Ugyanakkor a FINA rendkívüli kongresszusán – több hónapos tudományos, jogi, szakmai és társadalmi párbeszédet követő hosszas előkészítő munka után – egy új kategória felállítását is javasolják a transzgender sportolók számára. Mit jelent ez valójában? Lesz a fogyatékkal élő emberek számára az 1990-es években létrehozott paralimpiai sport mintájára egy „szuperember” kategória is – amolyan Marvel-liga –, épp ellenkező előjellel: nem fogyatékos, hanem szuperképességű embereknek. Ez sosem látott kihívás lesz az emberi jogok terén. Ha ugyanis szabadon el lehet dönteni, hogy éppen ki milyen gendernek tekinti magát, akkor lehet majd – doppingvád nélkül – javítani az emberi tulajdonságokat is? Vajon hol lesz a határ az „extratulajdonságokban”, a genetikai beavatkozásokban?

Mindez azt is jelenti, hogy a technológia egyre több társadalmi határt fog átlépni, és ma még elképzelhetetlen perspektívákat – és kihívásokat – fog jelenteni, ami mind az egyént, mind az államot új, feloldhatatlan dilemmák elé fogja állítani, ugyanis jelenleg az emberi fajnak nincs a nemzetközi jogban elfogadott definíciója. Így olyan társadalmi problémákkal fogunk szembesülni, hogy például egy transzligában induló sportoló – a döntésének megfelelően – kérheti-e genetikai állományának megváltoztatását annak érdekében, hogy a választott nemének megfelelően „kibontakozhasson”, azaz biológiailag is teljessé váljon. Ha nem, akkor megtámadhatja-e ezt egy bírói fórumon arra hivatkozva, hogy mindenki – az abortuszvitában ismert érvhez hasonló módon – rendelkezik a saját teste felett. És hogy milyen „extratulajdonságokat” építtetett be valaki magának, az már a magánügye. Csakhogy, mint említettem, az emberi fajnak nincs jogi definíciója.

Meddig marad tehát ember az ember? És ez miért sorsfordító esemény a globális ipar számára?

Az emberi test korlátlan átalakításának lehetősége és a génmódosítás mint eszköz újabb perspektívát nyújt a hosszú távú űrutazásokban és a földön kívüli kolóniák létrehozásában is, hiszen a jelenlegi génállományunk és fizikai állapotunk nem teszi lehetővé a hosszú, többéves űrutazásokat. Ha már űrutazás, egyáltalán nem mindegy, hogy az űrhajósnak milyen képességei vannak, és mennyi műszert, eszközt kell még pluszban szállítani. Mi lesz akkor, ha egy műszer vagy túlságosan „emberi” jellemző kiváltható egy – eredetileg állati DNS-ben található – új tulajdonság „beszerkesztésével” egy génmódosítás részeként? Embert küldünk-e majd valójában a Marsra, vagy magunk népesítjük be Star Wars-szerű marslakókkal a vörös bolygót, életre keltve a fantá­iánkban létező lényeket?

Végezetül: mely európai államok nem csatlakoztak a klónozást tiltó, ún. oviedói egyezményhez, amely – többek közt – a humán genom kezelésével kapcsolatosan az egyik legfontosabb nemzetközi szerződés?

Oroszország, az Egyesült Királyság, Németország, Hollandia, Olaszország. (Az USA alapból nem csatlakozott ehhez az egyezményhez.) Miközben az összes, jogállamisági problémával „küszködő” közép-európai ország az egyezmény részese. Nagyjából hasonló a sorrend a meghatározó európai űripari játékosoknál is.

Itt a nyári vakáció – mikor is jön a következő szuperhősös film a mozikba? Vagy hamarosan moziba sem kell menni, mert szembejönnek az utcán?

A szerző az NKE tudományos főmunkatársa, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára

Borítókép: Lia Thomas transznemű úszó és a tőle tisztes távolságban ünneplő három úszónő (Fotó: Getty Images/Justin Casterline)