelmi népszavazásnak, hiszen itthon senki nem akar átműttetni egyetlen gyermeket sem, és az LMBTQ-lobbi nem terjeszt semmilyen propagandát sem az óvodákban, sem az oktatási intézményekben. Ezzel egyébként tudnék vitatkozni, de tény és való: a „haladó” nyugati országokhoz képest Magyarország ma még a béke szigete, ahol egyelőre nem kell felvérteznie magát egyetlen szülőnek sem a gyermekét érő szexuális átnevelés ellen.

Hiszen mi ez, ha nem a küszöb alatt átcsúszó befolyásolás? Csak képzeljék el a szituá­ciót, amikor 6–12 éves fiuk hazaér az iskolából és felteszi a kérdést: Anya, miért van tampon a vécében, mire használjam? Létezik erre normális válasz? Egy ennyi idős gyereknek a saját, biológiai nemével kapcsolatban felmerülő kérdéseire is nehéz a saját nyelvén, érthetően és úgy válaszolni, hogy értse és tudja, mi miért történik a testével. Hogy tisztában legyen azzal, milyen a jó és rossz érintés, hogy hogyan mondjon nemet, ha úgy érzi, valami nem komfortos számára, és hosszan lehetne még folytatni a sort a témában. Olyannyira nehéz életszakaszról és témáról van szó, hogy ezzel a pszichológiának is külön ága foglalkozik. Ennek az érzékeny időszaknak a (kora) kamaszkori közepébe vág bele a haladó szellemű Nyugat és a „mindenkinek joga van mindenhez” elv maroknyi képviselője egy tampon­automatát, végképp elmosva ezzel a normalitás határait már gyermekkorban.

Ennek a kicsi, ám annál erőszakosabb és hangosabb kisebbségnek a tyúkszemére lépett rá a szerencsétlen J. K. Rowling is annak idején, le merte írni ugyanis a Twitteren, hogy a nők menstruálnak. Ekkor rázúdult a teljes liberális népharag, élen azzal a Daniel Radcliffe-fel, akinek szinte szó szerint aranyat érő karakterét, Harry Pottert ő maga teremtette meg.

De nem áll meg a világ ennél, egy skó­ciai egyetemen azt tanítják az orvostanhallgatóknak, hogyan segítsék azokat a vajúdó embereket, akiknek vannak férfi-nemiszerveik is. Sőt, a The Practising Midwife nevű magazin egy korábbi címlapján, egy transz férfi a kezében tartja kisbabáját, és még összeköti őket a köldökzsinór. A fotón a férfi magasba emeli az öklét, az alkarján pedig egy szivárványtetoválás látható. A magazinban egy átfogó beszélgetés is olvasható, melyben igyekeznek rávilágítani arra, hogy a transzmaszkulin anyaságot és az anyasági ellátást befogadóbbá kell tenni.

Kérdem én: miért nekem kéne idomulnom a kisebbséghez, hovatovább miért kell kiképeznem ugyanígy a gyerekeimet is? És ha már házasság és szerepek: a férfiak egy része a mai napig (kis túlzással) meginog férfiasságában attól, ha például házimunkát kell végeznie – vajon hogyan éreznék magukat egy szülés után?

Visszatérve Rowlingra, annak idején próbálta megvédeni magát, és hosszú posztjában igen pontosan fogalmazta meg, mi is a probléma veleje: „… Azért aggódom a transzmozgalom új vonulatai miatt, mert féltem a szólás­szabadságot, és aggódom amiatt, hogy túl sok fiatal lány dönt a nemváltás mellett. Nem vagyok biztos abban, hogy ők valóban mindannyian transzneműek, inkább azt feltételezem, hogy más pszichés okokból hoznak visszafordíthatatlan testi változásokkal járó döntéseket.”

A probléma valóban az, hogy ezek a szexuális tartalmak, oktatóvideók, ingerek pontosan abban a korban érik a fiatalabb generációkat, amikor még azzal sincsenek tisztában, hogy a saját biológiai nemüknek mik a sajátosságai, mire, hogyan reagálnak, mi az, ami számukra kényelmes és biztonságos, és egyáltalán, mi az, aminek a saját életükben már eljött az ideje. Azt hiszem, ebben a legautentikusabb személy, akitől egy gyermek tanácsot kérhet, az édesanyja vagy az édesapja, de legalábbis az, akinek a szárnyai alatt nevelkedik, és akibe maximális bizalmát helyezi – legyen szó bármilyen problémáról vagy kérdésről, ami ezzel kapcsolatban benne felmerülhet. Semmiképpen sem egy LMBTQ-embereket képviselő civil szervezet valamely tagja, aki óvodásnyelven tart gyorstalpalót gendertanokból.

S hogy ennek a veszélye fenyegeti-e Magyarországot? Igen. Aki azt gondolja, hogy mindez szélsőség, ami hozzánk úgysem ér el és csak az aktuális kormány találta ki, hogy riogasson minket, súlyosan téved, ezt a fenti példák is igazolják. Sőt az ilyen típusú befolyásolás már beszivárgott hozzánk a Netflixen, a különböző filmeken és sorozatokon keresztül, anélkül, hogy tisztában lennénk vele, valójában mi is a pontos cél. Gondoljanak csak bele: miért ne nevelhetném anélkül a „másság” tiszteletére a gyermekemet, hogy fiú létére tampont adok a kezébe? Miért ne élhetnének átlagos életet a homoszexuálisok Magyarországon (is), ha nem tesszük kötelezővé a Pride-on való részvételt? Ezeknek semmi közük nincs egymáshoz, csak színtiszta manipuláció, védelmet pedig például az jelenthet nekik, hogy a kormány alaptörvénybe foglalta: az anya nő, az apa férfi.

Egyébként abban is szinte biztos vagyok: J. K. Rowlingnak lassan jobb helye van közöttük, mint a „normális” világban.

A szerző újságíró

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pexels)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Közveszélyes Konteómessiás

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Próféta a saját hazájában

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Magyar Péter az agresszor

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Konventet a kontinens jövőjéről!

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.