időjárás 36°C Pál, Péter 2022. június 29.
logo

Cicavízió

Hegyi Zoltán
2022.05.28. 08:00 2022.06.17. 12:55
Cicavízió

Van baj elég szerte a világon. Én például macskákkal élek, szám szerint kettővel. Ez persze önmagában még nem baj, sőt. A lehetőségek úgy hozták, hogy vegyes életmódot folytathatnak vagy, ha úgy tetszik, kettős életet élhetnek. Mert úgy egyébként általában a benti cica–kinti macska eldöntendő kérdés is lehet, egyben komoly dilemma, fejtörés, ilyenek. Nálunk ez hamar eldőlt, és a macskák villámgyorsan birtokba vették a házat, majd miután megtisztították a terepet az őslakosoktól és a betolakodóktól egyaránt, a kertet is.

Így élünk, viszonylag békésen. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy mi történne, ha a cirmosok egyik napról a másikra beszorulnának a négy fal közé, azaz nem indulhatnának el reggeli után a szokásos sétájukra, hogy aztán többször visszatérjenek, majd újra távozzanak, és így tovább a végtelenségig – illetve a minimálisan kilenc macskaélet végéig, még akkor is, ha jól tudják, hogy nem foghatnak egyszerre kint és bent egeret. Alighanem lebontanák az épületet, hiszen a szabadság vagy éppen a megszokott és jónak gondolt életmód iránti vágy és igény hatalmas energiákat képes megmozgatni.

Magyar macskának magyar életet, oszt passz, ugyanakkor szolidaritásunkat fejezzük ki a walldorfi macskákkal. A német kisvárosban ugyanis kijárási tilalmat rendeltek el a macskáknak. Nicht ugribugri, legalábbis augusztusig. Hogy ez van, az olyan totális képtelenség, mint egy vajúdó férfi, de nem számít. Az van, hogy a macskák gazdáinak arra hivatkozva parancsolták meg a jószágok házi őrizetben tartását, hogy azok veszélyt jelentenek egy halmozottan hátrányos helyzetű madárfajra, jelesül a búbos pacsirtára, amelynek most kezdődik a költési időszaka. Az csak ráadás, hogy Walldorfban momentán hat, azaz hat búbos pacsirta él. És amennyiben közülük akár egy is életét veszítené egy macskatámadásban, az elkövető tulajdonosa ötvenezer eurós bírságra számíthat, ami úgy nagyjából húszmillió forint. Ha viszont csak lelép a macska, ám nem öl, úgy meg lehet úszni a kalandot ötszáz euróból, ami csupán kétszázezer környékén ingadozik, attól függően, miként ébredt reggel a forint. A legszebb kitétel azonban talán mégiscsak az, hogy abban az esetben, ha a macska valamilyen fondorlatos módon kimenekülne a lakóingatlanból, a tulajdonosának kötelező mindent megtennie azért, hogy elkapja az állatot. Ez nyilvánvalóan fellendíti majd a macskanyomkövető piacot a környéken, de addig is lesz ott olyan szaladgálás és ciccegés, amilyet még nem látott a világ. És egy fontos kérdés a jelek szerint még megválaszolatlanul maradt: mi lesz a kóbor macskákkal? Statárium?

Lehet nevetgélni persze, ráadásul az irónia kiváló terápiás eszköz, de az egyeditől ma már többnyire csupán egy ugrás az általánossá változtatás progresszív kényszere, és máris ott találjuk magunkat az abszurd valóság kellős közepén, és az Agyrém téren próbáljuk átrendezni az arcunkra fagyott mosolyt.

A marseille-i városvezetés azért keményebb fickókból áll, mint a walldorfi. Ez sem lenne önmagában akkora baj, hiszen a dél-francia kikötővárosban néha elfajulnak a viták, és a küzdő felek olyankor menetrendszerűen átrendezik a közterületeket. Az ottani döntéshozók azonban nem a bandaháborúkban arcoskodnak, és búbos pacsirtai magasságokból tesznek a macskákra is, viszont úgy kívánnak befogadóbbá válni az LMBTQ-közösség számára, hogy a polgári dokumentumokból eltávolítják az anya és az apa kifejezéseket, és ugyanazzal a lendülettel érzékenyítőtréningekre küldenek vagy háromszáz anyakönyvvezetőt – vesd össze átnevelőtáborok.

Az anya és az apa szavak tehát mennek a hallevesbe, és ezentúl a gendersemleges Szülő 1 és Szülő 2 szerepel az anyakönyvi kivonatokban. Na. Nem szeretnék ötleteket adni, mert valaki a végén még valóra váltja őket, de nem kellene ezen a ponton megállni. Például kötelezővé lehetne tenni, hogy a gyermek nyilvános helyen (hogy otthon, egymás közt, a tévét felhangosítva mit sutyorognak, az egyelőre nem számít) szülő egynek szólítsa anyát és szülő kettőnek apát, nehogy véletlenül megbántson valakit a kis érzéketlen. Ne feledkezzünk el a nagyszülőkről sem! Engem például bátran lehetne Nagy II.-nek szólítani, igaz, egy darabig azt hinnék, hogy középhátvéd vagyok a megye háromban, de aztán belerázódnának.

Még valami. Egy ideig azt gondoltam, hogy megöregedtem, azért lettem „konzervatív”. De nem. Úgy alakult, hogy a konzervatív az új lázadó. Ez sem baj, ez jobban is állt mindig.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)