Ellentétben Bojár Gábor állításával, ezek megértéséhez nem szükséges sem alkalmazott matematikusnak, de még elméleti fizikusnak sem lenni. Ahhoz sem kell egy nyakon hét fejet megtöltő túlműveltség, hogy az idei választáson a józan paraszti ésszel rendelkezők világos különbséget tudtak tenni az Orbán Viktor és pártszövetsége által feltálalt minőségi fogások és a liberális baloldal serpenyőjében egybesült ellenzéki összetevők menzaszintet sem elérő ajánlatai között. A balos liberális megmondóemberek felsőbbrendűségből fakadó gőgje – hogy a fizikus Bojár is értse – egy olyan matematikai állandó, mint az Euler-féle szám, amely irracionális és transzcendens. Bojár liberális okoskodása annyiban irracionális, mert ellentmond a józan észnek és annyiban transzcendens, hogy valójában fel nem fogható.

Ellenben az felfogható, hogy Magyarország a magyar érdeket tartja szem előtt, az érthető, hogy az orosz–ukrán háborúból ki akarunk maradni, az befogadható, hogy a kormány senkit nem hagy az út szélén, feltéve, ha a legjobb szándék ellenére is makacsul ott érzi jól magát az illető, és érthető az is, hogy a szolgai Nyugat-majmolás helyett Magyarországnak mind a Nyugat, mind a Kelet irányában nyitottnak kell lennie. Legfőképpen pedig az is végtelenül egyszerű, hogy az anya nő, az apa férfi. Mindezeket az alapvetéseket nem kell osztani, szorozni, túlbonyolítva hatványra emelni, mert anélkül is evidensek. Mindez sajnos azokra nem vonatkozik, akiknek csilivili szivárványos napszemüvege nemcsak az UV-sugarakat, hanem a mindennapi valóságot is kiszűrik létezésük örömtelen és végtelenül nagyképű világából.

Összegezve, a választási hajlandóság képlete szerény véleményem szerint úgy írható le, hogy „ahogyan megyünk felfelé a képzettségi szinteken”, a túlképzettek sajnos hajlamosak fordított arányban eszüket veszteni – egyben a Spiró György, Csáki Judit és Bojár Gábor fémjelezte intellektusi magasságokba képzelni magukat. Ezzel szemben a racionális és életelvű gondolkodásukat őrzők, „ahogyan megyünk lefelé a képzettségi szinteken”, úgy tűnik, hogy világosan el tudják különíteni az ocsút a búzától, a hamist a valóditól, de legfőképpen a konzervatív kormányunk áldásos munkáját az ellenzék mínuszos pótcselekvéseitől.

Meggyőződésem szerint a magyarországi Kánaán eljövetelét nem a kormányváltás hozná el, ahogy azt Bojár úr és társai szeretnék, hanem a jelenlegi ellenzék záros határidőn belüli teljes cseréje. A választói hajlandóság képzettségi szinttől függő dajkameséjének végén a tanulság még Bojár Gábor számára sem lehet vita tárgya, hiszen számszerűen ez kétharmados többséget jelent már 2010-től, folyamatosan. A „józan paraszti ész” használatában ezek szerint mégiscsak van ráció!

A szerző színművész

Borítókép: Bojár Gábor (Fotó: MTI/Kovács Attila)