A kultúra és a politika történéseire fogékony olvasóknak nem kell bemutatni Csáki Judit újságírót, aki az április 3-i balos választási kudarc magyarázataként talán a legönteltebb, de egyben a legprimitívebb mondatfüzérrel szolgált sajátjai örömére. Szavai örök mementót jelentenek nekünk, jobboldali, mucsai magyaroknak. A kontrollját vesztett gyűlölködés szobrához Csákinál ideálisabb modellt hét határban sem lehetne találni. Vélhetően az indulatos amazon elirigyelte Spiró György eddig megdönthetetlennek és etalonnak tekintett szösszenetét, amely imigyen hangzik: „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból…” Csáki „irodalmi” fenségű mondatainak szélsőliberális gőgje pedig az alábbi módon melengeti alázásra sóvárgó csöppnyi kormánypárti szíveinket: „Ma láttam Orbán Magyarországát. nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket…” valamint, hogy: „Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement...”
Szót sem érdemelnének az „írófejedelem” és a „kritikus asszony” nyelvtanilag is kritikán aluli szavai, ha a balos kudarc indulati hullámainak csitulása után egy újabb versenyző be nem jelentkezett volna a sértegetési vetélkedő kontraproduktív és szánalmas versenyébe. Az új aspiráns a baloldali csúfos vereséget magyarázó vasorrú bába babérjaira törekvő, a konzervatív jobboldalra tüzet és hamut lövellő, szuperintelligens Bojár Gábor vállalkozó, aki annyira, de annyira művelt, hogy nem is értem, miért nincs legalább hét fej a nyakán, hogy az a temérdek képzettsége és tudása kényelmesen elférjen bennük. Bojár szerint: „Ahogy megyünk lefelé a képzettségi szinten, egyértelmű a kormánypárti szavazók növekvő aránya. Ahogy pedig megyünk fölfelé, egyre csökken, és nő az ellenzéki szavazók aránya.”
Nos, álljunk meg egy szóra, ahogy Vágó István, a szintén túlképzett kvízmesterünk is mondaná, és próbáljunk meg rendet tenni abban a sok kis liberális és okos buksiban! Bojár narratívájával szemben állításom a következő: döntéseinknél kézenfekvő a józan paraszti észre való hagyatkozás látszólag bonyolultnak tűnő, mégis végtelenül egyszerű alkalmazása. Ez így hangzik: Mi a hazám érdeke, azon belül mi a családom, gyermekeim érdeke, és egy adott választási helyzetben melyik aspiráns párt képviseli ezeket az értékeket világosan, érthetően és befogadhatóan?