A kultúra és a politika történéseire fogékony olvasóknak nem kell bemutatni Csáki Judit újságírót, aki az április 3-i balos választási kudarc magyarázataként talán a legönteltebb, de egyben a legprimitívebb mondatfüzérrel szolgált sajátjai örömére. Szavai örök mementót jelentenek nekünk, jobboldali, mucsai magyaroknak. A kontrollját vesztett gyűlölködés szobrához Csákinál ideálisabb modellt hét határban sem lehetne találni. Vélhetően az indulatos amazon elirigyelte Spiró György eddig megdönthetetlennek és etalonnak tekintett szösszenetét, amely imigyen hangzik: „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból…” Csáki „irodalmi” fenségű mondatainak szélsőliberális gőgje pedig az alábbi módon melengeti alázásra sóvárgó csöppnyi kormánypárti szíveinket: „Ma láttam Orbán Magyarországát. nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket…” valamint, hogy: „Orbán népé­nek nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement...”

Szót sem érdemelnének az „írófejedelem” és a „kritikus asszony” nyelvtanilag is kritikán aluli szavai, ha a balos kudarc indulati hullámainak csitulása után egy újabb versenyző be nem jelentkezett volna a sértegetési vetélkedő kontraproduktív és szánalmas versenyébe. Az új aspiráns a baloldali csúfos vereséget magyarázó vasorrú bába babérjaira törekvő, a konzervatív jobboldalra tüzet és hamut lövellő, szuperintelligens Bojár Gábor vállalkozó, aki annyira, de annyira művelt, hogy nem is értem, miért nincs legalább hét fej a nyakán, hogy az a temérdek képzettsége és tudása kényelmesen elférjen bennük. Bojár szerint: „Ahogy megyünk lefelé a képzettségi szinten, egyértelmű a kormánypárti szavazók növekvő aránya. Ahogy pedig megyünk fölfelé, egyre csökken, és nő az ellenzéki szavazók aránya.”

Nos, álljunk meg egy szóra, ahogy Vágó István, a szintén túlképzett kvízmesterünk is mondaná, és próbáljunk meg rendet tenni abban a sok kis liberális és okos buksiban! Bojár narratívájával szemben állításom a következő: döntéseinknél kézenfekvő a józan paraszti észre való hagyatkozás látszólag bonyolultnak tűnő, mégis végtelenül egyszerű alkalmazása. Ez így hangzik: Mi a hazám érdeke, azon belül mi a családom, gyermekeim érdeke, és egy adott választási helyzetben melyik aspiráns párt képviseli ezeket az értékeket világosan, érthetően és befogadhatóan?

Ellentétben Bojár Gábor állításával, ezek megértéséhez nem szükséges sem alkalmazott matematikusnak, de még elméleti fizikusnak sem lenni. Ahhoz sem kell egy nyakon hét fejet megtöltő túlműveltség, hogy az idei választáson a józan paraszti ésszel rendelkezők világos különbséget tudtak tenni az Orbán Viktor és pártszövetsége által feltálalt minőségi fogások és a liberális baloldal serpenyőjében egybesült ellenzéki összetevők menzaszintet sem elérő ajánlatai között. A balos liberális megmondóemberek felsőbbrendűségből fakadó gőgje – hogy a fizikus Bojár is értse – egy olyan matematikai állandó, mint az Euler-féle szám, amely irracionális és transzcendens. Bojár liberális okoskodása annyiban irracionális, mert ellentmond a józan észnek és annyiban transzcendens, hogy valójában fel nem fogható.